Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - POSZLER GYÖRGYI, URBACH ZSUZSA: Rajzok és metszetek / Drawings and Engravings (1-20.)

3. Veit Stoß: Kálvária, 1477-1489. Krakkó, Mária-templom, főoltár Veit Stoß: The Crucifixion, 1477-1489. Krakow, Our Lady's Church, High Altar fejet helyezi. Arcát azonban elfordítja a látványtól, hátra, kísérőjére néz. A hátul álló, a lapon csak félig látszó nő szemét lehunyja, arcát bal kézfejének - Veit Stoß idézett domborművéről - jól ismert gesztusával, félig eltakarja. A metszet, noha a háttér megváltozik, a cselekmény a szabadban, tájháttér előtt játszódik, Rogier van der Weyden berlini, Keresztelő Szent János lefejezését ábrázoló képével igen szoros kapcsolatot mutat. Közeli párhuzamként, esetleg előképként tehát ugyanannak a németalföldi mesternek egy táblája nevezhető meg, akinek több művét, vagy az azokról készült metszeteket, akár a toruni kép, akár a Vizitáció-tábla tanúsága szerint, M S mester is jól ismerte. A berlini képpel való kapcsolat Salome alakját és tartását tekintve a legszembetűnőbb. M Z mester metszetén az alak kicsavarodó mozdulata, a bal lábra nehezedő, a jobbot csak támasztóként használó testhelyzet, valamint ennek a bő ruhával való kapcsolata - a párhuzamosan lefutó redők a súlyt viselő bal lábnak megfelelően, a bal oldalon omlanak le, míg a másik oldalon sima felülettel emelik ki a behajlított jobb térdet - későbbi stílusfokot mutató, talán korábbi düreri aktábrázolások tanulságait is felhasználó, érettebb formában jelenik meg, mint a festményen. A megoldás a metsző későbbi nürnbergi rajzának (1.) okos szüzét, valamint a Vizitáció-tábla Máriáját vetíti előre. A második nőalakkal kapcsolatban pedig az elemzés ismét Veit Stoßhoz - a krakkói Mária-oltár Kálvária-jelenetéhez tér vissza. Az ott bal oldalon megjelenő második Máriának, mind a kompozícióban elfoglalt kiegyensúlyozó szerepe, mind tartása és kézmozdulata nagyon hasonlít a metszet női mellékszereplőjéhez. A háttérben a bal oldalon nagy tavat látunk, partján erdőkkel és kisebb településekkel. A jobb oldalon, a hóhér feje fölött, kopár hegyen tornyos várak emelkednek. A háttér részletei, a természeti elemek éppúgy, mint az építmények, az M Z mester későbbi metszeteiről jól ismert, rá olyannyira jellemző motívumok korábbi, primitívebb megfogalmazásai. PGy. 1 A kép sokáig a varsói Múzeum Narodowe tulajdonában volt (Ltsz.:184984.) Néhány éve a pelplini Múzeum Diecezjalnéban látható. IRODALOM BARTSCH VI, Nr. 3; LEHRS VIII, Nr. 5; LENZ (1972), 20-21.; MOJZER 1975, 397-399.; The Illustrated Bartsch 9, 361. Nr. 3. MOJZER 1974, 68-70., 157-158. Budapest, Szépművészeti Múzeum Ltsz.: 21. 14. Veit Stoß Krisztus siratása 1500 körül B. 2. rézmetszet 142 x 132 mm Veit Stoß The Lamentation c. 1500 B.2. Copper-plate engraving 142 x 132 mm Veit Stoß metszetének ábrázolása a Keresztlevétel után a keresztfa alatt összegyűlt siratok csoportjából kiemelt részlet. A helyszín a Golgota kopár hegye a megrepedezett kősziklákkal, a kereszt szára balra fent, a lap szélén látható. Mária és Krisztus kettőse Pietá-ábrázolásokat idéz. Mária nem a megszokott módon, ülve tartja ölében halott fia testét, hanem mélyen előre, Krisztushoz hajolva, letérdel mellé. A mozdulat lendülete még érezhető: köpenye válláról egészen derekáig lecsúszott, látni engedi hosszú ujjú ruháját és a haját egészen eltakaró, vállára omló fejkendőt. A mozdulat és a tartás - variációkban, az adott kompozíciókhoz igazítva - különböző témájú ábrázolásokról ismert. A 15. század utolsó harmadának számos Vizitáció-jelenetén siet Erzsébet, tiszteletét és hódoló szeretetét kifejezendő, repesve, felsőtestét mélyen előredöntve Má-