Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - PRÉKOPA Ágnes: Rippl-Rónai József iparművészeti tevékenysége

ges terv pedig 1915 szeptemberére készült el. Radisics egyidejűleg két üvegablakot rendelt a múzeum lépcső­háza számára - nyilván pendant-ként - az emeletre vezető két szimmetrikus lépcső fordulójába. Rippl üveg­ablakát Róth Manó, a Magy Sándorét pedig Róth Miksa készítette volna el a költségvetések tanúsága szerint, a háborús időszak azonban nem kedvezett a kivitelezés­nek. 71 Nagy Sándor terve sajnos nem maradt ránk, el­lentétben Rippl végleges tervével, amely a 297 x 130 cm-es ablakhoz készített, színjelölések nélküli, 1:1 ará­nyú szénrajz. Mint az Ivánfyné Balogh Sára által közölt levelezésből is kiderül, Rippl első vázlata aránytalanul rö­videbb volt, ezért Radisics udvarias javaslatát elfogadva minden bizonnyal a legkézenfekvőbb megoldást válasz­totta: hosszában lefelé megtoldotta a kompozíciót 72 . Így a dús lombú fák uralta tájkép középpontjába szánt tor­nyos templomtetőzet kissé feljebb csúszott, az előtér­ben pedig megjelenhetett a Rippl 1898-as hímzett ellenzőjéről is ismert trompe-l'ceil megoldással az ab­lakpárkányra „állított" - minden bizonnyal tarka ­csendélet, gyümölcsökkel és két, virággal teli vázával. Mögöttük új térsík (és színfolt) nyílt a folyó ábrázolásá­val, melynek vizén jobb oldalt három hattyú úszik. Az 1912-es üuegablaktero-sorozat jellegzetességei nyomán feltételezhetjük, hogy a művész, ha talán nem is az Ernst-ablak „szelíd", ugyanakkor dekoratív fauve modorában, de mindenképpen változatosan színezett erdőrészietet képzelt el az Iparművészeti Múzeum üveg­ablakán. Történeti téma Ismét vissza kell térnünk a bevezető idézethez: a fes­tészetétől eltérő szempontok szerint készülnek és más megítélés alá esnek a „dekoratív" alkotások. Iparművé­szeti rendeltetés - és különleges történelmi pillanat - le­gitimálja a Rippl által deklaráltan nem kedvelt historikus témát 73 azon a millenniumra készült kárpittervén, ame­lyen Asztrik átadja fényes kísérettel a koronát 74 (8. kép). A terven jól érezhető, hogy a művész idegenkedett a té­mától, a meglehetősen zsúfolt kompozíció távolról sem tekinthető sikerültnek. Szokatlanul hatnak a különféle elemekből, „dekoratív" szempontok alapján komponált öltözékek, például a leginkább a magyar népi hagyo­mányból ismert sokszoknyás viselethez hasonlítható, kúpos formát alkotó palástok. A kiemelésre szánt motí­vumok - így a nemesek kardjai, az imádságra kulcsolt kezek, vagy a fa törzsén látható kereszt - aránytalanul nagy hangsúlyt kapnak, míg a szereplők sommázott, egyszersmind idealizált arcvonásai mesealakokra utal­nak. A kompozíció ugyan vállaltan nem törekszik törté­neti hűségre, de a számos stilizált és bizonyos mértékig színpadias motívum alkalmazása inkább egyfajta „kosz­tümös" jelenetté teszi a kárpittervet. 8. Rippl-Rónai József: Asztrik átadja fényes kísérettel a koronát. Kárpitteru, 1895 (Reprodukció: Magyar Iparművészet, 1912. 96.) I Astric handing over the crown with a splendid retinue. Tapestry design, 1895. (Reproduction) Letisztult ornamentika: stilizált növényi motívumok A stilizált növényi díszítés alkalmazása az önmagáért való dekoráció korlátlan kibontakozásához nyújt lehető­séget. A virágtő vagy virágcsokor Rippl kisebb „dekora­tív munkáinak": alkalmazott grafikáinak, festett tányér­jainak kedvelt motívuma. Nagyobb, virágzó bokrok vagy fák - nem háttérként, hanem főmotívumként - in­kább hímzéseken és üvegablakokon jelennek meg, így például az Andrássy-ebédlő paravánján és üvegabla­kán is megtaláljuk őket. 75 Hatalmas rózsatő a főszerep­lője az 1913-as Magyar Iparművészeiben közölt, Pavlik Antónia által kivitelezett dekoratív hímzésnek (9. kép). 76 Egy lépéssel elvontabb, s ezáltal még inkább orna­mentális jellegű a felületkitöltő virágdíszítés. A korai munkákon a stilizált növényi szárak, levelek még helyen­ként keresztezik, takarják egymást, mint a Sárga geor­ginák kék alapon 77 (10. kép) dekoratív hímzésen. Később a formák még inkább leegyszerűsödnek, a mo­tívumok kapcsolata áttekinthetővé válik. Ez megfigyel­hető a nagyobb kompozíciók virágos hátterén is, vala­mint az Andrássy-ebédlő számos tányérján, vagy pél­dául azon az előzékterven, amelyet Rippl-Rónai Emlé­kezései 191 l-es kiadásához készített. Sem a stilizálásmód, sem a színhasználat nem jel­lemző Rippl-Rónaira annak a hagyományosan neki att­ribuait üvegablak-pámak az esetében, amely egykor a Japán kávéház telefonfülkéjét díszítette (11. kép). A fe­lületet keresett könnyedséggel kitöltő virágszirmok a „rövidülés" által különféleképpen deformálódnak, s a megkomponáltság érzetének mindenáron való elkerülé­sével elhelyezett foltjaik ugyancsak mesterkéltnek hat­nak a látvány elemeit egységesen kezelő, azokat kétdi­menziós rendszerbe integráló Rippl-féle stilizálás logiká­jával szemben. Színből is mintha túl sok lenne: Rippl de­korativitásának egyik jellemzője a viszonylag kevés szín váltogatásával ritmizált felület. 78 Az sem szól igazán

Next

/
Oldalképek
Tartalom