Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Passuth Krisztina: Utak Nagybányáról: Réth Alfréd
egy-egy részlete: ugyanabban a felfogásban, ugyanabban a festői szemléletben születtek. Réth korai tájképei viszont leginkább Maticska Jenő' képeit idézik. 18 Annál különösebb a neósok - a Nyolcak - úgynevezett „Árkádia" kompozícióit összehasonlítani Réth Alfréd Fürdőzők sorozatával, amelynek egyes darabjai 1908 és 1911 között születtek: üde, zöld dombos, erdős, nagybányai színekben fürdő tájban aktfigurák, amelyek laza, dekoratív csoportjai távolról hol Márffy Ödön, hol Berény Róbert, hol Orbán Dezső vagy Kernstok Károly aktjaira, aktos csoportképeire emlékeztetnek. Csak alaposabb összehasonlítás után tűnik ki, hogy az aktok arányai eltérnek az európai normáktól: nagyobb fejük, zömök termetük, barnás színárnyalatuk a „primitív művészet" távoli kisugárzásáról tanúskodik, például: az Aktok a természetben (1909) vagy a Fürdőzők (1908) és a Fürdőzők (1910) 19 című művein. A különös kettősség nem teszi diszharmonikussá a kompozíciókat, amelyek megmaradnak a természetábrázolás lazább keretei között. Az igazi változás - a kubistává való átalakulás elsődlegesen a csendéletek világában következik be. A tárgyak 1911-től vesztik el tapintható plaszticitásukat, egyedi jellegzetességeiket, hogy az egymáson sokszor áttűnő síkok bonyolult rendszerét alkossák meg. A korábbi zsíros, vastagabb festékfelrakás opálos, fátyolos színkezelésnek adja át a helyét: ennek egyik legszebb példája a Csendélet kancsóval (1911) című olajkép. Mind Czigány, mind Berény Róbert, de még Tihanyi Lajos e korszakbeli csendéleteinél is sokkal merészebb alkotás. Az üvegkancsó, az asztal sarka fehér terítővel és a többi elem egymáson áttűnve, a síkban kiterítve, majdnem egynemű szövetet alkot, amelyen belül a kifelé spriccelő vonalak, foltok sajátos sugárzást, feszültséget teremtenek. Réth Alfréd e korszakbeli képeinek akár részleges - ismerete érthetővé teszi, hogy 1910ben már kivív Párizsban bizonyos elismertséget: ez évben a Salon d' Automne-ban három képpel szerepel, majd 1911-12-ben a Salon des Indépendants tárlatain vesz részt. Sajátos kettős kötődését azonban megtartja: 1912-ben még részt vesz a nagybányai jubiláris kiállításon (bár a katalógusban nem szerepel a neve) és 1914ben a buffaloi magyar tárlaton. Réth Alfréd: Fürdő nők. 1910 Alfréd Réth: Badende Frauen / Women Bathing. 1910 (MNG Adattár I Archiv I Archives) APOLLINAIRE ÁRNYÉKÁBAN Ebben az időszakban - tehát közvetlenül az első világháború előtt - Réth Alfréd bekerül abba az írókból és festőkből álló körbe, 20 amely a kubizmus kibontakozásának mintegy hátterét adja. Ennek a körnek kimondatlanul is pápája Apollinaire, de a mozgalom szélesebb elterjesztésében nyilvánvalóan nagy szerepe van Blaise Cendrars-nak, Canudonak, az általa kiadott Montjoie című lapnak - ahogyan ez Csáky József emlékezéseiből 21 is kiderül. Réth 1911-től a kubista csendéletek sorát alkotja meg, sőt 1912-től már alkalmazza a kollázstechnikát is 22 - aminek később egyik legnagyobb mestere lesz (már csak kényszerűségből, papírhiány miatt is, világháborús deportálása idején). Az Árkádia-hangulatokat pedig geometrikus felfogásban születő művek váltják fel, ezek között kiemelkedő helyet tölt be a Restaurant Hubin (1912) 23 című kompozíció, amely szokatlanul nagy méreteivel, komplikált, túlzsúfolt kompozíciójával, monumentális szándékaival eltér a szerényebb kubista művektől. A zaklatott cikk-cakk formák között mintha furcsa, nagyméretű maszkok (vagy büsztök) helyezkednének el, szervesen beépülve az erősen megmozgatott interieuregyüttesbe, ami furcsa módon, leginkább egy korabeli film- vagy színházi díszletre emlékeztet. Ugyanebben az időben Réth portréi részint hasonló, kubista felfogásban: Fiatal lány ülő portréja (1911), részint 24 a Nyolcakkal rokon felfogásban Madame Renaud portréja (1912) 25 születtek. KAPCSOLAT A DIE AKTION KÖRÉVEL: LUDWIG RUBINER A portrék között külön figyelmet érdemel egy rajz: Rubiner úr portréja (1912) 26 nemcsak biztos vonalvezetése, kitűnő kvalitása, hanem legalább annyira az ábrázolt személy miatt is. 1948-ban Réth a következőket írja már idézett visszaemlékezéseiben: „1912-ben egy német költő, Rubiner (meghalt az 1914-18-as háború után) kubista kísérleteimet látva, megkérdezte, nem akarnék-e Berlinben Herwarth Waldennél kiállítani..." Neki köszönhető tehát a valóban páratlan siker: a francia kubistának számító fiatal magyar, akinek még semmilyen önálló párizsi bemutatkozása sem volt, 1913 februárjában közel száz művel szerepel az akkor legismertebb és legfontosabb berlini avantgárd centrumban. 27 Mindez feltehetően Blaise Cendrars és Ludwig Rubiner körének, de elsősorban magának Rubinernek volt köszönhető. A rajzról inkább fáradt, szomorú tekintetű férfi néz ránk, Ludwig Rubiner (1881-1920), az akkor harmincegy éves költő Párizsban élt (1912-14 között). Egyike volt a legharcosabb, legelkötelezettebb baloldali íróknak, és mint Franz Pfemfert jó barátja, a Die Aktion berlini folyóirat egyik főmunkatársaként működött. Még mielőtt a világháborús hisztériával helyezkedett volna szembe, 1913-ban egy pszichoanalitikus erőszakos kórházba „internálása" ellen szervez tiltakozó kampányt (cikkét a Die