Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
TANULMÁNYOK / ESSAYS - CSORBA Csilla: Előhívás. Rippl-Rónai József és a fényképezés
21. Fenella Lowell, WW. Máté Olga felvétele. MNG Adattár, ltsz. 9308/W581 Fenella Lowell, 19W. Photo by Olga Máté. Hungarian National Gallery, Archives, inv.no.: 9308/1958 22. Fenella Lowell, 1910. Máté Olga felvétele. Megjelent: Fény, 1911. 5. sz. 111.1 Fenella Lowell, 1910. Photo by Olga Máté. Publ.Fény, 1911.no. S.p.Ul hattá, táplálhatta képzelete parancsszavára kialakuló művészetét." 39 Rippl-Rónai alkotói módszeréről - az egyszerre festésről, az egyenlő módon festésről, a festés előtti „lélekbeli tanulmányozásról", vázlatok készítéséről, a modellek szerepéről ő és elemzői is sokat írtak, a különböző hatások, források számbavételénél azonban a fotó még nem kapott figyelmet. Rippl-Rónai az 1904-es Lenbach-féle cikk óta teoretikusan sehol sem fejtette ki a fotóhasználatról vallott véleményét. Rokon felfogású író barátja, Móricz Zsigmond talán éppen Rippl-Rónaival folytatott személyes beszélgetések hatására az 1912-es évben többször foglalkozott a festmény-fotó problematikával. Mint azt Bori Imre kiváló tanulmányában elemzi, Móricz a fotográfiát mint művészetet 1912-ben elutasítja, de a Jószerencsét című regénye egy epizódjában ezt a nézetét módosítani kényszerül. Nemessály Eugéna fotójáról így szól „Fénykép volt, de egy azok közül a mesterien sikerült fényképek közül, amely a képek minden hatását adja, megsúlyosbítja az Igazság abszolút hitelével." 40 A regényben érzékeltetett finom minőségi distancia festmény és fénykép, fénykép és fénykép között - közel állt, véleményünk szerint, Rippl 1910-es évekbeli e témáról vallott felfogásához. A fényképet mint a természet és a festővászon közötti valóság-absztrakciót fogta fel, amelyet kedvére alkalmazott, más vizuális hatások, benyomások mellett forrásként (Fenella portrék; Lechner Ödön; Miss Duncan; A festő műtermében), máshol mint mozaikszemet kollázsszerűen beépítette a fotótól időben, helyben eltávolodó festmény síkjába. Rippl feltehetően maga is motívumokat gyűjtve fényképezett, követve ezzel Móricz gyakorlatát, s ő is, mint Móricz, motívumfotókat műtermi fényképészektől vásárolt. (Móricz hagyatékában érdekes módon megmaradtak falusi-városi szociofotók, események, portréfotók. Móricz rendszeresen rendelt Fehér és Társa budapesti és Berzéki Sándor debreceni fényképészektől felvételeket.) 41 Ripplnél csak egy gyenge szál ad kapaszkodót hasonló gyakorlatának bizonyítására: a MNG Adattárában található a zákányi plébános levele Rippl-Rónaihoz 1901. február 6-ról: „Kedves művész uramat arcképfestés nélkül is bármikor, ha e tájékon felvételeket eszközölni szándékoznék, mindig igen szívesen látja vendégül" tartalmú sorok fényképező szokását bizonyítják. 42 Az 1910-es években Ripplről Rónai Dénes fényképész több kiváló felvételt készített (25. kép). Rónai Dénesnek sikerült leginkább a beérkezett, mindenkinél különösebb festő képi mítoszát, igazi festői image-át megteremteni. E fotókon tűnik fel leggyakrabban a festőt mutató attribútumok sora: jellegzetes széles karimájú kalapja, bő köpenye, szélesre kötött csokornyakkendője, barettje, pipája. E portrékon érezzük leginkább a fotós átütő erejét, tiszta kompozíciós elvét, a fotó nyelvezetének igazi használatát: csak az arc nemes formáira, a ruházat önmagáért beszélő eleganciájára koncentrál, s ezzel mond el mindent viselőjéről. Escher Károly 1923-25 között készült brómolajnyomatai (26. kép) Rónai Dénes képeinél is eszköztelenebbek. Escher a festőt visszaálmodja pasztelljei világába, kékes színárnyalatú, mezzotintóra, pasztellre emlékeztető, melankolikus arcképeket készít, Rippl fiatalságának, alkotóerejének búcsúszimfóniáit. 43