Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

TANULMÁNYOK / BEITRÄGE - BOROS Judit-SZABÓ László: Munkácsy Mihály hazai ünneplése, temetése és hagyatéka

BOROS JUDIT-SZABÓ LÁSZLÓ Munkácsy Mihály hazai ünneplése, temetése és hagyatéka Munkácsy Mihály 1870-ben a Siralomház című kompozíciójával elnyerte a párizsi Salon egyik aranyérmét, és ettől kezdve festői pályája bővelkedett társadalmi és üzleti sikerekben. A sikerekben a magyar nemzet is részesedni kívánt. Munkácsy gyakori magyarországi látogatásai során fokozatosan alakult ki a személyéhez kötődő kultusz. Ez 1874-ben kezdődött, amikor a Munkácsy-pár nászútra jött Magyarországra, és érkezése nemcsak a rokonoknak, hanem Békéscsaba városi elöljáróinak is ünnepe volt, és folytatódott 1880-ban, amikor Munkács városa díszpolgárává választotta híres szülöttjét. A nyolcvanaskilencvenes években tett látogatásai pedig már valóságos ünnepségsorozatok voltak. A kultusz megismerése szempontjából két esemény érdemel különleges figyelmet; az 1882. februári, a Krisztus Pilátus előtt című festmény budapesti bemutatója alkalmából több napon át tartott ünneplés, s a tizennyolc évvel későbbi, rendkívüli pompával megrendezett temetés. A gazdag Munkácsy-irodalom alig foglalkozik ezekkel az eseményekkel és azok a könyvek, tanulmányok is csak érintőlegesen említik, amelyek a kultusz szempontjából legfontosabb művekkel, a Krisztus-trilógiával foglalkoznak.

1 MUNKÁCSY MIHÁLY ÜNNEPLÉSE 1882-BEN

2 Munkácsy 1881 késő tavaszán fejezte be Krisztus Pilátus előtt című kompozícióját. A képet ekkor Sedelmeyer műkereskedő kiállította La Rochefoucauld utcai palotájában. A festménynek nagy közönségsikere volt, naponta a látogatók többezres tömege nézte meg, és a májusi-júniusi párizsi lapok is tele voltak dicséretével. Októberig mintegy háromszázezer látogatója volt és Sedelmeyer joggal számított hasonló sikerre Európa többi nagyvárosában is. Úgy döntött, hogy a végső értékesítés előtt vándorkiállításon mutatja be a művet Bécsben, Budapesten, majd Németország és Anglia több városában. Bécsben a Krisztus Pilátus előtt 1882 januárjában volt látható, ahol Ferenc József is fogadta a másfél évvel korábban nemesi ranggal kitüntetett Munkácsyt. A kép február 16-án Budapestre érkezett. Az esemény méltó megünneplésére már január közepén bizottság alakult és a fővárosi lapok folyamatosan tudósítottak az előkészületekről, a tervezett eseményekről, az átnyújtandó ezüstkoszorúk készítéséről is. Kezdetben négy ezüst babérkoszorút szántak Munkácsynak; egyet-egyet szándékozott átnyújtani a festőnek az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, az egyetemi polgárok képviselete, az írók és művészek köre, illetve a fővárosi francia kör, mégpedig az akadémia dísztermében. Utóbb a terv módosult, a hivatalos ünnepség színhelyéül a Műcsarnok jelöltetett ki, ahol a nagyméretű festményt kiállították. A négy ezüstkoszorúból csak egy készült el. Február 16-án a képet a Műcsarnokba szállították és ott Telepy Károly vezetése alatt kifeszítették, majd beállították a mintegy fél méter széles aranyozott keretbe. Ez a keret kifejezetten a budapesti kiállításra készült. Oldalt aranyos rojtokkal ékített piros bársony függönyök emelték a bemutatás ünnepélyességét. Este hét órakor, végezvén a felállítással, „néma áhítattal nézték, bámulták és csodálták a jelenlévők a művészet történetében korszakalkotó mesterművet, a magyar nemzet e büszkeségét, melyet az egész világ irigyelhet tőlünk." Ekkorra már elkészült az ezüstkoszorú és a vele átnyújtandó díszes emlékirat, kijelöltetett a fogadóbizottság és nagy buzgalommal folyt az ünnepi helyszínek előkészítése is. Ez utóbbival a következő művészek voltak megbízva: Vastagh György, Greguss Imre, Telepy Károly, Spányi Béla, Tölgyessy Artúr, Aggházy Gyula, Vágó Pál festők, Huszár Adolf, Szász Gyula, Marchenke Vilmos, Muderlak Lajos, Stróbl Alajos, Verdenstetter Béla szobrászok, Benczúr Béla építész, valamint a Mintarajztanoda tíz növendéke. Ugyanezen a napon a fővárosi képzőművészeti bizottság ülésén Gerlóczy Károly alpolgármester indítványozta, hogy Munkácsy Mihályt az egyesített főváros első díszpolgárává válasszák. Munkácsy és neje február 18-án érkezett Budapestre a bécsi gyorssal. Mintegy három-négyezer ember vonult ki fogadásukra, köztük a Képzőművészeti Társulat igazgatója és több tagja. Munkácsyt elsőként Telepy Károly köszöntötte a Társulat és a magyar művészek nevében, majd Evva Lajos, a Népszínház igazgatója, az írók és művészek társasága nevében mondott pár üdvözlő szót. Saissy Amadé a francia kör részéről mondott üdvözletet, őt követték az egyetemi ifjúság és a festők társaságának szónokai. A fogadás után Munkácsyék elhelyezkedtek a Hungária Szállóban, majd Munkácsy nyomban a Műcsarnokba ment, hogy képe kifeszítését megtekintse. Este a Népszínházban megtekintették A szép asszony kocsisa című népszínművet. Február 19-én merült fel a Krisztus Pilátus előtt megvásárlásának gondolata, mely aztán végigkísérte az egész ünnepségsorozatot. Bár gyűjtés is indult, a nemes szándék megvalósulatlan maradt. E napon, Munkácsy jelenlétében, először a kiválasztottak tekinthették meg a művet. Jelen voltak - többek között - Pulszky Ferenc, gróf Apponyi Albert, Erkel Ferenc, Perlaky Kálmán, Ipolyi Arnold püspök, Telepy Károly, Lötz Károly, Than Mór, Barabás Miklós, Henszlmann Imre, Huszár Adolf, Türr István tábornok. A Műcsarnokból távozván Munkácsy látogatást tett Liszt Ferencnél. Délután Munkácsy fogadta szülővárosának küldöttségét és ígéretet tett arra, hogy március első napjaiban Munkácsra látogat. Ugyanakkor a másnap átadandó ezüstkoszorút elhelyezték a Krisztus-kép előtt - a koszorú egy ideig az ünnepség után is ki volt állítva.