Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak

Öreganyám, 1894 My grandmother, 1894 Olaj, vászon; 152x111 cm J.D.I.: Rónai 1894. Feljebb, falszegélyen egy valószínűleg korábbi állapot „Rónai" szignatúrája, vékony festékréteggel lefedve. Hátán amszterdami és mannheimi kiállítási cédula. MNG ltsz.: 4042 Ffoveniencia: a Szépművészeti Múzeum vétele a művésztől 191 l-ben. Kiállítva: 1894 Párizs 960.; 1896 Rippl (a kritikák alapján); 1897 Rippl 113.; 1900 Párizs, a magyar katalógusban 96., a francia katalógusban 115.; 1902 Rippl 144.; 1905 Rippl 164 (csak reprodukciója kiállítva) 1906 Rippl 199.; 1906 Műcsarnok 94.; 1906 Vándorkiállítás 143. 1911 Rippl II. terem 28.; 1912 Amsterdam Musée Municipal 506. 1928 Rippl 3.; 1947 Rippl 15.; 1949 Szépművészeti Múzeum Magyar művészet XII. terem 3.; 1952 Rippl 6.; 1961 Rippl MNG 5. R.; 1961 Rippl Kaposvár 5. R.; 1963 Mannheim (sz. n.); 1966 Párizs (sz. n.); 1968 Tihany 4. R.; 1983 Rippl Róma 7. R.; MNG állandó kiállításán. Irodalom: Crevalier, Le Soir, 1894. április 29.; Malonyay 1906. 105. R.: 196.; Petrovics 1906. 109. R.; Fülep 1910. R.: 229.; Lázár 1912. 87.; Petrovics 1923. 32. R.; Rózsa 1926. R.: 7.; Péter 1930. R.: 78.; Genthon 1935. 226.; Herman 1936. R.: 305.; Pewny 1940. 38-39. R.: 10.; Petrovics [1942] XII. R.: 4.; Szegi 1948. 25.; Cs. Szabó 1949. 31.; Humbert 1954. 47.; Rippl-Rónai 1957. 55., 73., R.; Fülep-Zádor (szerk.) 1958. 343.; Genthon 1958. 11. R.: 3.; Aknai 1971. 10. R.: 7.; Bernáth 1976. 72-75. R.: 73.; Laczkó 1977. 343.; Szabadi 1978. R.: 7.; Szabadi 1979. 49. R.: 91.; Szabadi 1980. 298., 312. R.: 298.; Bernáth 1981. 385. R.: 739.; Keserű 1982. 8. R.: 13.; Bernáth 1982. 207.; Cifka 1983. 237-38.; Horváth 1988. 32.; Szabadi 1990. R.: 58.; Horváth 1995. 17. R.: 17.; Terrasse 1995. 64. R.: 65.; Genthon MTA MKCS-C-I-36/1224, 36/1698. 1. Rippl-Rónai József nagyanyja. Fotó: Alois Liebenwein. Hátán idegen kézírással: „Knezevich Lajosné született Windisch Teréz. " Alatta a művész kézírásával: „Akit nagyon szerettünk. J. Öreganyám Jóska. " Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum I József RipplRónai's grandmother. Photo: Alois Liebenwein. Kaposvár, RipplRónai Museum A kép festését, amelynek modellje anyai nagyanyja, Knezevichné Windisch Teréz volt

1 (1. kép), Rippl-Rónai valószínűleg már 1892-ben elkezdte kaposvári hazalátogatása során, de csak 1894-ben fejezte be. A festményt úgyszólván minden kiállításán szerepeltette.

2 A Kalitkás nő mellett e képben - amelyről azt írja, hogy rá „féltékenyen sokat adok"

3 - tudta párizsi „fekete" korszakának törekvéseit talán legtömörebben és mégis a művészi teljesség tökélyével megfogalmazni. Rippl-Rónai „fekete" korszakában Whistler példája föltétlen szerepet játszott. Emlékezéseiben sokat olvashatunk Whistlerről, még ha tartózkodik is a beismeréstől, hogy hatott volna rá. Whistler Anyám arcképe című művének nemes szűkszavúsága, a visszafogott tompa színek ellenére kibomló érzelmi gazdagsága példaként kellett hogy szolgáljon neki ebben az időben - még ha Whistler művébe bele is játszik egy 17. századi holland életképszerűség, amely Rippl-Rónai művét már nem kísérti (2. kép). Az Öreganyám című kép fogadtatása Rippl-Rónai Franciaországban töltött éveinek legzajosabb és igen sok reményre jogosító sikere volt. „Oreganyám képe írja - »hozott össze« Gauguinnal. A kép, mint a többieknek, neki is legjobban tetszett a Mars-mezei Szalon akkori kiállításán. Az itt történt találkozásból kifolyólag hívott meg a Rue Vercingetorix-ban lévő műtermébe."

4 Thadée Natanson is, a Revue Blanche szerkesztője önéletírásában

5 visszaemlékezik a képpel való találkozására: „Elég furcsán ismerkedtünk meg vele valamennyien. Reges rég volt, a század végén, amikor mindenki el2. James Abbot McNeill Whistler: Anyám arcképe, 1871. Párizs, Musée d'Orsay / Portrait of my mother, 1871. Paris, Musée d'Orsay