Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Gábor Zsuzsa: Illusztrációk Kiss József Költeményeinek 1897-es díszkiadásához

fel a az Erdőben című költemény illusztrációja is (135. oldal), ahol a rajz, szerves egészet alkotva a szövegtükörrel, valójában egy fejléc a vershez, s a betűket Ferenczy belekomponálta a grafikába. A lombkorona tónusai helyett ezen a grafikán a fa törzsének és ágainak hangsúlyos körvonalai és a távoli hegyormok hullámvonala határozza meg a kompozíciót. Ez a szövegoldal azon kivételek közé tartozik a kötetben, amelyeken a kép és a szövegtükör az egész lapot átfogó dekoratív egységet alkot. Ezáltal az egyik első magyar példája a 19. század vége oly magas esztétikai színvonalon megvalósult nyomdai termékeinek, amelyeknek az volt a legfontosabb és legújszerűbb sajátosságuk, hogy az egész művet átfogó, egységes dekoratív koncepció megvalósítására törekedtek. Hasonló igényességre vallanak az Erdőben és Az erdő parancsol című elégiákhoz készült illusztrációk is, amelyek a kötetben külön szerepelnek, de költői képeikben, hangulataikban összekapcsolódnak. Ferenczy a vizualitás eszközeivel teremt gondolati hidat a versek között, ami által a kötet tartalmilag gazdagodik. Az Arany szobránál című vers illusztrációja (176. oldal) első pillantásra egyszerű utcai jelenetnek tűnhet, valójában azonban Ferenczy a szövegből kiindulva a szimbolikus ábrázolás eszközeivel a művészet szerepéről beszél. A Nemzeti Múzeum előtt álló emlékmű leleplezéséhez összegyűlt „nyüzsgő-mozgó embervadon" előtt két, profilból ábrázolt, ásót vivő férfi halad, akik mintha éppen az ugyanebben az évben készült Archeológia

24 ásatásához tartanának, hogy felhozzák a föld mélyén szunnyadó szépséget. Az arctalan tömegből előlépő, dolguk után induló férfiak a művészet, pontosabban a művész allegóriái.

25 A Nápolyi emlék illusztrációjához hasonlóan ez a grafika is sajátos keveréke az akadémikus stiláris hagyományoknak és a modern szecessziós stíluselemeknek. Az utcai járókelők modellálatlan, síkszerű, csak körvonalakkal érzékeltetett alakjai és az előtérben álló két férfi egyetlen erőteljes kontúrvonallal meghatározott formája, a képszélekkel elvágott alakok, s a grafika egészét átfogó dekorativitás a Nabis művészcsoport és Rippl-Rónai grafikáihoz kötik a művet. Az ásók merész vonalával átlósan kettéosztott képtér, de különösen a bal alsó sarokban álló, divatos kabátot és kalapot viselő nő Toulouse-Lautrec plakátjait idézi. Az épületeket, a jelenet fölé sötéten tornyosuló szobrot és a fák lombkoronáját egyetlen erőteljes vonal fogja össze és választja el élesen az égtől. Ugyanakkor a kétdimenziós formákkal ellentmondásban a kép terének megteremtésekor Ferenczy végül mégsem mond le a hagyományos „színpadszerű" perspektíváról, a jobboldali épületek és a szobortalapzat átlós vonalaival a térmélység illúzióját kelti. Az Előhang illusztrációján (1. oldal) csak a kislányarc plasztikus ábrázolása töri meg az eró'teljes kontúrok és a stilizált növényzet dekoratív összhangját. A vonal itt nem csupán leíró jellegű, a kontúrok ornamentális szerepe azonos hangsúllyal bír. Ezen a grafikán semmi sem érzékelteti a térmélységet, a kép síkját vízszintesen és függőlegesen tagoló párkány és ablakkeretek dekoratív rendszerbe fogják az egész kompozíciót. A kisFerenczy Károly: Erdőben, 1896 Károly Ferenczy: Im Wald / In the Forest. 1896 (lappang I Verbleib unbekannt I location unknown) lányarc plasztikusságának ezúttal talán tartalmi szerepe van, hiszen háromdimenziós tömege által így kiválik a teljesen sík képtérből, s ezáltal minden figyelem az arckifejezésre összpontosul. A dicső múltat a romlott jelennel szembeállító vers meglehetősen sekélyes gondolatán ismét túllép Ferenczy a Daphnis és Chloé két illusztrációján (46. és 47. oldal). Az első egy olajfestmény, ez a múlt allegóriája. A klasszikus kor mitikus világát felelevenítő' kompozíción, görögös ruhába öltözött alakok idézik fel azt az időt, midőn „Virág nyílott minden ágon / Rege lakott minden berekben..." A jelen, amikor „hallgat a szív, mint halott dajka", egy a kilencvenes évek nagyvárosi divatjának megfelelően öltözött párban ölt testet. A posztimpresszionista nagyvárosi életképekkel rokon szénrajzon a tömegeket ismét erőteljes kontúrrajz határozza meg. Kiss József kissé homályosan megfogalmazott morális ellenérzéseit kitűnó'en érzékelteti a hölgy enyhén hátradőlő, büszke tartása, gőgösséget sejtető biggyedt kicsi szájának vonala, a férfi karjának magabiztos mozdulata és gúnyos, lekezelő arckifejezése. A múlt és a jelen e vizuális megjelenítésével a festő mintha saját művészi problémáját is érzékeltetni akarná: az archaizáló, mitikus világú olajfestmény minden ízében a müncheni iskolához kötődik, míg a kettős portré művészi eszközeivel, a modern élet egész atmoszférájával inkább Párizst jeleníti meg - s Ferenczy itt Münchent és a hagyományost állítja elénk értékül. Ferenczy Pá-