Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

TANULMÁNYOK / BEITRÄGE - KIRÁLY Erzsébet: „Laudatio artis" 19. századi képzőművészetünk dicséretének egykorú emlékei

JEGYZETEK 1 Gorgiász 447 c-452 e. 2 Elnevezésük többféle lehet. A Gorgiász utáni arisztotelészi-quintilanusi kánon törvényszéki (dikanikon genosz; genus iudicale), tanácskozó (szümbuleutikon genosz; genus deliberativum), és szemléltető (epideiktikon genosz; genus demonstrativum) beszédfajtát rögzített. E hármas felosztással az ókori retorika a közösségre tartozó lehetséges ügyeket alapvető etikai-filozófiai kategóriáknak is megfeleltette. A törvényszéki, azaz a pörbeszéd tétje általában véve az igaz, a tanácskozóé, melyet népgyűlésinek vagy politikainak is mondanak, a hasznos és a jó, a szemléltetőé pedig a szép, a dicséretes, ritkábban ennek hiánya. Ezt a beszédet ezért eufémisztikusan díszbeszédnek is nevezik. Lásd Richard Volkmann: Die Rhetorik der Griechen und Römer in systematischer Übersicht. Leipzig 1885, 16-32. 3 Méltatását lásd Walter Kranz: Geschicte der griechischen Literatur. Leipzig é. n. (Sammlung Dietrich. Bd. 42). 246-248. 4 Róla uo. 250-254. 5 Logográfus volt, ami régebben prózaírót jelentett, de Iszokratész korában már a magánmegrendelésre írt törvényszéki beszédek szerzőjét nevezték így. A megbízók a logográfustól kapott szöveget kívülről megtanulva adták elő a bíróságon, minthogy minden polgár maga képviselte saját peres ügyét. A beszéd minőségén sok múlott, ezért a járatlanabbak a jó tollú szakemberekhez fordultak. 6 Arisztotelész: Retorika. 1366 b. 7 Uo. 1368 a. 8 Magyarul: M Fabius Quintilianus Szónoklattana tizenkét könyvben. Ford. Prácser Albert. Budapest 1 91 3, 262-268. 9 Homérosz: Iliász XV. 281-285. sorok. 10 Lásd erről Walther Kranz: Kultur der Griechen. Leipzig 1943 (Sammlung Dietrich, hrsg. von Rudolf Marx. Bd. 113.), 226. 11 Idézi Kerényi Károly: Görög mitológia. Budapest 1977, 72. 12 Platón: Phaidrosz. 259 b-d. 13 Hésziodosz: Az istenek születése. 22-34. sorok. 14 Cicero Archias költő védelmében elmondott beszédének 11. fejezete a hírnév és a dicsőség apológiája is: minél derekabb az ember - véli Cicero - annál több virtus lakik benne, amely őt szakadatlanul a dicsőség felé hajtja. Nem képeznek kivételt még a filozófusok és a hadvezérek sem. Múló életünk küzdelmeinek kérdi a szónok - enélkül van-e értelme? 15 Platón: Az államférfi. 277 c. 16 Szilágyi János György: A görög művészet világa. Budapest 1962 (Európai Antológia), 127. 17 Uo. 161-163. 18 Uo. 167-169. 19 Uo. 129. 20 Idézi Edgar Zilsel: Die Entstehung des Geniebegriffes. Tübingen 1926. 32. 21 Lukianosz: Az álom, avagy Lukianosz élete, cap. 5-10. 22 Siegfried Gohr Karl Borinskira hivatkozva utal rá, hogy - platóni és arisztotelészi előzmények nyomán - miként él tovább a firenzei neoplatonizmusban a démiurgosz motívumának és szobrász alakjának ez az összekapcsolása. Lásd K. Borinski: Die Antike in Poetik und Kunsttheorie. Leipzig 1914, 166. és S. Gohr: Der Kult des Künstlers und der Kunst im 79. Jahrhundert. Zum Bildtyp des Hommage. Köln-Wien 1975, 90-91. 23 Zilsel id. mű 32-33. 24 Képzőművészeti vonatkozású beszédeit Szilágyi János Györgynek a szerzőre vonatkozó átfogó tanulmányával kísérve lásd a Lukianosz összes művei című magyar kiadásban. Budapest 1974. 