Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Benedek Katalin: A hamisított Nagybánya

Maier-Graefe sem volt kivétel. A Van Gogh-életmű legavatottabb ismerője 30 darab, többségében azonos témájú és egyidőben előbukkanó, eddig nem látott vászon originalitását erősítette meg. Ekkor, az 1920-as évek végén, a holland festő neve felragyogóban volt. A kitűnő technikával alkotott utánzatokra a szóban forgó és a hiteles alkotások röntgenfelvételeinek egybevetése mondta ki az utolsó ítéletet. A század legeredményesebb hamisító zsenijének Han van Meegerennek Vermeerje Göring falát díszítette. A klasszikus értékű németalföldi piktúrába beleszédült tehetség 14 holland mesterművet ültetett át hibátlanul. Lelepleződése után, még a börtönben is festett. Napjainkban a műkereskedelem megizmosodásával egyre inkább előtérbe kerül a hamisítványok, közelebbről a nagybányai festészet körébe sorolható, azok szellemiségét, stílusát visszaadni kívánó jobb-rosszabb képek gyártása, utólagos nevesítése. Hazánkban a nagybányai művészet iránt megnövekedett a kereslet. Az 1990-es évek Nagybányát-feltáró és ismertető bemutatói, az ezeket kísérő tanulmánykötetek, festőmonográfiák megjelentetése ugrásszerűen felgyorsította a piac mozgását.

4 Olyan mértékben, hogy azt eredeti művekkel már nem lehet kielégíteni. Mivel az erdélyi részeken, de egész Romániában a régi 18-19. századi képanyag mellett a nagybányai művek voltak a legértékesebbek, természetesen ezekre összpontosítottak a hamisítók. Megjelentek az utánzatok, majd a megtévesztő hamisítványok. Egyre kelendőbbek a frissen, a kívánt művész modorában előállított, többségében jelzett, datált képfajták. Jószemű hamisító mintaként használhatja az illusztrált kiadványokat. Kedvelt megtévesztési mód, amikor a jelentéktelenebb művész szignálatlan művére utólag egy jelesebb művész kézjegyét hamisítják. Hamis bányai festmények már a 20. század első negyedében fölbukkantak, de jelentős mértékben az 1930-as évektől terjedtek el. Nem egy olyan erdélyi múzeumi gyűjtemény van, melybe - első látásra megállapíthatóan - hamis munkák is kerültek, de nem kivételek a magyarországi közgyűjtemények sem. Az utóbbi 10-15 évben új lendületet kapott ez az eljárás. A nagyarányú elvándorlás arra ösztönözte a Romániát elhagyó magyar és német repatriálókat, hogy pénzüket festmények vásárlásába fektessék. Ilyenformán történhetett, hogy lelkiismeretlen üzérek hamis nagybányai képekkel árasztották el ólcet. Sokan estek gyanútlanul csapdába, így jutván nagy értékűnek mondott művekhez. Új tömegek kapcsolódtak be a műpártolás ezen fajtájába. Tapasztalatlanok, akiknek nincs kialakult ízlésük, ezért könnyen megtéveszthetők. A Magyar Nemzeti Galéria képbírálatára bekerült hamis tárgyak beadói többnyire olyan kereskedők, gyűjtők, akik „egyenesen" Nagybányáról származó képeik eredetiségéről szeretnének adatokhoz, megbízható analógiákhoz jutni. Vagy megtévesztett emberek, többségükben a fentebb említett áttelepülők, akik még otthon megvásároltak néhány, úgymond nagybányait, mivel azok Magyarországon jól eladhatók, tehát tcíke. A kereskedő bizalmatlan, így a szakszerű véleményalkotás érdekében intézményünkhöz irányítja az eladót. (Megjegyzem, hogy szolgáltatásunkon nem egy olyan, e témába vágó munkával szembesültem, amelyet erdélyi útjaim során már láttam. A tudatos felhígítás már ott megtörténik. Régebben is kerültek szemünk elé hasonló céllal készített művek, ám a szinte dömping jelleg az utóbbi néhány évben figyelhető meg.) Mielőtt rátérnék néhány példa közlésére, az erdélyi, bánáti sajtóban, művészek levelezésében és más dokumentumokban föllelhető adatokat sorakoztatok föl e 20. századi hamisítások históriájából. Tibor Ernő' (1885-1945) a váradi művészközösség jelentős, számontartott alkotója volt. A Holnaposok körének tagja, kinek Adyról festett nevezetes arcképe Magyarországon került közgyűjteménybe (Petőfi IroCzóbel Béla, hamisítvány: Két lány Béla Czóbel, gefälscht: Zwei Mädchen Béla Czóbel, faked: Two Girls dalmi Múzeum). Dachauban pusztult el. Tibor Ernő felfedezett egy Thorma-hamisítványt. A tudósításból megtudjuk, hogy Weisz Nándor nagyváradi malomtulajdonos és képgyűjtő a festőhöz fordult, állapítsa meg, hogy a neki fölkínált Thorma-alkotás - melyért már akkor jelentős összeget, 30 ezer lejt kértek - valódi-e. Tibor nyomban kimutatta, hogy hamisítványról van szó.

5 Egy másik riport, többek között, arról is hírt ad, hogy a kolozsvári képzőművészeti főiskola Temesvárra költözése (1933) óta megnövekedett a bánsági város érdeklőVJése a művészet iránt. Egy ügynök ál-Iványi Grünwaldot bocsátott áruba. A vásárló egyenesen Grünwaldnak mutatta meg a képet, aki azt nem tartotta eredetinek. A leleplezés ellenére az ügynök büntetlen ma-