Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)
TANULMÁNYOK / ESSAYS - URBACH ZSUZSA: Marginális megjegyzések M S mester művészetéhez
17. Albrecht Dürer (?): Szent Kristóf (részlet), 1494 körül. Dessau, Gemäldegalerie Albrecht Dürer (?): St. Cristopher (detail), c. 1494. Dessau, Gemäldegalerie Az előtér virágainak szimbolikus értelmezéséről disszertációmban részletesen szóltam. 23 Az élő és a száraz, terméketlen fa jelentéseiről írt soraimat azonban szeretném néhány gondolattal kiegészíteni. A száraz, levél nélküli fa nem kizárólag havas téli vagy őszi tájban jelenik meg a 15. századi ábrázolásokon, hanem kedvelt motívum virágzó, lombos fák között is. Nem minden esetben jelentéshordozó, de bizonyos tartalmi összefüggésbe állítva az is lehet. A Halál és az Élet allegóriájának nevezett két felső-rajnai táblán például maga a táj az attribútum. 24 A kopár fa ebben a sivár tájban a halált, míg a zöldellő a természetet, az életet jelenti. A száraz fa konnotációja igen gyakran, de nem minden esetben a halál, a pusztulás, a terméketlenség. Ábrázolása - az élet múlandóságának allegóriájaként - a 16. századra vált egyértelműen emblémává. 25 Az M S mester képein megjelenő száraz fák jellegzetes, göcsörtös kontúrjait, hullámos formáit szemlélve könnyen hihetnénk, hogy ezek egészen társtalanok. Valóban nem sok hozzájuk hasonlót lehet látni a kortársak képein. A dessaui Szent Kristóf-képen, amelyet több kutató egy elveszett fiatalkori Dürer-kompozíció másolatának tart, a háttér sziklájából kinőtt, levéltelen száraz fa vonalai mégis M S mestert idézik. 26 A sötét fatörzsek fehér kontúrokkal való, M S mesterre jellemző modellálása Hans Baidung Grien képein is visszatérő megoldás. M S mester Vizitáció-képének legfontosabb táji kulisszája a magasra feltornyosuló szikla, az arany háttér előtt élesen kirajzolódó, mozgalmas kontúrjával. A feltornyosuló sziklatömb valójában a „hegy" allegóriája és közismert toposz a 15. században. Általában bibliai jelenetek kompozícióit lezáró motívumként ábrázolták. A „hegyes táj" mint a bibliai Golgota szimbóluma - ahogyan ezt Millard Meiss utolérhetetlenül szellemes interpretációja bizonyította - a németalföldi síkság festészetében vált népszerűvé. 27 A szikla többféle ikonográfiái jelentést hordoz. Többek között a civitas terrena, azaz a földi világ jelképe. Joos van Cleve Salvator Mundi-képén például a kristálygömbben „a világ" egy sziklából és zöldellő vízparti tájból áll. 28 A tájábrázolás a 15. századtól egészen az 1600-as évekig paysage moralisé-]é)legű volt, amelyben a hegy, a szikla az erényes életút metaforája a völgyek könnyen bejárható ösvényeivel szemben. Szikla az erény allegóriák kulisszája Memling kis párizsi képén éppúgy, mint Cranach ikonográfiái szempontból feldolgozatlan, 1548-ra datált Erények hegyefestményén. 29 A 15. század végén a fiatal Dürer szinte 19. századi naturalizmussal örökíti meg a Nürnberg környéki kőfejtőkben látottakat. Ezeken az első természet-tanulmányoknak tekinthető akvarelljein, így az egykor Brémában, ma az Ermitázsban őrzöttön is, 3 " a sziklák modellálása némiképpen M S mester hegyeire emlékeztet. Fontos felfigyelni azonban arra, hogy az ugyancsak ezekben az években festett Haller-Madonna 31 hátterében, a Lót menekülése-jelenetén ugyanő a sziklát gótikus kulisszaként festette meg. A fiatal Dürer tájai közül M S mester Vizitációjához a legközelebb az 1496-ra datált Mária hét fájdalma-oltár Kálvária-képének hátterében egy mindeddig észrevétlenül maradt részlet áll. 32 A kép aszimmetrikus kompozíciójában a középteret - a siratok és a kereszten függő Krisztus között - stilizált táj tölti be. A kopár sziklatömb előtt fa magasodik, oldalából göcsörtös, levéltelen fatörzs nyúlik ki. A vízben a budapesti Vizitációhoz hasonló vár jelenik meg, külső bástyája ugyanúgy messze benyúlik a vízbe, ahogyan eredetileg M S mester is tervezte azt. Az úton legelésző lovak, a vízen úszó hajók: ugyanaz az emberlakta, földi táj jelenik meg itt is, mint a Vizitáció hátterében. A korai Dürer-képeken dekoratívan megfestett, pontosabban szinte ecsettel megrajzolt fák, lombok azt sugallják tehát, hogy M S mester fuit hic, azaz M S mester járt Dürer műhelyében. A drezdai kép világos színei, az inkarnát barna kontúrozása pedig arra utalhat, hogy M S mester ismerhette ezt a festményt is. A szikla, rajta erődítménnyel, várral vagy házzal megszámlálhatatlan német festmény kedvelt motívuma, az
