Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - BERNÁTH Mária: Egy közép-európai modell. Hatás és asszimiláció Rippl-Rónai József festői munkásságában

jellege a müncheni körülmények között nem találhatott talajra. Lényegében nyomorgott Rosszabbra a helyzetem nem fordulhat! (...) nincs egyetlen ruhaneműm se, amit magamra vehetnék, anélkül, hogy a nyomorúság1. Rippl József rajza az üstökös számára, 1885. 29. szám. 6. I József Rippl's drawing for the üstökös. 1885. fio. 29. 6. gal ne szimpatizálnék"

6 - írja szüleinek. Bombázza Somogy vármegyét ösztöndíjért, újságoknak küldöz haza rajzokat, az üstökös és a Magyar Szalon összesen hat rajzát közli

7 (1. kép). Mindenkivel jóban volt Münchenben - és senkivel. Tudjuk, hogy néha bekukkantott a Hollósy-kör kávéházi estéire, de nem vált törzstaggá, egy-egy laza barátságnál többet nem hozott onnan. Ne feledjük, még korai évek ezek, még nem a jövőbeli nagybányai festők ülnek a kávéházi asztaloknál, hanem egy olyan, Münchenben tanuló zsánerfestő had, melynek tagjait ma már - kevés kivételtől eltekintve - nem jegyezzük. Ripplnek nyilván működött a kvalitásérzéke: a Hollósy által istenített Bastien-Lepage mindig is hidegen hagyta,

8 nem beszélve Hollósy izzó, profetikus aurájáról, ami Ripplt - ismerve mértéktartó személyiségét - nyilván taszította. Itt Münchenben tehát búvópatakként jelen volt már az a két áramlat, mely a magyar művészet sorsán a későbbiekben oly alapvető nyomot hagyott. Egy jövőbe mutató alkotása mégiscsak született e rideg napok alatt, de jellemzően nem Münchenben. Itthon, 1886 nyarán pártfogója, Somssich Adolf birtokán festi a Lányka labdaütőuel című pasztelljét 9 (kat. sz.: 1.). E kép fojtott légköre, suta kompozíciója a jelent idézi, színvilága és érzékletes fogalmazásmódja viszont már előlegezi a jövőt. Az életmű építkezése szempontjából München végül is betöltötte feladatát. „Münchenben (...) soha egyébre nem gondoltam, mint tökéletesedni különösen rajzban..."

10 De 1886-ban, mostanra már kitapogathatatlan csatornákon, elérkezik hozzá a döntő hívás: „Párizsba kívánkozom - írja szüleinek - mert ez szerintem a Művészet Mekkája."

11 1887 márciusában, egy végre elnyert kis ösztöndíjjal megérkezik Párizsba. Műtermet bérelt és összegöngyölt rajzaival bekopogott Munkácsyhoz, aki ekkor művészi szempontból már kritikus éveit élte: a műkereskedelem és a megszokott fényűző élet tartották hálójukban. Beteg volt és fáradt, ugyanakkor hatalmas megbízásokban kellett újra és újra bizonyítania kivételes alkotókészségét. Mikor Rippl felkereste őt, éppen a bécsi Kunsthistorisches Museum falképeinek kartonján dolgozott. A rajzilag kitűnően képzett magyar festőt felfogadta segédjének. Rippl szellemi szinten tulajdonképpen azt folytatta tovább, ami elől Münchenből Párizsba menekült. Itt a rajziskola helyett Munkácsy képeit másolta,

12 és görcsös igyekezettel festett immár többalakos kompozíciókat is. Az Egy játszma bézigue című képéről leolvasható Munkácsy közvetlen hatása,

13 bár a képen szereplő női profilokat már érdemes megőriznünk emlékezetünkben, nemsokára kitüntetett helyet kapnak az életműben (2. kép). A Munkácsy mellett töltött három év legjellegzetesebb képe, de fogalmazhatok úgy is, hogy állatorvosi lova a Pontaueni korcsma című vászon (kat. sz.: 3.), amit most inkább azért kell hangsúlyosan felmutatnunk, hogy a rövidesen bekövetkező hihetetlen megújulást tudjuk mihez mérni. Rippl ezen az elég nagyméretű képen tárja elénk azt, amit eddig megtanult. Stílusgyökereit a müncheni zsánerpiktúra és Munkácsy ötvözetében határozhatjuk meg. E stílustartományhoz látszólag semmi hozzátenni valója nem volt, sehol semmi egyedi, sehol semmi „ripplis". E képe éppen e negatívum miatt érdekes, mert sűrítetten vetíti elénk azokat a javakat, ame2. Rippl József: Egy játszma bézigue, 1888. Lappang IA game of bezigue, 1888. Whereabouts unknown