Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
KATALÓGUS / CATALOGUE - Az intérieurök világa
sé félrebillenő piros ernyőjükkel, a képeket a falon, a szépen elrendezett csendéletet a kis kerek asztalon. A zsúfolt kompozíciót csak kevéssé enyhíti Rippl kedvenc megoldása, a nyitott ajtó mögött feltáruló tér. „De valamennyi képe közül legszebbek, legmélyebbek, legfestőibbek, talán legmegindítóbbak is az interiurjei. A szobái, bennük az emberek és a sokféle holmi. (...) A pillanat festése a pillanat lelkét is megszólaltatja. A bensőséges, meleg hangulatot. Ezek a képek csupa poézis és csupa abszolút festés. Ragyogó színek a szoba belsejében s a ragyogásban semmi erőszakosság, semminek külön kidomborítása semmi részlet lepingálással való mesterkedés. Félre a megrögzött fogalmakkal: ezekben a képekben semmi, de semmi póz nincs." 1 A Könyves Kálmán Szalonban 1906-ban megrendezett kiállítása kapcsán ilyen és ehhez hasonló elragadtatott szavakkal üdvözlik Rippl-Rónai művészetét ugyanazok a kritikusok, akik pár évvel azelőtt még elutasítóan, jó esetben értetlenkedve reagáltak első, nagyobb, a Royal szállóbeli tárlatára. Ezek az esszészerű kritikák és a közönség hallatlan érdeklődése jelzi, hogy a Rippl által választott út helyes volt, beérkezett, művészetét befogadták. Az intérieur-műfaj, amelyet ő oly szívesen művelt, mindig igen népszerű volt a közönség körében, a néző betekintést nyerhetett a művész intim, bensőséges világába és ezzel kielégítette kíváncsiságát. Rippl a biedermeier-intérieur édeskésségét újította meg friss ízekkel, egyéni meglátásaival, sajátos zamatot adva képeinek. „Nagyon nagy kedvvel festem szobáimat, az én szeretett alakjaimat: Piátsek bácsi, Lazarine, mama stb. régi modelljeimmel. Az ilyen dolgok azért jók, mert igazak és szeretem, hogy körülvesznek és megosztják velem a rám kimért sorsot." 2 Ebben az időben sorozatban festi intérieurjeit, szinte mindent megörökít, ami szeme elé kerül. A tárgyak mozgatásával, áthelyezésével próbálja változatossá és mindig érdekessé tenni ugyanazt a témát: családját és megszokott környezetét. Az Öregúr és mandolinozó asszony című nagyméretű olajkép is ebben a lendületes munkával töltött időszakban készült, több, hasonló kompozícióval 3 együtt. F. M. 2. Rippl-Rónai József: Mandolinozó nő és egy szőke fiú, 1905.; Jelenleg ismeretlen helyen I Woman playing the mandoline and a blonde boy, 1905. Whereabouts unknown at the moment 1 Gerő Ödön: Rippl-Rónai József kiállítása. Pesti Napló, 1906. január 30. Rippl-Rónai József levele Ödönnek, Kaposvár, 1905. szeptember 11., MNG Adattár, ltsz.: 20408/1979/13/a 3 Többször szerepeltek ezek a képek együtt a kiállításokon, alkalmat adva a képek és a címek összekeverésére. Két, szinte azonos kompozíciójú képet reprodukcióból is ismerünk, ezek: Csöndes órák (Öreg férj, fiatal feleség), Genthon MTA MKCS-C-I-36/1536, Petrovics [1942) R.: 73.; Mandolinozó nő és egy szőke fiú, 1906. Műcsarnok 99. R. (Lásd 1. és 2. sz. kép.) 72. Lazarine papagájjal, 1905 (Női fej papagájjal) Lazarine with a parrot, 1905 Olaj, lemezpapír; 32,5x48,5 cm J. j. 1.: Rónai Magántulajdon Proueniencia: Koronghi Lippich Elek, 1 majd Frankel József 2 tulajdona. Kiállítua: 1906 Rippl 115. (Női fej papagájjal); 1947 Rippl 93.; 1961 Rippl MNG 66. R. Irodalom: Petrovics [1942] R.: 97.; Gachot 1944. 13., 16. R.: 24.; Fóthy János: Lazarine (Élet és Irodalom, 1963. július 6.) R.; Genthon MTA MKCS-C-l-36/2045, 2378 A Pewny Denise által közölt műtárgyjegyzékben nem szereplő, első alkalommal Petrovics Elek 1942-ben megjelent könyvében reprodukált pasztell finomságú olajkép minden bizonnyal az Öregúr és mandolinozó asszony című képpel egy időben keletkezett. Ripplben „úgyszólván kép fogan, amerre szemét veti" 3 , így jön létre intérieur-képeinek sorozata, amely oly nagy sikert aratott a közönség és a műítészek körében. Itt is a már jól ismert szobabelsőben, de más nézetben ül a művész felesége a piros csíkos szőttessel fedett asztalnál. Előtte színes tárgyak tarkasága, bal oldalt pedig a szokatlan nagyságú, ezáltal főszereplővé váló kalitka. A madárkalitka előtérbe helyezésével kívánta Rippl ellensúlyozni Lazarine sötét ruhájának foltját, illetve a háttérben látható komódon lévő tárgyak és a falon lógó képek okozta zsúfoltságot. Az ábrázolt tér a megszokottnál sokkal zártabb. A címben szereplő papagáj alig vehető észre, mintha csak Lazarine ruhájának hímzett dísze lenne. Bár kétségtelenül voltak az intérieurök között kevésbé sikerült, vagy félbemaradt képek, mégis mindegyik olyan, kissé elfeledett érzelmeket, érzéseket ébresztett fel a nézőben, amelyek hiányokat pótoltak és nagyon fontosak minden ember számára. „Csupa enyhe harmónia, csupa ritmikus nyugalom lengi át ezeket a meghitt interieuröket, melyek primitiv idők családi idilljeit beszélik el. Mindig ugyanazok az egyszerűvé stilizált szobák, ugyanazok a meghitt családi arczok: a művész kaposvári környezete. Ismeri minden intimitásukat, tehát lélekteljesen intim adatokkal szolgál róluk. Témájukhoz képest előadási módjuk is végtelenül egyszerű és ezt a
