Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - TÓTH SÁNDOR: M S mester hat képe régi reprodukciókon

11-12. M S mester: Kálvária (archív felvétel tisztítás [1915] előtt és közben) Master M S: The Crucifixion (archive photographs taken before and during cleaning [1915]) sérült felületet takart el -, a Keresztvitelen egy nagy sziklatömb jobbra, a kötéllel csapkodó pribék lába mögött, ahol ugyancsak eléggé kopott lehetett a felület. Egyéb módosításainak se szeri, se száma. Néhány jellemzőbb: Krisztus testét végig átdolgozta, az oldal- és lábsebből kiinduló vérpatakokat megszüntette, és az előbbi esetben néhány vércseppé finomította; a centurio palástjának bal ujján a vibráló redőéleket legfeljebb ha gondosan újrahúzta, ugyanakkor a bő ruhaujj végén a prémet a levarrások jelzését mellőzve festette át; a másik képen az említett pribék párnás ruhaujjain a levarrásokat síkszerű mintává alakította, a szomszédos alak kétszínű mellényét pedig két ruharéteggé formálta át. Rendszerint a háttéri részleteket - fákat, bokrokat, sziklákat - is átdolgozta, de a Kálvárián a kereszt töve mögötti és a bal szélső részeket, a Keresztvitelen pedig az épületeket és az útkanyarulatos táj néhány részletét talán nem nagyon bolygatta. A másik két képen nemigen akad olyasmi, amiről fel lehetne tételezni, hogy érintetlen maradt. A Feltámadáson még a kompozíció is módosult: a három Mária mögött, ahol ma kanyargós út, hátrább pedig sövénykerítés és néhány bokor látszik, a letisztítás előtt néhány lépcső, mögöttük távolba vesző ösvény, ettől balra pedig alacsony bokros mögött kiemelkedő hegyorom jelent meg. Az átfestő itt érezhetően nekibátorodott: a felriadtában ordító vasasnak hetyke bajuszt ragasztott, a szendergő számszeríjásznak pedig, akinek öltözéke a Keresztvitel-képről ismerős, a kisujját az ajka közé dugta. Az Olajfák hegyén tartózkodott az efféle módosításoktól. Itt főleg Krisztus fejét és a háttéri csoportot formálta újjá, olyan részleteket, amelyek - akárcsak János ruhája - a feltárás után igen sérültnek mutatkoztak. De átalakította a Júdás előtt kanyargó utat és a Krisztus előtt felmagasodó sziklákat is, a fákkal, bokrokkal együtt talán legkevésbé a kehellyel odakönyöklő angyalt -, ahol a sérülések korántsem voltak olyan nagyok. Az átfestések eltávolítása kétségtelenül igen jót tett a képeknek, esztétikailag és a hitelesség tekintetében egyaránt. A restaurátor, úgy tűnik, igen korrekt módon igyekezett eljárni. Ettől függetlenül az a felület, amelyet az átfestések alól sikerült kiszabadítania, számos esetben szembeötlően hiányos. Az előrajz gyakran elő-