Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - II. Egyesületi műpártolás

vergeben, bis 1908 betrug sein Wert 1600 Gulden. Die Stiftungsurkunde geht nicht darauf ein, warum die Stiftung nach Kolos Vaszary benannt wurde, aber den Zeitgenossen war es bekannt, daß der Kirchenfürst aus dem Benediktinerorden, Professor der Geschichte, mehrere Geschichtswerke, darunter auch historische Lesebücher für Gymnasiasten verfaßte. Besonders beliebt waren seine historischen Biographien, die mehrere Auflagen erlebten. Forster kam bereits in seinen Schuljahren mit Kolos Vaszary in Berührung. Der Professor hatte im Schuljahr 1862/63 am Gymnasium der Benediktiner von Esztergom die Schülerarbeiten in Geschichte für ein Preisausschreiben beurteilt, an dem Gyula Forster den ersten Preis gewann. Sie blieben auch später im Kontakt, im Ausschuß zur Vorbereitung der Autonomie der Kirchen übernahm neben dem Vorsitzenden Kolos Vaszary Gyula Forster als Ministerialrat eine bedeutende Rolle. Der Vaszary-Preis wurde vom selben Ausschuß der Gesellschaft für Bildende Kunst vergeben, der Künstler für die staatliche Goldmedaille vorschlug und für den Preis der Gesellschaft für Bildende Kunst zuständig war. So erhielt gegen Ende der hier behandelten Epoche, 1 906, János Thorma für seine Märtyrer von Arad von gewaltigen Ausmaßen, ein Gemälde, das er für die Jahrtausendfeierlichkeiten des ungarischen Staates ausgeführt hatte, den Vaszary-Preis. K. S. II. 4h. 1. BIHARI SÁNDOR (1855-1906) Zsigmond király a Nagy-Váradi székesegyházban Szent László sírjánál fogadja Jagelló Ulászló lengyel királyt (Zsigmond király fogadja Ulászló lengyel királyt a nagyváradi székesegyházban) Vázlat, 1896 König Sigismund von Luxemburg empfängt in der Kathedrale von Alba lulia Wladislaw Jagelló von Polen Skizze, 1896 olaj, vászon; 65 x 93,5 cm j. n. Nagyvárad városa a millennium alkalmából Bihari Sándortól rendelte meg a városháza számára Zsigmond király és Ulászló találkozásának jelenetét. Bihari a város közismertté vált festő-fiaként nyerte el a megbízást. A kép azt a jelenetet ábrázolja, amint Zsigmond király, magyar királyi díszben, Nagy László sírjánál fogadja sógorát, II. Ulászló lengyel királyt. A két uralkodó Ulászló hosszabb magyarországi tartózkodása alkalmából 1412-ben zarándokolt el Váradra, ahol tizenöt napot töltöttek el, megünnepelve a húsvétot is. A két uralkodó jelenlétének ábrázolásával a város minden bizonnyal Nagyvárad európai fontosságát és dicsőségét kívánta kifejezni. Bihari nagy gonddal készült fel egyetlen történeti festményének históriai szempontból is elfogadható megfestésére. Magától von Lützow-tól kért tanácsot a helyszín kiválasztására, ugyanis a középkori nagyváradi templom megsemmisült. Lützow tanácsára előbb Nürnbergbe utazott a Sankt Sebaldus-templom tanulmányozására, majd végül a bécsi Stephansdom mellett döntött III. Frigyes síremlékével. A bécsi templom fényviszonyai valószínűleg jobban megfeleltek Bihari elképzeléseinek. A jeleneten a két uralkodón kívül ráismerhetünk még Zsigmond király kíséretében Garai Miklós nádorra, továbbá Kanizsai János érsekre és Eberhard váradi püspökre is. Bihari a históriai ceremóniaképet igen visszafogottan, egyszerű, világos eszközökkel festette meg. Képének egyszerűsége különösen feltűnő, ha a kor reprezentatív ceremóniaképeivel - pl. Benczúr Millenniumi hódolatával - vagy históriai ceremóniaképekkel - pl. az V. László esküje című Gyárfás Jenő-képpel - vetjük egybe. A millennium idején a vármegyék vagy a városok által megrendelt történeti képek többségét átlengi valamiféle túlzott - ma már hamisnak is érzett pátosz. Bihari nem színpadias gesztusokkal kívánta képét emelkedetté tenni, hanem a gótikus üvegablakokon át besugárzó, megfoghatatlan, gyöngyházfényű megvilágítással. A festő abban is követte a históriafestészet hagyományait, hogy a kép végleges változatára önmagát is odafestette Zsigmond király kíséretében: a kép bal oldalán, a kacagányos vitéz válla fölött látható kissé tar koponyája. A mű egyik vázlatát kiállította a millenniumi kiállításon, és nagy sikert aratott vele: József főherceg felesége, Klotild főhercegasszony - aki a budai palota kriptájában nyugszik - megvásárolta azt nászajándékul leánya, Mária Dorottya számára. Mária Dorottya 1896-ban kötött házasságot Lajos Fülöp orléans-i herceggel, s közismert volt, hogy maga is hozzáértő festő, Olga Wiesinger Florian tehetséges tanítványa volt. Bihari 1898-ra fejezte be nagyméretű festményét, melyet kiállított a Műcsarnok tavaszi tárlatán, s elnyerte vele a Forster-féle Vaszary-díjat. Képét azonban végül nem állították fel a tervezett helyen, nem fért el ugyanis a nagyváradi városháza termében. Ezért került a Nagyváradi és Biharmegyei Történelmi Egyesület Múzeumába. Irodalom Ezredéves Országos Kiállítás 1896, kat. sz. 727; Műcsarnok 1898, 20-21, 31; Fónagy 1906, 311-362; Kerny 1987, 1. 355.