25 Mérvadó irodalom: Meiler Simon: Ferenczy István élete és művei. Budapest 1906. illetve Cifka Péter: A pályakezdő Ferenczy István. In: Művészet és felvilágosodás. Művészettörténeti tanulmányok. Szerk. Zádor Anna és Szabolcsi Hedvig. Budapest 1978. 465-513. 26 Melier id. mű 69-71. 27 így hangzik: „Lányka, találva van ő, s te mosolyogva csudálod, hogy arczát A homok ily híven szöktati vissza feléd. Szólj, ki vezette karod? ki sugalta kebledbe, hogy ezt merd? Ah! Neked e hevülést egy kegyes isten adá! »Amor hagyta, hogy őt ujjam rajzolja szeretve, S leczkéjét együtt Ferenczy velem.«" 28 Ikonográfiájához lásd Pierre Georgel-Anne-Marie Lecoq: La peinture dans la peinture című kiállítási katalógust. Musée des Beaux Arts de Dijon 1 983, 89-91. 29 Melled id. mű 150-151. 30 Uo. 31 Lásd ehhez: Sinkó Katalin: Kazinczy Ferenc és a műgyűjtés. Ars Hungarica 1983 (2. sz.), 269-276. 32 Meiler id. mű 154. 33 Uo. 162. 34 Ügyvéd, szerkesztő, költő, műfordító. 1801. március 19-én született Gödöllőn. Egy ideig kapcsolatban állt Kisfaludy Károly írói körével és magára vonta Kazinczy figyelmét is. Kassán mint akadémiai helyettes tanár szerkesztette a Szemlélőt a Literatúrai Lapok című melléklettel. Az utóbbit 1 841 -tői a Közleményekkel együtt már Pesten jelentette meg. 1843-ban átvette a Nemzeti Újság szerkesztését. Költeményei és elbeszélései a Szép/iteraturai Ajándékban, az Aurorában, az Aspasiában, a Hebében, a Felsőmagyarországi Minervában jelentek meg. Az Urániában, a Koszorúban, a Nefelejtsben és saját lapjaiban németből és angolból fordított beszédeket, esztétikai és pedagógiai tárgyú cikkeket, könyvismertetéseket, színikritikákat, vitairatokat közölt. Számos általa fordított drámát adtak elő országszerte. Meghalt 1846. január 13-án. 35 Ferenczy Thorwaldsennél eltöltött tanulóidejét József nádor ösztöndíjjal támogatta. A dicsőség ilyen módon történő megosztása a pártfogóval a dicsérő költészet jellemző retorikai fogása. A magasztaló beszéd is élhet mindenfajta aktualizálással, sőt a politikai hízelgés fogásával is. 36 Az irodalomtörténet tudomásom szerint nem vonatkoztatta a költeményt történetileg létezett szoborra. Igy hangzik: „Nem faragott, oh lány, kőből a művész keze téged: Élve levél kővé a kora búcsú miatt: Innen az elhangzott panaszok fájdalmai, innen Szende mosolygásod kőhideg ajkaidon." 37 Lásd Ernst Kris-Otto Kurz: Die Legende vom Künstler. Frankfurt am Main 1 980, 89-11 2. és Oskar Bätschmann: Pygmalion als Betrachter. Die Rezeption von Plastik und Malerei in der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts. In: Der Betrachter ist im Bild. Kunstwissenschaft und Rezeptionsästhetik. Köln 1985. 183-225. 38 Róla nincsenek közelebbi adatok. 39 Hogy Ferenczy számára mit jelentett ez a város, hogyan viszonyult hozzá ott tartózkodásának utolsó éveiben, azt Cifka Péter fejtette ki meggyőző tanulmányának utolsó oldalain, a művész néhány grafikájának elemzése révén. Id. mű 510-513. 40 Nevét a Magyar írók Tárában Vecsei Józsefként találjuk. 1800. február 13-án született Debrecenben. 1836-ban a debreceni főiskola bölcseleti tanára lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1839-ben levelező taggá választotta. Cikkeket jelentetett meg a Tudományos Gyűjteményben és az Athenaeumban a filozófiai