Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Boros Judit: Hollósy Simon művészi hitvallása levelei tükrében
művészek már nem bírnak ennek a követelménynek megfelelni máskép, mint legjobb esetben úgy hogy magyar tárgyú képeket festenek majd idegen befolyás, idegen recept szerint... A magyar művészeket otthon kell tömöríteni. Munkácsy, Zichy, Székely és Izsó és Madarász »külföldiekke lettek«. ...a most fejlődő fiatal nemzedék majd tősgyökeres magyar talajon kezdheti meg a munkálkodást." 49 Hollósy úgy vélte, legjobb volna Petőfitől tanácsot kérni és ama négysoros versszakot márványtáblába vésve kitenni a tervezett akadémia bejárati ajtaja fölé. Ez ugyanis garantálná, hogy a magyar művészet megállja helyét Európában is. 50 Tévedés ugyanis Hollósy szerint a magyaros témákat feldolgozó zsánerképeket - és ehhez hozzátehetjük továbbá, hogy bizonyos értelemben a látványos külsőségekre épülő tájkép is zsáner - a magyar nemzeti művészettel azonosítani. A „piros-fehér-zöld németségek", a „bútorképek" „mélyen megmételyező bűnt, demoralizációt terjesztenek) a művészetekbe és innét a publikumba." 51 Hollósy szerint a tanítványokkal rendszeresen kell szabad ég alatt álló modellt festetni: „hogy a fiatal művésznövendékek a beállított teremtményben kénytelenek legyenek az értékes dolgokat keresni, figyelmüket az kösse le, amiben a természet, az Istenség nyilvánul" [kiemelés tőlem - B. J.]. A tájkép ugyanis, ha nem a transzcendens megnyilvánulása, vagy nem a festő lelkivilágának tárgyiasulása, könnyen szentimentalizmusba Hollósy Simon: Ivóban, 1887 Simon Hollósy: In der Dorfschenke / In the Village Pub. 1887 (Kat. sz. I Kat. Nr. I Cat. No. 191.) mehet át. A „csendes élet" 52 polgári eszménye, amelyet a nagybányai tájfestészet hagyományos ága is célként tűz majd maga elé, különösen 1900 után, idegen volt Hollósy számára. Nem véletlen, hogy 1895 utáni tanítványai közül sokan a kibontakozó magyar avantgárd alakjai voltak. 5 ' A növendékeket először meg kell tanítani „érezni, igazán, őszintén" megértetni velük az összefüggést Holbein és a természet között. Mi mást jelent ez, mint a látvány szerkezetének megragadását? „...egy tájképben, a vonal mint test teljes megértése"- mondja Hollósy. A természetben látható motívumnak (testnek) közvetlenül kell átalakulnia a vásznon megjelenő vonallá, színné, anélkül, hogy korábbi formai megoldások befolyásolnák az alkotót. így dolgoztak a francia naturalista festők is. 54 Ugyanakkor, ragaszkodva az akadémia gondolatához, Hollósy helytelenítette a múlt nagy művészi alkotásaitól való elzárkózást 55 - bár szerinte tudni kell, mire szolgál ezek megismerése - mint ahogy teljes mértékben igenelte a kortárs külföldi művészettel való kapcsolatot is. Mindjárt az 1894-es beadvány elején választ keresett arra a kérdésre, hogy árt-e a német szellem a magyar művészetnek? Úgy vélte, addig ameddig a magyarországi művészeti oktatás olyan amilyen, a Münchenbe ment festőknek nagyon javukra vált az, hogy az otthonit a münchenivel felcserélték. Ha azonban „a legilletékesebb helyeken a magyar nemzeti kép-
