Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Kostály László: Egy csaknem elfelejtett nagybányai festőről: Udvardy Ignác Ödön

Egy csaknem elfelejtett nagybányai festőről: Udvardy Ignác Ödön KOSTYÁL LÁSZLÓ eve, mint annyi kevésbé szerencsés művész-sorstársáé, szinte teljesen feledésbe merült. A Nagybányáról és a bányai „neósokról" az utóbbi időben örvendetesen megszaporodott publikációk - nevének említésén kívül szinte semmit sem írnak róla. Művei közül néhányat köztük két olajképet - őriz ugyan a Magyar Nemzeti Galéria, de sem ezekkel, sem más képeinek reprodukcióival nem szerepel a feldolgozásokban, sem a kiállításokon. Csupán a zalaegerszegi Göcseji Múzeum emlékezett meg róla egy emlékkiállítással 1990-ben.

1 Szülőhelye ezzel rótta le kegyeletét. Udvardy a két világháború között közel másfél évtizedet töltött Nagybányán. Nem tartozott ugyan a vezető mesterek közé, de mind tevékenységét, mind személyiségét elismerték és megbecsülték. Alkotásainak döntő többsége - különösen bányai korszakából - szétszóródott, elkallódott vagy megsemmisült a háborúban. Életrajzának rövid vázolása után művészetének ezt a periódusát a még fellelhető és a zalaegerszegi tárlaton is szereplő munkái alapján kísérlem meg bemutatni.

2 Udvardy Ignác Ödön 1877. augusztus 8-án született a zalai megyeszékhelyen. Apja Udvardy Ignác polgári és kereskedelmi iskolaigazgató, a város első lapszerkesztője, tanügyi és kulturális életének jelentős személyisége volt. A fiatal Udvardy Nagykanizsán érettségizett (Zalaegerszegen ekkor még nem volt gimnázium), majd az Országos Mintarajziskola elvégzése után 1901-ben szerzett rajztanári képesítést szabadkézi és geometriai rajzra. Egy évvel korábban, 1900 novemberében a Nemzeti Szalon Országos Kiállításán két kisméretű képet mutatott be - jó kritika mellett. Nagyon büszke is volt rá, hogy olyan mesterekkel szerepelhetett együtt, mint Szinyei Merse Pál, László Fülöp, Perimutter Izsák, Katona Nándor vagy Perlrott Csaba Vilmos. A diploma megszerzése után a nagyváradi premontrei gimnáziumba került tanárnak, ahol Juhász Gyula is pedagógustársa volt (a költő életrajzírója több helyen is említi a Juhász baráti köréhez tartozó „gyermekrajzost"

3

). Hamarosan aktív részese lett a váradi szellemi pezsgésnek, festő-tanárként rendszeres kiállító, később még Ady asztaltársaságának is tagja. 1902-ben - biciklizés közben - kisebb baleset érte, és az operációk ellenére sánta maradt. (Talán ez lehetett az egyik oka annak, hogy később szorosan kötődött az ugyancsak sánta Ziffer Sándorhoz.) Már 1903-ban megjelent nyomtatásban egy kisebb munkája Művészet és művészi nevelés címmel a középiskolai rajzoktatásról,

4 a Rajztanárok Egyesületének Kongresszusa pedig felkérte, hogy tartson előadást a dekoratív rajzról. Ekkor kezdett behatóbban is foglalkozni a különböző kultúrák és népek díszítményeinek motívumaival. Kutatómunkájának eredményét 1910-ben könyv formájában is megjelentette,

5 tanítványainak munkáiból pedig Budapesten rendezett nagysikerű kiállítást 1908-ban. A Műcsarnok Udvardy Ignác Ödön: Önarckép, 1930-as évek Ödön Ignác Udvardy: Selbstbildnis / Self-portrait. 1930s (Mgt. I Privatbesitz I private collection)