Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - POSZLER GYÖRGYI, URBACH ZSUZSA: Rajzok és metszetek / Drawings and Engravings (1-20.)

pőig látható, álló alakja. Középen, szembefordulva, mintegy megmutatva, feltárva önmagát, a feltámadt, élő Megváltó áll. Izmos felsőteste meztelen, oldalsebe erősen vérzik. Sugarakkal övezett fején töviskoronát visel, tágra nyitott szemével szomorúan a távolba tekint. Karjait, a keresztrefeszítés sebeit hangsúlyosan mutató, nagy, hosszú ujjú kezeit melle előtt keresztezi. Mellette a hosszú köpenyes, fejkendős Mária és a fiatal Szent János evangélista állnak. Közrefogják a Megváltót, megérintik testét, támogatják és siratják őt. És mintegy meg is erősítik Krisztus önmagát felmutató megjelenését. Tanúbizonyságot tesznek mellette. A metszet érzelmi és gondolati tartalmát a tekintetek és a kézmozdulatok közvetítik. Mária bal kézfejét jellegzetesen szétnyitott tenyérrel, szokatlan rövidülésben ábrázolva, könnyben úszó szeméhez emeli. Jobbjával átnyúl Krisztus hóna alatt és hosszú ujjainak finom mozdulatával gyengéden megérinti a Megváltó testét. A kar alatt átnyúló mozdulat a támogatást, a segítést sugallja, míg a test jelentőségteljes megérintése, ezzel a figyelemnek a vérző oldalsebre irányítása, a bizonyságtétel kifejezése. A szomorú tekintettel maga elé meredő János hosszúra nyújtott bal kezével könnyedén alátámasztja Krisztus behajlított könyökét. így támogatja, segíti a Megváltót. A gyengéd szeretetnek és fájdalmas együttérzésnek szokatlan, megható gesztusa ez. Ez a jellegzetes mozdulat a tiszteletteljes, mély fájdalom, a támogatás és együttérzés gondolatait kifejező képi metaforaként - talán Schongauer e több részletet tekintve is mintaképként felhasznált metszete alapján -, különböző variációkban tér vissza M S mester tábláin. Megfestette a Keresztvitel-jeleneten (V), ahol a metszeten