Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Szatmári Gizella: Külföldi növendékek Nagybányán
Külföldi növendékek Nagybányán SZATMÁRI GIZELLA A nagybányai festőiskola külföldi növendékei* elsősorban a müncheni Hollósy-iskolából kerültek ki. Hollósy, aki 1878-82 között látogatta a müncheni akadémiát, barátai rábeszélésére nyitotta meg magániskoláját, amelyet 1886tól 1917-ig tartott fenn. A magyar művésznövendékek mellett igen sok külföldi - német, orosz, lengyel tanítványa volt. 1 Népszerűségének oka mindenekelőtt személyiségében, kötetlenségében, nagyvonalúságában, valamint az akadémiaitól lényegében eltérő tanítási módszerében rejlett. Iskolája kezdetben az akadémiai felvételi vizsgára előkészítő tanfolyamként működött, majd önállósult. A növendékek itt ahelyett, hogy nagylélegzetű, patetikusan előadott történelmi témák, a sematikus kompozíció, a mesterséges, műtermi környezetben előállított színekkel való festéssel, a klasszikus hagyományok idejétmúlt, végtelen ismételgetésével foglalkoztak volna, valóságos élmények és események, érzelmek és lelkiállapotok - az élet - megfestésére vállalkoztak egy olyan ember vezetésével, aki indulattal és lendülettel szállt síkra a művészet megreformálására irányuló meggyőződése mellett. 1896-tól települt át Hollósy müncheni iskolája nyaranként Nagybányára. A hazai hivatalos (művész) körök nem tekintették jó szemmel ezt a mozgalmat. A műcsarnoki festészet képviselőinek értetlensége, elutasító magatartása mondatja Hollósyval a következőket: „Mikor az én egyszerű munkálkodásom a párisi, római, müncheni oroszországi mesterek tanítványaiból - egyszóval Európa legelólcelőbb akadémiáiból összesereglett művész növendékekkel harmadízben volt szerencsém Münchenből magyar területre jöhetni, mikor már Budapesten önálló kiállítássá erősödtünk, mikor a külföld már rég tudomásul vette a »Nagy Banyiak« kiállításáról, munkálkodásukat első helyen méltatja - addig a mi képzőművészetünk választottjai a strucc madaraktól kérik a tanácsot, ha kellő megnyugvással óhajtanak intézkedni homokba dugott öntudattal kellett aláírniuk a jegyzőkönyvet? hogy: hazánk művészetében nem volt feljegyzésre érdemes mozzanat." 2 Ugyanígy voltak ezzel a Közép- és Kelet-Európa más országai is. A külföldi növendékek csatlakozása hasonló értetlenséget váltott ki. Ennek ellenére közöttük is igen sokan követték szeretett mesterüket, sőt Hollósy Nagybányáról való távozása (1902) után is hűségesek maradtak az „alapító atya" szellemiségéhez. Utánamentek Fonyódra, majd Técsőre, mások pedig kiálltak munkásságukkal Nagybánya mellett. Néhányan olyan szorosan kötődtek a művésztelephez, hogy e kapcsolatnak szentelve teljesen átalakították életüket, feladták neveltetésüket, eredeti állampolgárságukat és szívvellélekkel magyarrá váltak. 3 „Ezek a fiatalok - írja Réti - az első' évek pezsgő életében élénken részt vettek, egyesek már akkor sok reményre jogosítottak jövőjükre vonatkozólag, többen be is váltották ezeket a reményeket." 4 Az igen hosszú névsorból célszerű volt kiszűrni az alkalmi érdeklődőket, a csak a divatot követőket, a kedvtelésből egy-két nyáron festegetőket - mindazokat, akiket az idő nem igazolt, akiknek a kibontakozáshoz hivatástudatból és alkotóerőből nem futotta. „Akik a reményeket beváltották" - az ő munkásságukról fellelhető adatokat gyűjtötte össze ez a dolgozat -, azok valóban továbbvitték a Hollósy-iskola és a nagybányai plein air festészet eszmerendszerét, látásmódját, stílusát és kifejező eszközeit; jóllehet ez a hatás többnyire nem határozta meg véglegesen művészi munkásságukat, általában csak egy bizonyos életszakaszukra volt jellemző. Sokan közülük ismert és elismert művészekké váltak. Tevékenységüket megörökítette a múzeumi gyűjtőmunka és a tudományos feldolgozás. Jónéhányuknak természetesen nem sikerült a nyomára bukkanni. így pl. Charles Cohn-Fowlernek Calcuttából, aki pedig 3 évig látogatta Nagybányát vagy a kijevi Kischkowsky testvéreknek. Nem tudjuk, ki volt Johann von Sanger vagy Lambert H. Münchenből, Weissenberg Maria Ogyesszából és így tovább. (Előfordul még az is, hogy a feljegyzésekben szereplő városnevek nem a szülővárosra, hanem arra a helyre utalnak, ahonnan a növendék érkezett. így lesz pl. a belga Emil Uhlból cseh, mivel Csehországból érkezik a művésztelepre. 5 ) * A Hollósy-iskola növendékeinek névsorát a névváltozatokkal az iskola anyakönyvei, levelek (gyakran hangzás utáni átiratok), különböző újságcikkek és más dokumentumok alapján állítottuk össze.
