Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Szabadi Judit: Ferenczy Károly pályaképe

nak kicsattanó vöröse saját komplementer színével, a zölddel lép frigyre, ami a kép festői erejét ugyancsak a varázslatosságig fokozza. Mikor 1896-ban Ferenczy letelepedett Nagybányán, a kisvárost övező változatos szépségű tájban megtalálta azt a természeti inspirációt, amely a benne egyre inkább elmélyülő élménynek a legjobban megfelelt. A művészi elképzelés és a táj egybehangzása inkább emlékeztet egy olyan egymásra találásra, amely Gauguint Bretagne, Van Gogh-ot Arles szerelmesévé tette, Cézanne-t pedig a provence-i táj formáihoz szögezte, mint arra a motívumkereső felfedezésre, amelyet az impreszszionistáknak Argenteuil vagy a tengerpart jelentett. Mindhármuknak nem elsősorban motívumra, hanem olyan lelki inspirációra volt szükségük, amelyet egy meghatározott vidék geológiai és földrajzi adottságai vagy nagymultú települései és ősi hagyományai közvetítettek. Mint ahogy ezt Gauguin Bretagne-ról feljegyezte: „Amikor fapapucsaim ehhez a gránitkemény talajhoz ütó'dtek, azt a fakó, tompa és hatalmas hangot hallom, amit a festészetben keresek." „A tájék biblikusán monumentális" - írta Ferenczy Nagybányáról nem sokkal azután, hogy odaérkezett, és már az első évben megfestette A hegyibeszédet. Az, ami eddig művészettörténetileg anakronisztikusnak, emberi, szellemi alkatával pedig összeegyeztethetetlennek látszott, nevezetesen a biblikus képek sora, mintha ebben az összefüggésben mégis csak logikusan a helyére kerülne. Aligha hihető ugyanis, hogy a semmiféle tételes vallást nem követő', de panteisztikus gondolkodású Ferenczy Károly a téma iránti kiéhezettségében csupán ürügyül használta volna föl a bibliai történeteket. Annál is kevésbé, mert világi tárgyú átszellemített festményei ugyanarról szólnak, mint profánnak ható bibliai tárgyú kompozíciói, miközben - akárcsak egy hatalmas elvilágiasodott zsoltárfolyamban - tökéletesen egymásba épül a kettő. A hegyibeszédet követően megfesti a Háromkirályokat, és egy-két évre rá a Józsefet eladják testvéreit, majd az Ábrahám áldozata című képet. A sor végén az 1903-as Keresztlevétel áll. De az érdeklődése korábbi keletű, a „semminek" nevezett szentendrei periódusba nyúlik vissza, amikor megszületik Az irgalmas szamaritánus, és a Tékozló fiú, és nem huny ki soha. 1908-ban újra előveszi - de már a plein air festés módszerével lát hozzá - a Tékozló fiú témáját, és életének csaknem két utolsó éve abban a feszültségben telik, amelyben a Pietá megfestésének a vágya minden egyéb kép gondolatát elnyomja benne. De még a múlt század utolsó éveiben vagyunk, a nagybányai érintettség első órájában, amely egyben stílusa kibontakozásának ideje is. És ha Nagybánya ösztönzést adhatott biblikus sugallata által a vallásos témájú képekhez, legalább akkora ösztönzést adott az elsődleges élményhez, a természet megfestéséhez. Ha rövid időre el is fedte ezt egy szecessziós kitérő, amelyre Kiss József verseinek illusztrálása adott alkalmat, és amely a síkszerű, dekoratív stilizálás nagyvonalú mesterének mutatta, 1898-ra valóban megszületik Ferenczy Károly teljesen kiérlelt stílusa. Ez a stílus a Háromkirályokban kristályosodik ki, mégpedig olyan magas szinten, amely a tökéletesség mértékét az elkövetkező húsz évre is óhatatlanul eló'írja a számára, nyilvánvalóan annak a a nyomasztó tudatával együtt, hogy ezt a csúcsot az esetek többségében csak megközelítenie sikerül. Már a képhez készült tanulmányok is roppant különösek. A fejekről készült vázlat elnagyolt, és híján van minden térbeli modellálásnak; lehunyt szemű, merengő háromkirályok ezek, testetlen és súlytalan ködlovagok, akik árnyékszerűen kenődnek a vászon síkjára. A lótanulmányokon a lovak, amelyek a lovasokként ábrázolt háromkirályok paripái lesznek, mintha valóságosabbak lennének. Telivér, pompás, hús-vér állatok, de a derengő megvilágítás által mégiscsak álomszerűén hatnak az erdő mélyében fehéren fölszikrázó testükkel. A végleges kompozíció megfelel a tanulmányok szellemének. Olyannyira, hogy ez azon ritka esetek egyike Ferenczy festészetében, ahol kérdésessé válik: vajon a természeti inspiráció vagy a belső' vízió volt-e az elsődleges. Igaz, a kép ihletője a Nagybánya környéki erdő napfényt is alig áteresztő sűrűje. Benne a barna fatörzsek összeérnek, organikus fallá szilárdulnak, hogy előttük végeérhetetlen vonulásban derengjenek föl a zöld reflexekkel telehintett királyok és fehér paripáik. Miközben a fák lélegző, élő lombok a napfénytől feloldott színes reflexek remegő párájában, a külső látványra olyan erővel vetül rá a belső látomás poétikus képe, hogy a felmagasztosított természet transzcendens sugárzással telik meg. A színek és a megvilágítás tökéletes összhangjában, amelyben az erdő' homályának misztiFerenczy Károly: Józsefet eladják testvérei (Vázlat), 1900 Károly Ferenczy: Joseph wird von seinen Brüdern verkauft (Studie). 1900 Joseph is Sold by His Brothers (Study). 1900 (Kat. sz. i Kat. Nr. I Cat. No. 133.)