Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
KATALÓGUS / CATALOGUE - Az intérieurök világa
A háromalakos csoportkép feltűnő jellegzetessége a dekoratív rendezettség, amelynek alapján korainak tűnhet az 190l-es keltezés. Önként kínálkozik összehasonlítása az 1908-as Az aggódó Paulina mama című képpel (kat. sz. 77.), hiszen azonos elv szerint épül fel a kompozíció. A Kossuth imádó Rippli bácsi című képen (kat. sz.: 42.) ábrázolt Rippl János felesége egyenes tartású, szikár jelenség. Bal kezét a szájához emeli öregasszonyos szokás szerint, hogy leplezze fogatlanságát. Előtte barna támlájú széken ül egy nagyobbacska leány, akinek ölében egy fehérsapkás leánygyermek alszik. Kettejük ,V" alakban jobbra és balra dőlő testtartása nyitottá teszi a nagymama számára a teret, akinek kísérteties komolyságát a lányok bája oldja fel. Az öreg néni alakjában van valami rokon vonás az 1890-es évek szimbolizmusával, annak barnásszürkés színekben megjelenő emberábrázolásaival. Magas széktámla rekeszti el az időtlenségbe révedt Rippl nénitől a gyerekeket, kiket billegő kalapjuk bohókássá tesz. A képen ily módon érintkezik a „fekete korszak" és az ..intérieur korszak" szelleme. Ebben a mozzanatban tetten érhetjük Rippl-Rónai korszakváltását, s így a dátum talánya is feloldódik. A színmezőket határoló kontúrok könnyedebbek a hét évvel későbbi Az aggódó Paulina mama című kép hangsúlyozott és szervesen beépített körülrajzolási módjához képest. A Rippli néni a gyerekekkel című képen méltányolnunk kell a színértékek fokozását is. A hűvös szürke skála foltjai közé egyre melegebben ható barnák ékelődnek. Tovább élénkülnek a színek a leányarcok és kezek puha rózsaszínjei és egy narancsrózsaszín kabát által, végül kicsattannak a mellvarrás fehérségében. Péter András írta erről: „Nagyon érdekes a mind tisztábbá, melegebbé váló színek átalakulása is: a realitás, az élet színes valósága felé való törekvés Rippl-Rónai művészetében, bennük átalakulásukban és tömörebbé, materiálisabbá válásukban jelentkezik legelőször és legerősebben." 1 1 Péter 1931. 78-79.
