Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - CSORBA Csilla: Előhívás. Rippl-Rónai József és a fényképezés

2. Rippl-Rónai József, 1887. H. Chillier felvétele. Kaposvár, RipplRónai Múzeum I József Rippl-Rónai, 1887. Photo by H. Chillier. Kaposvár, Rippl-Rónai Museum majdnem elvesztette szeme világát. Ebben az időben nem festett, hanem mintázgatott és ami a legérdekesebb nála - a legfervensebb módon nekiállt a fotografálásnak, de teljesen művészi értelemben. Valóságos Degas-képeket állított be halványabb reprodukálásában." [sic!]

13 - idézzük tovább a Nyugatban megjelent sorokat. Rippl-Rónai visszaemlékezése igazolja azoknak a kortársaknak a véleményét, akik az 1884-85-ben fotózni kezdő Degas-t egészen különös, kiváló érzékkel megáldott fényképezőnek tartották, akinek fényképeit a megajándékozottak valamennyien mint „műbeccsel bíró műalkotást" tették el és őrizték meg. Jeanne Fèvre, Degas unokahúga maga is birtokában volt annak a nagyon ismert képnek, amelyen Renoir egy kanapén ül, mellette tükörnek támaszkodva Mallarmé áll, s a tükörben a fotózó Degas alakja éppúgy látszik, mint a Mallarmé család nőtagjai. Jeanne Fèvre szerint „kilenc petróleumlámpára és egy rettenetes negyedórára" volt szükség ahhoz, hogy e kép elkészüljön.

14 Ambroise Vollard úgy emlékezik, hogy Degas rendszeresen kísérletezett a Hold fényképezésével, és ezt a tényt megerősíti Dániel Halvy is, aki Degas dupla expozíciós idő mellett végzett éjszakai kísérleteiről ír.

15 Rippl-Rónai emlékezései arról vallanak, hogy ismerte Degas-t, megfordult Mallarmé összejövetelein, jó kapcsolata volt a Natanson-fivérekkel, Vuillard-ral, Bonnard-ral (3. kép), akik mind megszállottan hódoltak a fényképezés gyakorlatának. Az ismeretségi körből származó közvetett adatok és a Neue Freie Presse 1892. április 2-i számában megjelent kritika Rippl kiállításáról arra enged óvatos következtetést levonni, hogy ez időben ő is végzett „fénystúdiumokat" és a korabeli szabadban történő fényképezés eredményeit felhasználta az éjjeli napszakban megörökített tájak, városrészek lefestéséhez. „Es sind Porträts, Landschaften, Pariser Genrebilder, Lichtstudien und Nachtbilder, eine imposante Mannigfaltigkeit der Stoffbewältigung verrathend."

16 [sic!] Az 1880-90-es években a festők szeme többet látott a fotóban, mint a konvencionális fényképészeké: az élesség-életlenség téralkotó szerepét, az életlen képek tónusgazdagságát, a formák kontúrjainak feloldását, a változó optikai nézőpontok (rövidülések, közeli felvéte3. A Pierre Bonnard-t fényképező Edouard Vuillard, mellette Kerr-Xavier Roussel. Velence, 1899. Pierre Bonnard felvétele, Charles Terrasse örököseinek tulajdonában / Edouard Vuillard, with Kerr-Xavier Roussel by his side, taking a photo of Pierre Bonnard, Venice, 1899. Photo by Pierre Bonnard, owned by the heirs of Charles Terrasse lek, felül- és alulnézetek) alkalmazását éppúgy, mint a fény térmodelláló szerepét, erőteljes pszichologizáló hatáseffektusok elérését közelképek esetén, mozgásábrázolást stb. Miközben a fotószaklapokban még mindig arról folyt a vita, vajon művészet-e a fényképezés, a képzőművészek valódi művészetté avatták azt: Alfred Lichtwark, a hamburgi Kunsthalle igazgatója 1893-ban