Mikó Árpád szerk.: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1997/1)
TANULMÁNYOK / ESSAYS - VÉGH JÁNOS: A Selmecbányai Szent Katalin-templom szobrai a szakirodalom tükrében
annyira a többi magyarországi táblától. 21 Mojzer Miklós kizárja a képek és a szobrok összetartozását, és csak a három szobrot származtatja a Szent Katalin-templomból. A Katalin-templom főoltárának egyik donátorát Hans Glogerben, a templom plébánosában ismeri fel, az oltár felszentelését egy okleveles adatra támaszkodva 1500-ra teszi. A szobrok pedig nem készülhettek 1507 után, mert a másik donátor abből az évből való végrendeletében nem utal rájuk, felállításuk tehát elintézett dolog volt. 22 Radocsay Dénes egy cikkében felhívja a figyelmet egy már csak fényképről ismert dubravicai táblára, amelyről feltételezi, hogy a három szobor alkotója készíthette néhány évvel későbben. Faszobor-könyvében a gótikus és reneszánsz szemlélet kiegyenlítettségéért dicséri a szobrászt, akinek szükségnevet is ad. O a „Selmecbányái Mester", akinek oeuvre-jébe az itt tárgyalt figurákon kívül még a - már mások által is többékevésbé idetartozónak érzett - korponai Madonnát sorolja. Egyébként megmarad a század eleji datálásnál, világos különbséget lát M. S. mester és a szobrok stílusa között, és hosszan vizsgálja a Madonna átfaragottságának lehetőségét; vizsgálatának végén azonban lehetségesnek tartja, hogy mind a három figura azonos mestertől származzék. 23 Meglepő módon az utóbbi évtizedek viszonylag kevéssel vitték előbbre a Selmecbányái figurák kutatását. Jaromír Homolka Radocsay könyve recenziójának tekinthető cikkében és nem sokkal azután írt könyvében nyomatékosan rámutat, hogy milyen ellentét feszül a testek és a ruhák között, Müllerhez csatlakozva AlsóAusztria közvetítő szerepét tartja döntőnek, a Gerhaert utáni stílus remekeinek látja, ám ennek ellenére az 1520 körüli évekre datálja őket. Bár felsorol néhány formai hasonlóságot M. S. stílusa és a faszobrok kidolgozása között, az összetartozást tagadja; igaz, Heklerhez hasonlóan a festményeket is két kéz között osztja meg. 24 Eisler Jánosnak az tűnik fel, hogy mennyire hasonlít a két szent nő és a besztercebányai Borbála-oltár festményeinek főszereplője, minek alapján a szobrok készülési évét a táblákon olvasható évszám, 1509 köré helyezné. Egy valamivel későbbi írásában pedig két Stoß-elokepre utal: a Szent Katalin lábainál levő császárfej a nürnbergi Völckamer-epitáfium egyik pribékje nyomán készült, magának Katalinnak az arca pedig a Miksa császár síremlékéhez már 1505-ben elkészült Zimburgis von Masovien-jének „ideálfej"-ét követi. 25 Marosi Ernő a besztercebányai Borbála-oltárhoz fűződő hasonlatosságot és a Szent Katalin-templomból való származást említette. 26 Anton C. Glatz a Katalin-szobor császárfejéről viszont azt jegyezte meg, hogy annak ugyanaz a németalföldi szobrászati stílus lehetett a kiindulópontja, mint a tájói Keresztelő Szent János-fejnek. 27 Végezetül alighanem ő jellemezte a legjobban a szent alakok kutatásával kapcsolatos helyzetet, amikor a bányavárosok késő gótikus művészetének szentelt kiállítás katalógusában azt írta, hogy ezek a kecses és nemes szobrok vonzzák a kutatókat, de hiányzik összefüggésbe állításuk és feldolgozásuk. 28 Befejezésül - összefoglalásként? - a következőket szögezhetjük le. A három női alak minden bizonnyal egyazon oltárhoz tartozott, a faragás különbsége nem olyan nagy, hogy ezt kizárná. A Madonna esetében megalapozottan lehet kisebb átfaragást feltételezni. Az oltár - méreteinél fogva főoltár - a Vártemplomon kívül csak a Szent Katalin-templomban állhatott, ennek valószínűségét Katalin jelenléte is növeli. Kényesebb kérdés a datálás. A Vártemplom 1506-os oltárával aligha lehetett egykorú, legalábbis egyetlen példát sem ismerünk a közelebbi környékről arra, hogy egy város egyidejűleg két ekkora oltár építését finanszírozni tudta volna. A legkésőbbi, Hekler, majd nyomában Homolka által ajánlott „1520 körül" talán túl késői időpont, de hogy a kettő között mikor készülhetett, azt - amennyiben a várostörténet nem siet segítségünkre - csak a stíluskritika nem mindig megbízható módszerével tudjuk majd megmondani. Ehhez pedig a műfaj irányadó alkotásainak alapos áttekintésére lesz szükség, ami nyilván nem könnyű dolog, hiszen különben annyi évtized elteltével nem állnánk ilyen bizonytalanul a kérdés előtt. Azt valószínűleg érdemes lesz a továbbiakban számon tartani, hogy a szent nők arcának szigorúan szabályos formái, méginkább a hajfonat szinte geometrikusán korrekt csavarodásai mennyire hasonlóak a schwabachi főoltáron látható megoldásokhoz. Azt is, hogy a felsőtest többször megfigyelt, viszonylag lapos megmintázásához társuló, harsogóan mozgalmas drapéria hatásos alkalmazásának is kézenfekvő előképe lehetett éppen ez az oltár, a késő középkori magyarországi művészet szempontjából olyan fontos Nürnberg mestereinek talán legfontosabb vállalkozása a 16. század legelején. Eddig inkább a szepesi szobrászatnál merült fel, hogy bizonyos esetekben Schwabach lehetett a példakép. Az ott követett megoldások pedig nyilván nem voltak ismeretlenek a bányavárosok szobrászai előtt sem. A schwabachi hatás intenzitásának példáit hosszan lehetne sorolni (legyen elég itt utalnom a pozsonyi Národná galéria Túrócból való Madonnájára, ltsz.: P 350.). 29 Ezt a feltételezést annak ellenére érdemes megkockáztatni, hogy Mojzer Miklós idézett megállapítása kizárni látszik annak lehetőségét, hogy a szobrok 1507 után keletkeztek volna. Ám az is elképzelhetetlen, hogy a schwabachi oltárnál korábbiak legyenek.
