Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Szücs György: Nagybánya - változó időben
Merse Pál művészetét. 15 A hatalmas mennyiségű akadémikus mű között csak néhány alkotás képviselte azokat a művészeket, akik az elkövetkező esztendó'k festészeti megújulását indítják el: Réti István Gyötrődés (1894), Thorma János Szenvedők (1892), Csók István Úrvacsora (1890), Ferenczy Károly Madárdal (1893) című képeit láthatta a közönség. A várost egyébként Ürmösy utóda, Kovács Elek fényképész kivételével női kézimunkák, mezőgazdasági és iparostermékek, bányászati alapanyagok képviselték az ezredéves kiállításon. 16 Nagybánya ekkor valóban népművészete, ill. bányászata alapján tűnhetett ki: „A kiállításon résztvett termésarany-ásványdarabokkal, telér és mellékkőzetekkel 99 db. zúzótermény 4 példányban és térképekkel" - írta a beszámoló a Veresvízi bányáról. 17 A város és környezete készen állt a festőkkel való találkozásra, a motívumok csak néhány elemmel gazdagodtak 1896 után. 1910 körül a szecesszió hagyott nyomot a városképen: a leégett főtéri Nagyszálló helyébe felépült a reprezentatív István Szálló, ennek hajlékony vonalvezetését követte az új görög katolikus A festőiskola épülete az 1910-és években. Képeslap Das Gebäude der Künstlerschule in den 1910-er Jahren. Ansichtskarte The building of the art school in thel910s. Postcard (Budai Magánmúzeum Alapítvány) templom. Ferenczy Márciusi est (1902) című képén még a korábbi, 18. századi kistemplomot örökítette meg. A Felsőbányai út mentén pedig ott magasodott az evangélikus templom, melynek oltárképét (Krisztus a Getsemáné kertben, 1903) Iványi Grünwald Béla még az előző kőtemplom számára festette meg. Kezdetben a festők a Zazar túlpartjáról inkább csak piacozni vagy szórakozni jártak be a városba: többet kószáltak az erdőkben, a Virághegyen és a Kereszthegyen, az előttük húzódó Klastromréten, s gyakran kirándultak a több órai járásra fekvő Izvorai fennsíkra, vagy tovább a Rozsályra és a Gutinra. A új műtermek (1911) már közvetlenül a folyó mellett épültek, s a festőtelep közelsége miatt egyre több festményen bukkantak fel a történelmi városmag épületei, a piros tetejű református templom, a millennium historizáló sisakjával büszkélkedő" István-torony vagy a Zazar folyó mentén „beállított" összegző városképi sziluett. A művészek gyakran cipelték fel állványaikat az István-toronyba, melynek ablakaiból és karzatáról valóban festői látvány tárult a szemük elé. 1908-ban Tihanyi Lajos a minorita templomot (Nagybányai utcarészlet), míg Ziffer Sándor a kéttornyú Szentháromság templomot választotta (Kilátás az István-toronyból) képe témájául. A művészek zöme továbbra is a Liget mellett futó Veresvízi utca bányászházaiban lakott, nyaranta itt jutott olcsó szálláshoz és élelemhez. „Kis házak és terek és ódon kapuboltok. / A zöld, selyemfüves kertekben csupa gyermek. / A szarvas a szagos völgyben bolyongva boldog, /sa patakban a kövek, mint holt szivek hevernek." - ragadta meg a városka romantikus hangulatát Emil Isac. 18 III. Réti tudatában volt annak, s írásaiban ki is hangsúlyozta, hogy az alapító nemzedéket olyan származási, világnézeti közösség jellemezte, amely szemléleti és életmódbeli támasztékát is adta művészetüknek. „Nem akarom, hogy esetleg félreértsék ezt a szót, hogy »ur«. Itteni használatomban nem társadalmi, hanem jellembeli jelentése van. Rokon, de nem teljesen egyező ez az angol »gentleman« fogalmával. Ezzel összehasonlítva: lágyabb szív, szélsőségesebb temperamentum jellemzi, másrészt több kényelemszeretet befolyásolja gondolkodásmódját s enyhiti elvi szigorúságát." 19 A négy évtized múltával, 1938-ban Nagybányára utazó Nagy István író a másik végletet képviselte. Ót elsősorban az aranybányászok élete, szociális helyzete foglalkoztatta, s ebből a nézőpontból egészen másképpen látta a „tájképországot", mint az odalátogatók többsége. A látogatás eredménye nem a történelmi város hangulatát megragadni akaró vers, elragadtatott riport, hanem nyers, szigorú beszámoló lett a Brassói Lapokban. A Veresvízi patak „talán az évszázadok óta a tárnák mélyében elvérzett bányászok vérét mossa ki" tűnődött el a kontyos házak között sétálgatva. Nem véletlen az sem, hogy egy kiállításon Szervátiusz Jenő, Vida Géza fafaragásai és Klein József szociális piktúrája ragadta meg. 20 Ez alatt az alig fél évszázad alatt nagyot fordult a történelem kereke, jelképesen e két megnyilatkozás jelzi a mezsgyehatárokat, melyek között értelmeződhetnek a meghatározott ideig Nagybányán dolgozók (Glatz Oszkár, Koszta József), az értékeket hűségesen őrző (Mikola András, Krizsán János, Börtsök Samu), illetve a folyamatos megújulásra képes alkotók (Iványi Grünwald Béla, Boromisza Tibor) művészete. Réti írásain végigvonul az a szomorkás hangvétel, amely a neósok színrelépésétől (1906) jellemzi írói munkásságát. A hasonló származási és világnézeti közösség szétroppanása számára a kolónia pusztulásának rémét vetítette előre, de legalábbis az eredeti elképzelésektől való eltávolodást, az alapítók által megálmodott plein air szemlélet megrendülését jelentette. Erezte, hogy az evolutio helyett az alapítók szellemiségétől idegen revolutio került előtérbe. 1909-ben még kényszeredetten bár, de üdvözölte a új eljövetelét mint a haladás továbblendítőjét. „Elvezettel, örömmel láttam az ezen uj törekvések nyomában pezsdülő, vitázó szellemi életet itten, a vélemények, meggyőződések heves harcát, noha lassan világos lett előttem, hogy ezek a disputák, amelyek esténként hangossá tették a cukrászdát,
