Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „kukoricás" képek

Merse 1896 októberétől országgyűlési képviselőként a művészeti felsőoktatás megreformálásáért küzdött, és ehhez más modern szemléletű művészek támogatására is szüksége volt. Ezt tükrözi barátságuk első fennmaradt jele, Szinyei levele, melyben a párizsi Julian-akadémia részletes tanrendjének megküldését kérte tőle.

1 Rippl viszont faliszőnyegének régóta húzódó állami vásárlását köszönhette barátjának, aki eljárt ügyében a miniszternél. 1898 nyarán Szinyei meghívta őt festeni Jernyére, ősztől pedig átengedte neki a képviselői teendői miatt kihasználatlan Kossuth Lajos utcai műtermét, mely kaposvári letelepedéséig Rippl-Rónai képeinek gyűjtőhelyévé is vált.

2 1907-ben még szorosabb kapcsolatba kerültek, amikor a műcsarnoki retrográd erők ellenében megalapították és Ferenczy Károllyal együtt hármasban vezették a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körét (MIENK).

3 Sokat voltak együtt a Japán kávéház művészasztalánál is, melynek legjelentősebb személyiségeit Rippl sorra megörökítette (Petrovics Elek és Meiler Simon, kat. sz.: 99.; Szinyei Merse Pál, Kernstok Károly, kat. sz.: 98.; Nemes Marcell [kat. sz.: 115.], Lechner Ödön). Rippl-Rónai ekkoriban párizsi éveinek síkszerű dekorativitásához nyúlt vissza, hogy megújítsa festői módszerét. Továbbra is fontos számára az egységes faktúra, ugyanakkor az ecsetvonások staccatójával bizonyos robusztus darabosság társul. Intenzív színhasználata ugyan némiképpen rokonságba kerül a Fauveselvekkel, minden másban azonban sajátos egyéni karaktere érvényesül. A párizsi útjain látottak nem különö2. Ferenczy Károly: Szinyei Merse Pál arcképe, vázlat, 1910. MNG I Portrait of Pál Szinyei Merse, sketch, 1910. Hungarian National Gallery 3. Szinyei Merse Pál. Székely Aladár fényképe 1910 körül / Pál Szinyei Merse. Photo by Aladár Székely, around 1910 sebben befolyásolják festészetét: sajátos belső fejlődés eredményeként társítja a pettyes és kontúros megjelenítést a pontos jellemábrázolással. Számos francia kortársával ellentétben úgy transzponálja színeit az öntörvényű képi világ belső rendjéhez, hogy egyben megőrizheti a való látvány élményét. Valóságkeresésével az emberábrázolásban is konkrét karaktereket rögzít és bensőséges megközelítése révén nem válik személytelenné. A Művészház intérieur-fotója

4 tanúsítja, hogy a Szinyei portrét tájképek gyűrűjében, kiemelt helyen állította ki először a festő. A kritikus Rózsaffy Dezső is felfigyelt rá: „A modern magyar művészcsapat Pali bácsijának jóságos, kedves, barátságos arca, póz nélküli, mindnyájunk által tisztelt lénye, tömör egyszerűséggel jut benne kifejezésre."

5 A beszélgetések közben folytonosan rajzolgató Rippl-Rónai sokszor megörökítette barátjának arcvonásait. Egy öt évvel későbbi krétarajzán a festménnyel azonos nézőpontból ismerhetünk rá az idős Szinyeire (1. kép). Wilhelm Leibi 1869-es nagyvonalú portréja

6 óta szinte mindegyik Szinyei arckép fontos eleme a cigarettát tartó bal kéz eleganciája. Ferenczy Károly remek mellképén is így jelenik meg előttünk, az ősz mester fürkésző tekintete azonban koncentráltabban lélekelemző, intellektuálisabb jelleget kölcsönöz Ferenczy arcképének (2. kép),

7 mint a pár hónappal későbbi Rippl-mű. Ferenczy éppúgy szemből ábrázolja a művészt, mint Székely Aladár ismert korabeli felvétele (3. kép).

8 Az erős hasonlóság ellenére nem tartom valószínűnek, hogy akár Ferenczy, akár Rippl e fotó alapján portretírozta volna Szinyeit, hiszen olyan gyakran voltak együtt. RipplRónai egyébként a művész fiának, az akkoriban országgyűlési képviselő Félixnek dedikálta a képet, de az sosem lett az övé. Bemutatkozó legelső kiállításán 2000 koronáért volt eladó. További sorsát nem ismerjük, csak a háború után bukkant fel újra, immár a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban. Sz. M. A.