Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)
KATALÓGUS / CATALOGUE - POSZLER GYÖRGYI: Táblaképek / Panels (I-VII.)
M S mester Krisztus az Olajfák hegyén 1506 hársfa, tojástempera 159,2 x 80 cm 1878-1891 közötti szerzemény a Koháry-Coburg-család tulajdonából. Master M S The Mount of Olives 1506 Lime wood, tempera 159,2 x 80 cm Acquired between 1878 and 1891 from the property of the KoháryCoburg family. „Ezután kiment és szokása szerint az Olajfák hegyére tartott. Tanítványai követték. Mikor odaért, így szólt hozzájuk: »Imadkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.« Aztán mintegy kőhajításnyira tovább ment és térdreborulva így imádkozott: »Atyam, ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd.« Akkor megjelent egy angyal a mennyből és megerősítette. Majd halálfélelem vett erőt rajta és még állhatatosabban imádkozott. Verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre." (Lk 22,39-45) „Akkor visszament, de alva találta őket. Erre rászólt Péterre: »Simon! Alszol? Egy órahosszat sem tudtál virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.« Másodszor is elvonult és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Visszatérve megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. Nem is tudták mit válaszoljanak neki. Amikor harmadszor is visszatért, így szólt hozzájuk: »Aludjatok csak és nyugodjatok! Elég volt! Itt az óra! Az Emberfia most bűnösök kezébe kerül. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem!« Még beszélt, amikor odaérkezett lúdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapok, az írástudók és a vének megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat." (Mk 14,37^43) M S mester képén minden úgy történik, ahogy a Szentírás mondja. A kedves tanítványok őrködés és imádkozás közben, „mert szemük elnehezült", álomba merültek. A szeretet színébe, pirosba öltözött fiatal János szinte csak lerogyott, feje félrebillent, összekulcsolt kezével jobb térdét átkarolva csak megtámaszkodott. Jakab sem feküdt le vélhetőleg mögötte, csak fejét tenyerébe hajtva, a sziklában is megkapaszkodva, ülő helyzetben elszunnyadt kissé. Péter - a kopott festés alatt jól kivehető alárajzolás szerint - kardját készenlétben, két alsó lábszára között tartva vigyázott, és csak hátradőlt, lekönyökölt, megtámasztotta fejét, lábát kinyújtva megpihent. Hiszen „a lélek ... készséges, a test azonban gyönge". És Jézus sem áll még egészen készen. A bánat színébe, lilába öltözve magasba nyújtott karokkal, összetett kezekkel „buzgóságosan" imádkozik, kéri az Atyát, hogy szabadítsa meg őt a szenvedéstől. Távoztassa el tőle a szenvedés kelyhét, melyet a meredek sziklafal fölött lebegő, aranyhajú égi küldött nyújt felé. A rettegéstől és gyötrődéstől eltorzult az arca. Szemei tágra nyíltak, „...verejtéke, mint megannyi vércsepp", élénk pirossal megfestve folyik végig homlokán. A feje körül három irányba kiinduló arany sugarak azonban a kiválasztottság, a már elhatározottság és megadás biztos jelei: „de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd". Hiszen már „itt az óra! ... az Emberfia most bűnösök kezébe kerül". A bal oldalon, hátul, a kert kapuján már belépett a „kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat". Arany lángokkal megfestett égő fáklyákkal világítanak az éjszakában. Az ördögi külsejű, sárgába, a gonoszság, ellenségesség színébe öltözött áruló tanítvány vezeti a köteleket, fegyvereket hozó Synagoga kosfejes-félholdas zászlaja alatt benyomuló tömeget. A dráma harmonikus természeti környezetben, gyönyörűen zöldellő virágos kertben, kéklő hegyek és légies épületek előtt zajlik. A növények közül némelyik ugyan szimbolikus jelentésű: a Péter lábainál látható piros bogyós szamóca például a véres verejték földre hulló cseppjeinek megfelelője. Az összhatás azonban idillikus. Csak a fák, különösen a kényszeredetten hullámzó vonalú, magányosan álló, sötét kopár fa a jobb oldalon emlékeztet formájával Krisztus szenvedésére. Ugyan a kompozíciónak egészen a szélére szorul, helyét, ezzel a jelentőségét, egy sajátos megoldással emelte ki a festő. Az angyal mögött, a szinte váratlanul, hirtelen függőleges vonallal lezárt facsoport mellett üresen hagyott számára egy keskeny, arany hátterű helyet. Éppúgy, ahogy a kehely a bokrok és a szikla között üresen hagyott arany mezőben szinte lebeg az angyal kezében. M S mester, az általános késő középkori gyakorlat szerint, a széles körben ismert grafikai lapok, réz- és fametszetek ismeretében, azokat mintaképül használva komponált. A különböző mintaképekből kompozíciós megoldásokat, formai részleteket, gondolatokat vagy érzelmi tartalmakat hordozó elemeket, gesztusokat, taglejtéseket, testtartásokat, pillantásokat emelt ki, melyeket új összefüggésbe helyezve, sajátos, egyéni tartalommal felruházva és annak megfelelően átformálva, az eredetiből sokszor csak a megjelenést, a tartalmat közvetíteni képes formát őrizve meg, alkotta jellegzetesen stilizált, felfokozott érzelemvilágú festményeit. Az Olajfák hegye-jelenet szereplői és bizonyos részletmegoldásai kapcsán is hosszasan elemezhető az egyes részletekhez felhasznált, vagy legalábbis a festéskor a mester számára mindenképpen ismert grafikai lapok sora. Hoffmann Edith azonosította a sajátos ülő-térdelő helyzetben elszunnyadt ifjú tanítvány alakjának, testtartásának egész alakos mintaképét Dürer Krisztus siratását ábrázoló fametszetének a fájdalomtól térdre rogyott Mária Magdolnájával (B. 27.). 1 A testtartás, a mozdulatok szinte azonosak. Míg azonban Dürernél ez „Magdolna tehetetlen, szinte öntudatlan fájdalmának kifejeződése, addig M S mester a szorongóan elszunnyadt, nőiesen szép Jánost" 2 jellemzi vele. Kitűnő példa ez M S mester képlátásának, alkotó fantáziájának, képszerkesztő módszerének megismeréséhez.
