Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak

radtságot, melankóliát éreztetnek. Az arcok karaktere felerősödött, bár Rippl apja idősen is fenséges, édesanyja megtörten öreg. Galambszürke háttérből emelkedik ki a két idős ember alakja. A finom festésű háttér és a kabátok erős, fekete kontúrozása megfelel a színredukciós elméletnek. A papa kabátjának egyszerűbb, sötétebb tömegű felépítése ellensúlyozza a mama finomabb, vékonyabb festésű felöltőjét, melyet elöl ruhájának fekete színei zárnak. A háttér, az alakok körvonalai hasonló benyomást adnak, mint Rippl más, „fekete" korszakában készült, szürke-fekete kompozíciói. Szülei arcának megfestése minden más portrétól eltér, általában jobban alkalmazkodott a fekete-szürke elemhez. A képen belül a két arc is nagyon eltérő: a mama holdbéli sápadtságát karikás szemei emelik ki. A papa egészséges, napbarnított arcán barnás-vöröses árnyalatok is feltűnnek, hatalmas szakálla tekintélyt parancsoló. A kép a két idős és megfáradt ember megtörtségét, esendőségét sugározza. F. Zs. 1 Budapest székesfőváros tanácsának határozata. 1911. III. 30. MMG Adattár, ltsz.: 5118-111-62. 2 Genthon 1958. 18. 3 Yartin: Téli tárlat. Budapesti Napló, 1901. december 4. 4 Petrovics 1903. 163. („A kép eddig nem talált illő méltánylásra" - írja Petrovics Elek.) 5 Bálint Aladár: Rippl-Rónai József. Népszava, 1911. 63. sz. 2-3. 6 Malonyay 1906. 184-185.; Rippl-Rónai 1957. 129. 35. Pierre Bonnard francia festő arcképe, 1897 Portrait of the French painter Pierre Bonnard, 1897 Olaj, karton; 61 x49,3 cm J. b. f.: Rónai MMG ltsz.: 6682 Proveniencia: Jánossy Béla tulajdona, majd a Szépművészeti Múzeum vásárlása adományok segítségével 1934-ben Kohner Adolf gyűjteményéből. Kiállítva: 1902 Rippl 300.; 1906 Rippl-aukció 23.; 1920 Rippl 101.; 1934 Ernst Kohner Adolf 201.; 1947 Rippl 8.; 1952 Rippl 63/a. R.: 6.; 1958-tól MMG állandó kiállítás; 1961 Rippl MMG 26.; 1967 London 17.; 1968 Tihany 12. F. R.; 1976 Párizs 231.; 1982 Róma 17.; 1986 Dijon 53.; 1987 Róma 121. R.; 1988 Berlin 88.; 1995 Dijon 69. R. (téves adatokkal) Irodalom: Elek Artúr: A Szépművészeti Múzeum új szerzeményei. Magyar Művészet, 1934.168.; Petrovics [1942] XIV. R.

: 32.; Humbert 1954. 48. R.: 29.; Genthon 1958.18. R.: 11.; Hermann Fritz: Die Revue Blanche und die Nabis. München, 1959. I. 350.; Aknai 1971. 16.; Keserű 1982. 34. R.: 10.; Plesznivy Edit, in: 20. századi magyar festészet és szobrászat. (Főszerk.: Csorba Géza.) Budapest, 1986. 258. R.; Szabadi 1990. 90. R.; Gábor Zsuzsa, in: 1995 Dijon (kiállítási kat.) 181. R.; Genthon MTA MKCS-C-I-36/1380 „Legjellemzőbb arcképeibe Rippl-Rónai élesebb színt nem vegyít, s arcot, ruhát, környezetet ködszerű, finom, szürkés fátyollal borít; a kivillanó szinek zavaró elemet vinnének be abba a csendes világba, hol a főhely a lelket illeti. Az ily szürke képnek nincs egyetlen hangos szava (...), de aki kissé elmélyed benne, csakhamar észreveszi, hogy a szürkeségben gazdag élet van s a homályban a szellem fénye világít. Bizonyára arcképeinek ebből a jelleméből folyik, hogy a legsikerültebbek azokról készültek, akiknek lelkébe legmélyebben pillanthatott: közeli környezetéről, családjáról, művészbarátairól" - írta egykor érzékeny elemzésében Petrovics Elek, Rippl újdonsült barátja.

1 A Vüiltard-TÓ\ készült nagyobb méretű arcképe (Bernáth 8. sz. kép), sajnos megsemmisült a világháborúban, a /Vaíanson-portré lappang (kat. sz.: 63/1. kép), így most a Bonnard-arcmással illusztrálhatjuk a fenti megállapítást. Rippl-Rónai Emlékezéseiben maguknak a művészeknek is szentelt néhány sort: ,Vuillard (...) sok apró foltos, stráfos, sötét, dekoratív hatású képecskéje nagyon finom lelkű művészre vall. Bonnard valamivel színesebb s mindig a komikusabb, tréfás oldaláról fogta fel motívumait. Egyike a legszellemesebb francia művészeknek. Rajzai és illusztrációi is nagyon értékesek, erősek. Formára, észjárásra, művészetre igazi montmartre-i alak."

2 Festőileg Rippl úgy tett különbséget a két portré között, hogy a Vuillard-é zárt tömeghatású, elmélyült, magába, illetve olvasmányába fordult figura, míg Bonnard kifelé tekint a képből. Vélet1. Rippl-Rónai József: Bonnard-portré (?). MNG / Portrait of Bonnard (?). Hungarian National Gallery