Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
KATALÓGUS / CATALOGUE - A „kukoricás" képek
jában rendezett MIÉNK kiállítás katalógusában a Berlinbe vivendő képeket kijelölve, a nyomtatott lista után, kézírással a Petrovics és Meiler bejegyzés szerepel. .Vegyük szemügyre Rippl-Rónai arcképeit. A puritánságig menő, szinte szegényes egyszerűségük ötlik először szemünkbe, amint előállításuk is a legegyszerűbb eszközökkel történt; egy-két ecsettel és négy-öt színnel van legtöbbjük megoldva. Ily szűkszavú előadásban természetesen nem jut hely a külsőségek tüzetes leírásának, a ruha, a haj. körmök és egyéb részletek hű kimunkálásának, mely oly örömmel tölti el a nézők egy részét. De nagy erővel válik ki a képből az, amit a művész az ábrázoltban különösen megérzett, s aminek közlésére minden igyekezetét összesítette: az emberi lélek. A vonásokon a szellem finom árama szalad végig; a lélek mintegy kiszökken az arcból s elébe jön fürkésző tekintetünknek." E sorok, noha ráillenének, nem az itt látható kettős arckép leírásából valók. Szerzőjük, a képen szürke felöltőben látható Petrovics Elek, 1 négy évvel előbb, az 1906-os kiállítás kapcsán írt Rippl-Rónairól egy máig figyelemre méltó elemző tanulmányt, az egyik legkorábbit 2 Malonyay Dezső ugyanazon évben napvilágot látott írása 3 mellett. Petrovics tanulmányát olvasva alig hihető, hogy a szerző nem volt művészettörténész. Jogászként dolgozott a belügyminisztérium törvényelőkészítő osztályán és csak 1914-ben nevezik ki a Szépművészeti Múzeum főigazgatójává, mely tisztséget, az intézmény javára és a maga örömére, több mint húsz évig viselte. „Az a nyolcz esztendő, - mert ennyi ideje vagyok a Szépművészeti Múzeum élén - ez a nyolcz esztendő életem igazi tartalma; ez a nyolcz esztendő az, ami számomra, hogy úgy mondjam, valójában az életet jelenti" - vallotta egy 1922-es pohárköszöntőben. 4 Majd ekként folytatta: „S amidőn azt mondom, hogy én vagyok elsősorban hálára kötelezve a magyar művészekkel szemben, itt elsősorban Rippl-Rónai József nevét kell megemlítenem, aki engem, mint egészen fiatal embert szíves barátságába fogadott s akinek legfőként és egyedül köszönhetem, hogy helyemet a Szépművészeti Múzeumban elnyerhettem. Az ő jóindulatú, útbaigazító, hasznos tanácsai elhatározó befolyással voltak fejlődésemre, ő gyújtotta meg lelkemben a lángot, mely a modern magyar művészet iránti lelkes érdeklődésre indított." És valóban: Petrovics Elek újjászervezte a múzeumot, a klasszikus anyagot számos értékes vásárlással gazdagította, a modern francia kollekciót kiteljesítette, és nem utolsósorban kiépítette a modern magyar művészeti gyűjteményt. Megszervezte a múzeum művészeti archívumát, megindította és szerkesztette a Szépművészeti Múzeum Évkönyveinek sorozatát. Rippl-Rónai kettős arcképe mintegy megelőlegezte Petrovics Elek direktorságát, midőn őt Meiler Simonnal 5 együtt örökítette meg. Melier 1901-től az Országos Képtár tisztviselője, majd a Szépművészeti Múzeum grafikai, illetve később a régi plasztikai osztályának vezetője volt, az olasz és német reneszánsz nemzetközi rangú szakértője. De nevéhez fűződik több jelentős magyar művészettörténeti tanulmány és monográfia megírása is. Akárcsak Petrovics Elek, Meiler Simon is jó barátságban volt Rippl-Rónai Józseffel. A Somogyi Hírlap már 1905ben hírt ad a „két kitűnő műértő" várható kaposvári látogatásáról, a festő akkor nyílt kiállításának megtekintése céljából. 6 Nem tudni, megtörtént-e akkor ez a látogatás, az viszont bizonyosnak látszik, hogy 1908, tehát a Róma-villába való költözés után Petrovics 1912-ben járt először Kaposvárott, ugyanis a Vasárnapi Újságban Rippl-Rónai József otthon címmel, friss élményként számol be a látottakról. 7 Nevelőapjáról közölt visszaemlékezéseiben Paris Anella is ír „Petró bácsi" Kelenhegyi úti látogatásairól, a közös múzeumi sétákról. „Azt hiszem, nem sok gyerek dicsekedhetett ilyen értékes, nagy tudású ciceronékkal!" - írja több évtized múltán is méltó büszkeséggel. Futólag említi csak a képet, anélkül, hogy festésére nézve bármilyen információval szolgálna. 8 Hogy Rippl-Rónai mennyire ragaszkodott ehhez a műhöz, elárulja egy fénykép, melyen a vászon elé ülve, harmadikként komponálta bele magát a kép virtuális terébe. (Lásd Csorba Csilla tanulmánya: 18. sz. kép.) B. J. 1 Petrovics Elek (1873-1945) jogász, író, műkritikus, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója (1914-1934), a MTA levelező tagja, számos Rippl-Rónairól írott tanulmány és egy monográfia szerzője. A címeket lásd a Válogatott bibliográfiában. Rippl 1925-ben is készített róla egy pasztell portrét. Lásd: kat. sz.: 142. 2 Petrovics már 1903-ban írt Rippl-Rónairól, a Merkur-palotabeli kiállítás után. Lásd a Válogatott bibliográfiában. 3 Malonyay 1906. 4 Petrovics Elek pohárköszöntője a Helikon 1922-es I. kiállítása alkalmából. Kézirat. MHG Adattár, ltsz.: 4886. 5 Meiler Simon (1875-1949) művészettörténész, 1901-1924 között az Országos Képtárban, illetve a Szépművészeti Múzeumban dolgozott. Karrierje a Tanácsköztársaság ideje alatt vállalt egyetemi tanárság és közszereplés miatt torpant meg. 1924 után többnyire külföldön élt, múzeumok és neves gyűjtők tanácsadójaként működött. Legfontosabb munkái: Michelangelo. Budapest, 1903; Ferenczy István élete és művei. Budapest, 1906; Az Esterházy-képtár története. Budapest, 1915; Peter Vischer. Leipzig, 1925; Die deutschen Bronzestatuetten der Renaissance. Firenze, 1926; Szinyei Merse Pál. Budapest, 1935. 6 Somogyi Hírlap, 1905. 295. MHG Adattár, ltsz.: 5118. 7 Petrovics Elek: Rippl-Rónai József otthon. Vasárnapi Újság, 1912. 781. 8 „Petrovicsról és Melier Simonról egy kettős portré is készült ebben az időben, amely kép a centenáris kiállításon is szerepelt." Paris Anella emlékezései Rippl-Rónairól. In: Horváth 1995.49.
