Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - POSZLER GYÖRGYI: Táblaképek / Panels (I-VII.)

fénykörben megjelenő betlehemi csillag, mely „megálla a hely fölött, a hol a gyermek vala", és amelynek fénylő sugarai Jézusra irányulnak, azonban éppen Mária feje fölött világít. A gyermek Jézus áll anyja ölében. Pufók teste, kitekert mozdulata itáliai előképeket idéz. Kezével az ajándékok felé nyúl, fejét azonban hátra fordítja, anyjára tekint. Mária magas, a kompozícióban kiemelt fontosságú alakjának jobb oldalt az álló, fiatalabb király felel meg. Magasságuk, súlyuk a képen szinte azonos, szoros összetartozásuk formai jelzéseként enyhén egymás felé hajolnak. A fiatal király öltözete nagyon gazdag, előkelő viselet. Kétszeresen megtekert, vastag láncot visel nyaka körül, melyen középen maszkos medál függ. Ruháján, a mellrészen még egy sor ötvösmívű dísz fut körbe. Palástja arannyal átszőtt, mintás brokát. Fején a hajat egészen eltakaró, díszes szövésű haj hálót visel, koronáját levette, baljában tartja. Oldalán kard függ, jobbjában a gyermeknek szánt ajándékot rejtő, finoman cizellált ötvöstárgy. Arca, tekintete különös, M S mester ismert életművében egészen egyedülálló. A király nem vesz részt a történésben. Kissé kifelé fordul, fejét határozottan a nézők felé fordítja, kinéz a képből. Nem Máriával vagy a kis Jézussal, hanem a képet nézőkkel kommunikál. Nekik mutatja magát, a pompás ruhával kifejezett üzenet nekik szól. Társadalmi rangjára utal vele, vagy talán arra a társadalmi rétegre, ahová tartozni szeretett volna. Az ábrázolás ugyanis minden kétséget kizáróan portré, a vonások egyénítettek, az arc távol áll a mesterre jellemző idealizált típusoktól. Előképeit is hiába keresnénk a metszetek vagy rajzok ábrázolásain. Kérdés azonban, hogy kit örökített meg a fiatal király szerepében a festő. Önarcképről van szó, ahogy ezt a tükörből festett festő-önarcképekre jellemző oldalpillantás sejtetni engedi?

1 Vagy a megrendelő, a donátor jelenik meg a Jézusnak ajándékot hozó, igen előkelő ruházatú király alakjában? A kérdésre a kutatás jelen stádiumában nem lehet biztos választ adni. Csak a szereplő kiemelt fontossága bizonyos. A két főszereplő, Mária és a fiatal király között a szerecsen teremt kapcsolatot. Alakja, feje kettejük összehajló tartása között, éppen középen helyezkedik el. A király felé fordul, ránéz, hozzá szól, kezével azonban Jézusra mutat. Szinte a király figyelmét igyekszik a végbemenő események felé fordítani. Arcát Mantegna „Bacchus SilenusszaP-metszete (HIND 3.) alapján formálta a festő.

2 Az ő öltözete is rendkívül gazdag. Fején koronával ékesített, sötét arca mellett fehéren világító turbánt visel, nyakában széles aranyláncon az Aranygyapjas rendre emlékeztető medál lóg. Hermelingallérján is ötvösmívű díszítés fut végig. Elölről a kompozíciót az öreg király térdelő alakja zárja le. Egyedül az ő kapcsolata közvetlen a gyermekkel és anyjával. Jobb kezével Jézus felé nyújtja az ajándékot, aki meg is érinti azt. Komoly pillantásával is a gyermek mozgását követi. Kalapját maga elé tette a felső lépcsőfokra, míg finom mívű koronáját bal kezében tartja. Az ő drága, gazdagságot sugalló ruházatának ábrázolására is igen nagy súlyt helyezett a festő. Köpenyét a vállon drágakövekkel díszített csat fogja össze. Díszes ötvösművű láncán hátrafelé lóg a vésett portréval díszített gemmaszerű medál, minden bizonnyal azért, hogy e dísz a nézők számára is jól látható legyen. A háttérben megjelenő, a festő képeire jellemzően különálló részletként felfogott, az előtérrel sem léptékben, sem szerkezetében egységet nem alkotó ábrázolás eltér M S mester ismert tábláinak környezetétől. A baluszteres korlát mögött ideális városkép jelenik meg. Nem a jól ismert várak, csúcsos tetejű épületek, hegyvidéki városok, hanem árkádokkal, bábos korlátokkal díszített lapos tetejű, emeletes házak. Közöttük tágas terek, a perspektíva szabályaihoz alkalmazkodni kívánó utcarészletek. A téren bronz kandeláberek, feltehetően egy mitológiai alak bronzszobrával díszített szökőkút. A tereket, az utcát sétáló járókelők népesítik be. A hátteret elválasztó bábos korlát mögött jellegzetes csúcsos sapkát viselő, szakállas férfi áll. Tevék és lovak láthatók mögötte, mintha ő vezette volna e különös állatokat az itáliai hangulatot árasztó városba. Kompozicionális szerepe egyértelmű. A korlát mögül, a háttérből szemléli az elöl lejátszódó szent eseményeket, tekintetével teremt kapcsolatot az ábrázolás két különálló részlete között. A mellette megjelenő szerecsennel együtt nyilvánvalóan a királyok kíséretéhez tartozik. A tábla mai állapotában erősen csonkított. A hiány miatt a kompozíció kiegyensúlyozatlan, az ábrázolás a bal oldalra szorul. Mária alakja is hiányos. PGy. 1 Mojzer Miklós feltételezése: MOJZER 1980,152^153. 2 MOJZER 1980,152. Lille, Musée des Beaux-Arts Ltsz.: P 748.