Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - PLESZNIVY Edit: Örömök és szenvedések földjén. Rippl-Rónai József franciaországi helyszíneinek és képi motívumainak nyomában

PLESZNIVY EDIT Rippl-Rónai életének és munkásságának meghatározó jelentőségű állomása volt Franciaország, ahová szakmai, baráti és rokoni szálak sokaságával kapcsolódott. Pályája elején több mint egy évtizedet töltött el ott, de hazatelepülése után is többször visszatért oda. Az 1914-ben tett, lelki és fizikai megpróbáltatásokkal terhes utolsó utazása sem tudta elszakítani a francia honhoz fűződő számtalan kötődését. 1997 júniusában lehetőségem volt arra, hogy végigjárjam Rippl-Rónai franciaországi tartózkodásainak állomáshelyeit.

2 Ott kutattam fel azokat a dokumentumokat, korabeli archív városfotókat, táj motívumokat, melyek levelei, visszaemlékezései, alkotásai nyomán személyéhez és művészetéhez köthetők. A műemlékekben gazdag vidékeken a festő alkotói pályájának és egyéni sorsának felidézése tette személyessé és érzelmileg fokozottan átélhetővé az utazást. Felemelő volt a dél-franciaországi kisvárosban, Banyuls-sur-Merben festményeinek motívumaira lelni, és megrázó élmény volt első világháborús internálásának helyszínén, a chartreuse-i kolostorban az a felismerés, hogy ugyanazokon a folyosókon járok, melyeket meghurcoltatása idején ő is koptatott családjával. E dolgozat keretei között az életút kronológiáját követve sorra keressük fel azokat a franciaországi állomáshelyeket, melyek művészetének inspirációs forrásai voltak. Mem Rippl stílusfejlődését tekintjük vezérfonalnak, hanem az életét meghatározó földrajzi pontokat és azok képzőművészeti, képi lenyomatait tartjuk szem előtt, ugyanis a festőt ott ért hatások és benyomások képeihez is adalékul szolgálhatnak. A MÁSODIK OTTHON: PÁRIZS Rippl-Rónai 1887-ben érkezett Párizsba, rövidesen a Rue Aumont-Thieville 4. szám alá költözött, Munkácsy Mihály műterméhez közel. „Emlékszem, kezdetben egy rideg műtermes házban lakott - kegyetlen környék - a banlieuenél, a fortrifra támaszkodó épületkörnyezettel. Nagy, galériás, fűtetlen, kevés bútorú műteremben dolgozott, középen valami barnás, szárnyas szekrényféle állott" - eleveníti fel a szegényes otthont a festő barát Vaszary János.

3 Rippl munkásságának rövid, Munkácsy stílusához kapcsolódó időszaka után a leválást művészetének nemcsak új korszaka jelzi, hanem térben is eltávolodik a mestertől. Élettársával, Lazarine Baudrionnal és skót festő barátjával, James Pitcairn Knowlesszal 1890-ben Párizs munkások lakta külvárosában, Neuillyben bérel házat a Rue de Villiers 65. szám alatt - itt él 1900-ig. Ez a városrész napjainkban már teljesen összeolvadt Párizs magjával, a századvégen még jellemző külvárosi hangulatnak ma már nyoma sincs. Sajnos egykori lakóhelyüket, a 65-ös számú házat lebontották, helyén egy 1970-es években épült közintézmény áll. Rippl-Rónai Emlékezései nyomán mégis kirajzolódik előttünk párizsi otthonuk képe: „A ház, melyben laktunk, a legrégibbek közül való, bejárata ódon, kapui rácsosak. Első látásra is, noha elhanyagolt állapotban van, úri dolognak látszik: patinás falak, a kiskockás nagy ablakok jó ízlésre vallanak. (...) Hátul a nagy öreg fákkal beültetett parkban mindjárt egy óriási Sophora Japonica áll, nagy, uszályos ágakkal, nyáron olyan, mint egy sleppes hercegnő, zöld ruhában. Csupa poézis (...) Tíz esztendeig laktunk (...) ebben a házban, s munkába mélyedve itt éltem át legérdekesebb, legszebb részét életemnek."

4 Rippl-Rónai hozzátartozóinak írt vallomásaiból, gazdag levelezéséből bensőséges családi viszony tárul fel. Élete szinte minden eseményéről, apró rezdüléséről beszámolt szüleinek, testvéreinek. Franciaországi éveinek meghitt birodalmát is precíz részletességgel írja le 1895ben édesanyjának küldött leveleiben: „Az ebédlőnkbe nyílik három szoba: egyik az előszoba, másik az én hálószobám és a harmadik Knowles szobája, innen nyílik az a nagyszoba, amely ezidő szerint a mi közös műtermünk (...) Az előszoba lépcsőházból nyílik be, a falat bevonó papír itt is mint mindenütt egyszínű és pedig itt igen finom szürke, selyemhez hasonló kárpitozás (...) Az én hálószobámban van egy genfi falszőnyeg és egy japáni rajz, egy puha fából készült ágy, a fa szinte sárga és politúrozott az erek átlátszanak a firnisz alatt." Két héttel később így folytatja a leírást: „Olyan szép ez a szoba, mint egy jól gondozott falusi kápolna. Világoskék a fala - majdanan fehér ajtókkal.(...) a fal szine itt világos sárgászöld (...) Van itt négy török szőnyeg az asztal alatt és egy nagy tükör a kandallón ismét több fehér virágvázával és fehér gyertyatartókkal, amelyeken színes ernyő van ..."

5 A neuillyi házat az odalátogató barátok, kortársak, Malonyay Dezső, Szomory Dezső és A Hét újságírója is sorra megörökítették.

6 Thadée Natanson, a Revue Blanche főszerkesztője „whistleri otthonnak", „egy szegény nagyúr lakásának" nevezte.

7 Rippl-Rónai gyűjteményes bemutatkozó tárlatára Párizsban, az 1914-ig osztrák-magyar nagykövetségként működő Palais Galliera kerti pavilonjában került sor. Örömök és szenvedések földjén

1 HELYSZÍNEK ÉS KÉPI MOTÍVUMOK RIPPL-RÓNAI JÓZSEF FRANCIAORSZÁGI ÉVEIBŐL