Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)
KATALÓGUS / CATALOGUE - POSZLER GYÖRGYI: Táblaképek / Panels (I-VII.)
IL M S mester Jézus születése 1506 hársfa, tojástempera 123 x 79 cm 1910-ben a hontszentantali plébánia tulajdonában volt. (Őrzési helyéről 1910 előtt nincs adat.) Master M S The Nativity 1506 Lime wood, tempera 123 x 79 cm In 1910 it was in the property of the parish church at Hontszentantal. (No data about its custody before 1910.) „József Dávid házából és nemzetségéből származott. Elment tehát Galilea Názáret nevű városából Dávid városába, a júdeai Betlehembe, hogy följegyeztesse magát Máriával, feleségével együtt, aki áldott állapotban volt. Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének napja. Megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éjszaka őrizték a nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Űr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megijedtek. De az angyal bátorította őket: »Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: Ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.« ... Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: »Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk.« Odasiettek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet." (Lk 2, 4-16) A bibliai leírást követve M S mester festménye két különálló, egymást követő részletre bontja Jézus születésének elbeszélését. A kép előterében Mária és Szent József történetét látjuk, hátrébb a pásztorokról szóló leírás elevenedik meg. A két részletet az istálló hagyományosan romosnak, vagy befejezetlennek ábrázolt építményéhez tartozó, hangsúlyos építészeti elemek - az alacsony párkány és a boltozatot tartó négy oszlop választják el egymástól. A részleteket a történés epikus egymásutánisága, illetve egyidejűsége kapcsolja össze. A kompozíció nem teremt szerkezeti egységet közöttük, az egyidejű események között sem, hanem egymás mellé állított epizódokként mutatja be azokat. M S mester ismert táblái között ez, a Jézus születését ábrázoló kötődik a legszorosabban Schongauerhez. Míg a többi képen egyes részletekhez, drapériák, öltözetek, hajviseletek ábrázolásához, bizonyos jelentéshordozó gesztusok, taglejtések, testtartások megformálásához használt a festő Schongauertől származó mintaképeket, addig itt maga a kompzíció is a colmari mestertől származik. A 15-16. században széles körben elterjedt metszetek, vagy esetleg sajátkezű rajzok lehettek az M S mester által felhasznált mintaképek. Az erlangeni egyetemi gyűjtemény egyik rajza őrizte meg számunkra a hontszentantali képhez legközelebb álló Schongauerkompozíciót. 1 A két ábrázoláson az alakok minden fontosabb részlete hasonlít egymáshoz. Mária testtartása, az imára emelt kezek, József előrelépő, kissé kitekert mozgása, a lámpát őrző kézmozdulat, az anyja köpenyének csücskén fekvő gyermek, az állatok és az istállóba benéző pásztorok, sőt a háttér szereplői is, mind a mintakép és a festmény közti szoros kapcsolatról tanúskodnak. A részletek megformálását és a kompozíció megjelenését, a motivikus egyezéseket érintő hasonlóság mellett azonban lényeges különbségek is felfedezhetők. A festő a mintaképet saját, egyéni ábrázolásmódja szerint formálta át. Egészen más a kép szerkesztése, a részletek elhelyezése és kidolgozása. Míg a Schongauerrajzon a születés történetét elbeszélő főszereplők azonos léptékben, egy térben egymásra vonatkoztatva, vizuálisan egységes kompozícióban jelennek meg, addig M S mesternél tekintetekkel és gesztusokkal összekapcsolt, egymás mellé sorolt csoportokként, a történés epikai egysége és a mindent átható áhítatos érzelmesség révén összecsendülő részletekként szerepelnek. Mária légiesen könnyed, karcsú, kecsesen megnyújtott alakját szinte kiemeli a festő a kompozíció egészéből, az ábrázolás leghangsúlyosabb elemévé, súlypontjává teszi. Feje körül a három oszlop és a fölötte lebegő angyalok fülkeszerű bemélyedést hoznak létre, baldachinszerű teret képeznek. A fiatal, M S mester többi képétől, a Vizitációtól (I.) is eltérő, finom arcú Mária fejét kissé előredöntve, kezeit melle előtt összezárva, áhítatosan, komoly tekintettel imádkozik. Fehér, vállára is hosszan leomló fejkendője alól előtűnnek göndör fürtjei. Válláról lecsúszott kék köpenyét könyökével tartja, mely onnan bő redőkben omlik a földre. Ruhája a mell vonaláig szűk, majd egyenes redőkben hull alá, kiemelve a behajlított bal láb térdelő mozdulatát. Térde azonban mintha nem érintené a kockás padlót. Mária, a bő ruharedők által ugyan takarva, szinte lebeg a talaj fölött. Szent József térdet hajtó, hódoló alakja a jobb oldalon hangsúlyosan megismétli, szinte keretbe foglalja alakját. Térbeli helyzete bizonytalan, szinte az anya fölé magasodik. Jobbjával keresztben átnyúl teste előtt, kissé a nézők felé fordul így, tenyerét a Schongauertől kölcsönzött védő mozdulattal tartja az égő lámpás fölé. Azonos térben, egyszerre van jelen, és a legszorosabb tartalmi összefüggésben áll Máriával és Józseffel a gyermek Jézust az angyalokkal ábrázoló csoport. Mégis léptékben is megkülönböztetett, önálló felületre komponált, külön részlete ez a képnek, melyet az egymásra irányuló pillantások és gesztusok kapcsolnak az előbbihez. „... mert nem kaptak helyet a szálláson 7 ', Mária az istállóban köpenyének leomló végére fektette Jézust, mely alá friss szénát tett, hogy melegebb és puhább fekhelyet készíthessen a meztelenül rúgkapáló gyermek számára. Jézus felnőttes tekintettel néz anyja szemébe, jobb kezét áldón emeli felé. A történés rendkívüliségét hangsúlyozzák a kerek fejű, pufók arcú gyermekangyalok, akik széttárt karral csodálják az Újszülöttet. A két
