Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Szinyei Merse Anna: A nagybányai festészet plein air előzményei
szerepelt Troyon egy fontainebleau-i erdőrészlete 36 és a holland festők zöme maga is megfordult Barbizonban, mindvégig megőrizve annak tanulságait. Nyári művésztelepük Oosterbeck volt, majd 1871-től többnyire Hágában dolgoztak vagy legalábbis itt állítottak ki, a Pulchri Stúdióban. A kritika kezdettől kiemelte realista világlátásukat és szürkés színvilágukat. A mi korai szolnoki festőinkhez hasonlóan kint a természetben többnyire csak vázlatot és tanulmányt készítettek a motívum előtt, a nagy képeket inkább műteremben festették, már csak az ottani zordabb időjárás miatt is. Az 1880-as években, a lareni művésztelep létrejöttével, felhagytak ezüstös-szürkés tónusaikkal és kivilágosodott palettájuk: plein air-festészetük kiteljesedett. Nem véletlen, hogy A. Mauve ekkoriban tanácsolta Hágában dolgozó unokaöccsének, Van Gogh-nak, hogy ne a A. Mauve: Lareni asszony kecskével, 1885 A. Mauve: Larener Frau mit Ziege / Woman from Laren with Goat. 1885 (Haags Gemeentemuseum. Repr.) barbizoni képek reprodukcióit tanulmányozza, hanem közvetlenül a természetet. 37 Nagybányához főként A. Mauve sokféle zöldet felvonultató, fény-árnyékos üde képei számítanak előzménynek, melyek a Larenben sokszor megforduló Max Liebermannra is komolyan hatottak. A három Maris fivér közül Jacob egy 1869-es montmartre-i képe nemcsak Iványi Grünwald Áhítatának, hanem Bastien-Lepage gyengéd naturalizmusának is előfutára. 38 Testvéreinek, Matthijsnak és Willemnek a festményei inkább Mednyánszky és Spányi rokonai. Annak ellenére, hogy többször jártak Franciaországban és például többen látták az 1884-es párizsi retrospektív Manet-kiállítást, inkább csak az ún. amsterdami impresszionisták - köztük G. H. Breitner -, vagy a pointillistává lett /. Toorop közeledett a francia irányvonalhoz. A hágaiak pedig inkább megmaradtak annál a kifejezésmódnál, mely legalább olyan hűségesen tolmácsolta a holland tájnak és népének karakterét, mint a 17. századi mesterek. A hollandok folyamatosan jelen voltak a müncheni Glaspalast nagy nemzetközi kiállításain, ahol az 1869-es, 79-es, 83-as és 88-as bemutatkozásuk volt a legsikeresebb. Lareni munkatársuk, M. Liebermann bíztatására az 1893-ban induló Sezession-mozgalomban is részt vettek. A müncheni Neue Pinakothek 1888-tól vásárolt holland képeket, melyeket így a magyarok ott is megtekinthettek. 39 A. Mauve és A. Neuhuys meghitt hangulatú, szép plein airje, vagy W. B. Tholen szélesen, pasztózusan festett tája bátran lehetett előképük. A budapesti Műcsarnokba 1879-től küldtek rendszeresen Hollandiából műveket, melyek közül P. Gabriel (1879), H. W. Mesdag (1881) és W. B. Tholen (1887) egy-egy képét a múzeum számára, A. Mauve és Josef Israels 40 műveit pedig a Pálffy-gyűjtemény számára sikerült megvásárolni. A századfordulón még tovább gyarapodott a múzeumi holland gyűjtemény. Josef Israels, akinek egy művét az OMKT 1891-ben aranyéremmel tüntette ki, némelykor rokonságot mutatott Hollósy ablakon át beáramló fényfestésével, de nem aranyló sárgás, hanem szürkés-zöldes harmóniákra építve. Az akkoriban elterjedt hollandizmus hatására jól el lehetett adni a hágai iskola termékeit, különösen az angolszász országokban. Ennek legékesebb bizonyítéka a Paál Lászlót és Munkácsyt is támogató londoni vasútmágnás, J. S. Forbes barbizonias ízlésű hatalmas gyűjteménye, melynek mintegy harmadát tette ki a szinte 1000 darabos holland anyag. Németországi, amerikai népszerűségük biztos jele, hogy nemcsak a képeiket vásárolták, hanem számos festő maga is felkerekedett onnan, hogy megörökítse a jellegzetes holland síkvidéki tájakat vagy embereket - e képeik aztán biztosan elkeltek. Magyarok inkább csak a 20. század elején utaztak oda festés céljából - Paál László kivételével. 41 A hágai iskola különleges kisugárzásának tekinthető a glasgow-i kör, mely az 1880-as évek közepétől kezdG. Clausen: Leány a kapuban, 1889 G. Clausen: Mädchen am Tor / The Girl at the Gate. 1889 (London. Tate Gallery. Repr.)
