Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - POSZLER GYÖRGYI, URBACH ZSUZSA: Rajzok és metszetek / Drawings and Engravings (1-20.)

a schongaueri okos és balga szüzekhez, a nürnbergi Fortuna-rajzhoz, valamint a Vizitáció-tábla Máriájához kapcsolja. A metszetet Mojzer Miklós az 1502-1503-as évekre datálja, a Dürer-kör első olyan ábrázolásának tartja, ahol az allegorikus tartalommal felruházott meztelen nőalak nem interieurben, hanem a szabadban jelenik meg.

1 A háttérben, az alak mögött tavat látunk, és egy, a szárazfölddel híddal összekötött, tornyokkal és bástyákkal megerősített várkastélyt. A jobb szélen a várnál jóval nagyobb, egyedülálló lombos fa látható, amelynek párja a bal oldalon méretben már inkább az előtérhez tartozik, az alakhoz mérhető. A jellegzetes, felnagyított, magas, vékony törzsű, keskeny lombú fák és a korban egyébként nagyon kedvelt várak és házak olyan motívumok, amelyek M S mester tábláin - az esztergomi passió-képeken (IV-VII.) éppúgy, mint a Vizitáción - igen hasonló formában térnek vissza. De összeköti a táblákat és a metszetet a komponálás, a képi elemek felhasználásának módja is. A táj M Z mester e késői lapján is pusztán az ábrázolt alak háttere. A figura, ahogy a korábbi metszetek szereplői és M S mester táblaképeinek alakjai is a tájháttér előtt, és nem a perspektíva szabályai szerint szervesen a tájba komponálva jelennek meg. A természeti elemek, építmények itt is és ott is az ábrázolás igen fontos részei. Formai szerepük nemegyszer a kompozíció egyensúlyának, szimmetriájának megteremtése - kitűnő példa erre a Szent Katalin mártíromságát bemutató metszet (18.) -, a figyelemnek a fontos részekre való irányítása és jelentőségük minden esetben kiemelkedő az ábrázolás tartalmának, ikonológiai jelentésének közvetítésében. A táj, a természeti elemek és építmények tehát éppen úgy a Vanitas-metszet allegorikus tartalmának

2 kifejezői, mint a jobb kézben tartott napóra és a koponya. A metszet szignált. Az M Z jelzés a lap alján, a koponya két oldalára elosztva látható. PGy. 1 MOJZER 1975, 393. 2 BÄCHTIGER 1970, 72-88. IRODALOM BARTSCH VI, Nr. 17; LEHRS VIII, Nr. 20; BÄCHTIGER 1970,72-88.; LENZ 1972, 75.; MOJZER 1975, 393-394.; The Illustrated Bartsch 9, 373. Nr. 17. MOJZER 1980,157., 161.; MOJZER 1981, 268. Budapest, Szépművészeti Múzeum Ltsz.:15. Albrecht Dürer A tudós álma 1498 körül B. 76. rézmetszet 187 x 119 mm Albrecht Dürer The Doctor's Dream c. 1498 B. 76. Copper-plate engraving 187 x 119 mm Dürer első itáliai útján, majd 1495-ben Nürnbergbe visszatérve, az olasz művészettel való közvetlen találkozás hatására készített először akttanulmányokat. Tanulmányrajzai tanulságait az ezt követő években több metszetén hasznosította. Ezek közül valók az 1497-re datált „Boszorkányok" (10.), és az 1498 körül készült, a lap alján, középen AD-monogrammal jelzett „A tudós álma" című. Felmagasított, faragott fa padon, egy bizonyára meleget sugárzó cserépkályha előtt, fejét puha párnára hajtva, idősebb férfi alszik ülve. Hosszú, nyakánál prémmel díszített köpenyt visel, mely ölbe tett karjain finom redőket vet. Torzképű, denevér-szárnyú ördög lebeg az alvó feje mellett, és annak fülébe súg valamit. A kép közepétől kissé jobbra meztelen nő áll. Fejét a férfi felé fordítja, hosszú, göndör haja egészen csípőjéig omlik alá. Teste a klasszikus kontraposzt szabályai szerint enyhe S-vonalban hajlik. Előre nyújtott jobb karján vetette át érzékenyen redőzött kendőjét, melyet teste előtt átvezet, és lenyújtott bal kezével tart. Jobbjának hangsúlyos mozdulatával, a jellegzetesen megnyújtott mutatóujjal, hívogatóan int a férfi felé. Ez a gesztus a kiindulópontja az ábrázolás Panofsky elemzését követő, általánosan elfogadott értelmezésének. Az alvó férfi, aki sem az imádságban, sem a munkában nem serénykedik, a kényelmesség, a restség megtestesítője. Testileg és lelkileg elhagyva magát, kiszolgáltatottjává válik a kísértésnek. Az alvó alak fülébe súgó, vigyorgó ördög a testi vágyak felgyújtója, mely a klasszikus szépségű Venus-alakban ölt testet. A hívogató kézmozdulat a bűnre való csábítás. A női alak lába előtt látható gömb Fortuna istennő ismert emblémája, mellyel feltehetően az isteni csábító állhatatlanságára utal Dürer. A jobb alsó sarokban gólyalábakkal próbálkozó szárnyas Cupido is a csábítás, a szerelem változékonyságának, bizonytalanságának megjelenítője. Az ábrázolás értelmezésének kiindulópontját adó gesztus, a meztelen női alak jellegzetes tartású, megnyújtott mutatóujjú keze az, ami Dürer metszetét M S mester Vizitációjával (I.) öszekapcsolja. Félreismerhetet-