Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
TANULMÁNYOK / BEITRÄGE - KIRÁLY Erzsébet: „Laudatio artis" 19. századi képzőművészetünk dicséretének egykorú emlékei
„Munkácsy a nagy ősök között" A művész szónoki méltatása 1882-ben rendezett ünnepén A babérkoszorú valóságos vagy szimbolikus elnyerését az alkotói szakralitás aspektusai egyszer s mindenkorra áthatották. A szentség tartalmai az alkotás minden mozzanatára kiterjednek: szent a művész, aki isteni módon alkot, szent a mű, melyet létrehoz, megszentelt a hely, ahol alkot, és az óra, amelyben a mű születik. 46 A költővé koronázás, azaz a művészfejedelemmé avatás ceremóniájáról a 19. század második fele sem mond le 47 de a klasszikus hivatkozásokat lassanként az öntörvényűén teremtő géniusznak, a modern zseninek szóló hódolattá terebélyesíti. A már nem szabályok, hanem élmények és fantázia segítségével alkotó, önfeltáró művész kivételezett személyiség, akit a közönség kultikus tisztelettel vesz körül. A zseni égi titkok tudója és maga is talány. A vele való találkozást a laikus tömegek ünnep formájában rendezik és élik meg, s ennek nyomatékául kisebb vagy nagyobb igényű, leírt vagy rögtönzött beszédeket is mondanak. Ezek a prózában elmondott tisztelgések irodalmi műfajukat tekintve alkalmi szónoklatok, ünnepi vagy díszbeszédek, melyekkel a jubilálás, beiktatás, felavatás, köszöntés, búcsúztatás, emlékezés aktusát kísérik, s melyekben a dicsőítő költészethez hasonlóan tovább él a laudatio, a görög enkómion Gorgiász óta kialakult toposzkészlete. A magyarországi művészünnepségek története még feltáratlan. Úgy tűnik, az esetek egy részében a művész magasztos küldetését valóban komolyan fogták föl, és az ünnepeltet méltóságteljes szcenírozással rajongták körül, máskor szerepjátéknak vették és kikacsintottak belőle. A ceremóniák motívumainak sokfélesége miatt az alábbiakban tekintsük inkább az 3. Jankó János: Ferenczy István elhagyott laka Rimaszombaton, 1862 (illusztráció, az eredeti lap ismeretlen helyen) János Jankó: Das verlassene Heim von István Ferenczy in Rimaszombat, 1862 (Illustration, das Originalblatt an unbekanntem Ort)
