Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Szinyei Merse Anna: A nagybányai festészet plein air előzményei
A terjedelmi okokból csupán nagyobb vonalaiban felvázolt európai körkép végén visszakanyarodunk a magyarok formálódásának egyik legfőbb színhelyéhez, Németországhoz. Akárcsak Itáliában, az egyesítést megelőzően itt is elkülönültek a különböző helyi iskolák, így nem véletlen, hogy Berlinben Adolph Menzel ragyogó preimpresszionizmusa teljességgel elszigetelt maradt, hiszen ilyen jellegű vázlatai csupán a századfordulón kezdtek ismertté válni. Népes csoportokat G. Fattori: Martelli asszony Castiglioncelloban. 1867 körül G. Fattori: Frau Martelli in Castiglioncello, um 1867 Madame Martelli in Castiglioncello. ca. 1867 (Livorno, Museo Civico G. Fattori. Repr.) szabadban ábrázoló, levegős kompozíciói legfeljebb a fiatal Max Liebermanma hathattak. Düsseldorfban már Munkácsy és Paál László sem tudott újat tanulni: ott a romantika és az anekdota-festészet túl sokáig maradt uralmon. Annál nyitottabb volt az új áramlatok befogadására München, ahol az Akadémia erős pozíciói ellenére már az 1860-as évektől kezdve nagyszámú független festő is megélhetésre talált a tengerentúli műkereskedőket és egész Közép-Európát ellátó művészeti piacnak köszönhetően. Nem annyira a plein air, mint inkább a napsütötte realizmus őszinte szókimondása volt meglepő a fiatal F. Lenbach Pásztorfiú című képén (1860 körül), melyet a Schack-Galéria egyik díszeként több generáció festőnövendékei megcsodálhattak. Még a természetszimbolistává érett Arnold Böcklin képein is találhattak hasznosítható megoldásokat. Az intim tájképeikben barbizoni hagyományokat közvetítő id. E. Schleich és A. Lier tevékenysége nemcsak a magyarokra gyakorolt hatásuk miatt kiemelkedő. Előbbinek ugyanis nagy szerepe volt abban, hogy 1869-ben olyan nagyszabású nemzetközi tárlat nyílhatott a bajor fővárosban, melynek aztán sorsdöntő hatása volt a Párizstól keletre fekvő országok művészetének formálódására. A legtöbben itt találkozhattak például először a barbizoniak és Courbet képeivel. A helyi fiatal tehetségek pedig, mint W. Leibi is, először itt mutathatták meg oroszlánkörmeiket. A Glaspalast későbbi hatalmas kiállításai is szinte mindig kínáltak olyan meglepetéseket, melyek továbblépésre ösztönöztek, elegendő talán Bastien-Lepage ide küldött képeire utalnunk. Mellettük természetesen a tradíció dominált. A plein air meghódítására Münchenben egyébként egy fiatal magyar, Szinyei Merse Pál tette a legbátrabb lépéseket. Leibi barátja, /. Sperl, vagy a kisebb tehetségek, mint mondjuk H. Baisch, az osztrák Stimmungsimpressionismus részletezőbb, naturalisztikusabb megközelítésével rokonszenveztek. A Leibl-körből szempontunkból leginkább figyelemre méltó festők útja szükségszerűen vezetett Párizsba. K. Schuch tiszta festői értékekre összpontosító, oldott csendéletei vagy W. Trübner széles ecsetkezeléssel megoldott élénk színű tájképei biztosan felkeltették művészeink érdeklődését. A nagyvonalú kezdet után a holbeini apróvilágba belefelejtkező Leibi maga is szolgálhatott jónéhány tanulsággal az 1890-től újra felszabadultabbá, levegőssé vált festményeivel. 57 Az intim tájkép kiváló művelői: /. Wenglein vagy L. Willroider a mi Mészölyünkkel párhuzamos jelenségek. Schuch tanítványa és barátja, K. Hagemeister viszont inkább Mednyánszkyval rokonítható, akárcsak a weimari Ch. Rohlfs, akinek hatása Fényes Adolf korai tájképein ismerhető fel. Az állatfestők közül főként H. Zügel, majd A. Koester plein airje volt figyelemre méltó előzmény. Zügeltől egyébként 1894ben vásároltak először a budapesti múzeum számára képet, később aztán más német festőktől is bekerült néhány mű a Szépművészeti Múzeumba. A műcsarnoki német jelenlét azonban nem volt túl erős, különösen ritkán szerepelt a tárlatain Leibi és köre. A német impresszionisták gyűjtőnév több egymástól különböző felfogást takart, de mindegyik érdekes lehetett valamilyen szempontból magyarjaink számára. A Munkácsyról és a hollandoktól indult M. Liebermann és a hangsúlyosabban naturalista F. von Uhde néhány képe akár analógiaként is felvonultatható a nagybányai kezdetekhez. Később viszont ellenkező tendenciák érvényesültek: míg Ferenczyt és barátait a W. Trübner: Ló nyírfák alatt, 1874 W. Trübner: Pferd unter Birken / Horse under the Birch Trees. 1874 (Karlsruhe. Staat/iehe Kunsthalle. Repr.)
