Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak

1. Rippl-Rónai József: Tea time, 1889. Külföldi magántulajdon I Owned privately abroad donképpen azért látogatott meg ekkor, hogy utazó szándékát közölje, és meghívjon Colpachra, a birtokára (...) Szeretné, ha elmennék én is és redukált alakban le­másolnám »A két család « című festményét. A másola­tért hétszáz frankot ajánlott fel azzal, hogy a munka tel­jesítése után kényem-kedve szerint festhetek magam­nak, ameddig és amennyit tetszik." 2 Az idézetből három dolog világlik ki: egyrészt, nem biztos, hogy a történet 1889-ben játszódott le; J másrészt, hogy Munkácsy rosszallása nem volt akadálya további együttműködé­süknek; harmadrészt, hogy Munkácsy nem volt ízlésdik­tátor, hiszen Rippl a munka teljesítése után „kénye-ked­ve" szerint festhetett magának. A nevezetes eseményről, Rippl-Rónai colpachi idő­zéséről, csak úgy, mint Saint Marceaux 4 szobrászmű­vésznek - akiben Rippl új mecénást vélt találni - koráb­bi vásárlásáról 5 a somogyi sajtó is tudósított. 5 Ezek sze­rint 1891-ben a colpachi tartózkodás hathetes volt, s ezt egy normandiai vendégeskedés követte egy előkelő francia családnál, 7 „a hol befejezi azt a képciklust, a me­lyet őszkor külön kiállításon akar bemutatni Parisban". Az utóbbi megjegyzés joggal vonatkoztatható a követ­kező évben az osztrák-magyar nagykövetségen megva­lósult tárlatára, amelynek katalógusát mindmáig nem sikerült fellelni. A sajtófigyelőből és újságcikkekből tud­juk, hogy 60 műve volt kiállítva, köztük a Saint-Mar­ceaux által megvásárolt két pasztell. A kritikákból a kol­lekció bő egynegyede rekonstruálható, 8 azonban a Nő fehérpettyes ruhában semmilyen címvariációban sem fordul elő. Arról, hogy Rippl-Rónainak még mindig mi­lyen fontos lehetett Munkácsy véleménye, a megnyitó előtt írott levele tanúskodik: „...egy páran igen jól vise­lik magukat, úgy látszik, hogy Munkácsyék is (...) A múlt pénteken igen szép vendégség volt náluk és én be­mutattam egy festményemet nekik, - ezzel igen nagy elismerésre tettem szert, úgyhogy Munkácsy teljesen meg volt nyerve ügyemnek, - feleségével és az összes látogatókkal együtt." 9 A megnyitó után arról számol be, hogy Munkácsy, Chaplin festő nejével, kétszer is jöt­tek, habár tőlük egy órányira esik is a helység..." 10 Az 1892-es kiállítás anyagi és társasági sikere, 11 a francia sajtó jóindulatú kritikái bátoríthatták a Munkácsytól való teljes függetlenedésre. 12 A kiállítás forrásosan fel­tárható anyaga azt mutatja, hogy Rippl ekkor már elin­dult saját útján. Mikor és hogyan kezdődött más irányú tájékozódása, ma még lépésről lépésre nem dokumen­tálható. Kétségtelen azonban, hogy 1890 és 1892 kö­zött 13 zajlott le az az önállósodási folyamat, mely Emlé­kezéseiben, illetve inkább a későbbi interpretációk so­rán egy jelenetbe sűrítve drámai színezetet nyert, de valójában hosszabb ideig tartó és szervesebb fejlődés eredménye lehetett, sokirányú érdeklődéssel és kísérle­tezéssel. Megismerte és megszerette a japán művészetet s Whistler nagy hatása alól ő sem vonhatta ki magát. 14 E két forrás összegző főműve a Nő fehérpettyes ruhában című festménye, mely illanó mozdulatával a japán fa­metszetek kompozíciós hagyományaira, formátumával, színvilágával, gyöngyházas derengésével Whistler finom női portréira utal. 15 2. A Magyar Figaró karikatúrája, 1892. december 4. 49. sz. I Caricature of the Magyar Figaro, 4 December 1892, no.49

Next

/
Oldalképek
Tartalom