Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
TANULMÁNYOK / BEITRÄGE - SINKÓ Katalin: A művészi siker anatómiája 1840-1900
155 gr. Zichy Lívia gr. Zichy Nándorné: Fölhívás Fehérvármegye művelt lelkű fiai- és leányaihoz. In: Divatcsarnok 1862, 332. 158 Zichy Lívia felszólításához a Divatcsarnok az alábbi sorokat fűzte: „megragadjuk az alkalmat, figyelmeztetni hazánk lelkes közönségét azon eszmére: készíttetne Magyar- és Erdélyország minden vármegyéje, része és sz.o. városa tehetséges hazai festőművészek által nemzeti museumunk számára egy-két képet, melly saját történetének legmagasztosabb jelenetét ábrázolná, hogy késő idők fiai tettre lángoljanak, az unokák kebele fölhevüljön, az ősök dicső tettének szemlélésénél. Ha ez eszme valósulna: bírnánk valódi nemzeti képtárral, dicsőítenők meg történetünket; érdemesítenők nemzeti museumunk szentelt csarnokait s elősegítenők a magyar festőművészetet... Midőn a politikai élet szünetel, akkor van idő a művészetek felkarolására, a hon javára csendben működésre, ezen magasztos eszme megvalósulása is egy kedves áldozat leend a haza oltárán." Vö. Divatcsarnok 1862, 332. 167 Remellay Gusztáv: Mit tett, s mit tehetne 50 egri hölgy? In: Nefelejts 1860, 491. Az egri nők ábrázolását lásd kat.sz.: 11.1.19. 158 Orlai (Petrics Soma): Hazai pálya-festmények. In: Nefelejts 1859. június 19. 151. 159 Maszák Hugó: A pályázó magyar történelmi képek. In: Pesti Napló 1870. május 21. (116. sz.). 160 Lásd kat.sz. 11.2.12. Keleti Gusztáv kritikája: Koszorú 1863. (II. félév) 305-306. 161 A művek leírását lásd a katalógusban. 162 A pozitivizmus és a történetírás kapcsolatáról lásd: Várkonyi 1973; Németh G. Béla is több tanulmányt szentelt a kérdésnek, vö. Németh G. 1976, 394-429. 183 A múlt festői ábrázolásáról a történetírásban lásd: Várkonyi 1973, II. 296-297. 164 Horváth 1870, 471-472. 168 A történettudománnyal való foglalkozást sok történész a jövőbeli cselekvések irányának meghatározása érdekében tartotta fontosnak, Várkonyi Ágnes több példát is felhozott a múlt és jövő összefüggéséről szóló történészi vallomásokból, vö. Várkonyi 1973. II. 245. 166 Horváth 1870, 472. 167 Székely Bertalan 1962, 207. Eötvös válaszlevele Székely Bertalannak szintén a műfajelmélet hatásáról tanúskodik: „Eszméje, mely szerint a festészet ezen nemének hivatását a nemzeti eposz feladataival azonosnak veszi, éppoly helyes, mint új, és Önmaga sem lehet inkább áthatva azon meggyőződéstől, mint én, hogy a festészet... nemzetünk kifejlődésére éppoly hatalmas és jótékony befolyást gyakorolhatna, mint költészetünk, s hogy e szerint egy Versailles-ihez hasonló nemzeti képcsarnok felállítása a legüdvösebb hatást gyakorolhatná". 188 Az általános erkölcsi elvek és a történelem viszonyáról folytatott vitákat összefoglalja Várkonyi 1 973, II. 338-339. A történelem teleologikus felfogásáról lásd: Löwith 1958. 232-237. 189 A lépcsőház díszítésének programját Lötz Károly és Than Mór tette közzé 1 868-ban. Vö. Than Mór-Lotz Károly 1868. A programot e forrás alapján általában e festők munkájának tartják. Than akadémikus képzettségétől a program szellemisége nem áll távol, ám, tekintve, hogy állami megbízásról volt szó, feltételezhető a megrendelő előzetes koncepciójának megléte is. A program „olvasási rendjét" megkíséreltem feltárni, vö. Sinkó 1 986, 1 22-123. A levéltári források egy része megsemmisült, mégis remélhető, egyszer tisztázható lesz a program koncepciójának alkotója is. 170 Vö. Than Mór-Lotz Károly 1868, 1. 171 A centralisták történelemszemléletéről lásd: Várkonyi 1973. II. 163-188. 172 A politikum és etika kapcsolatáról Eötvösnél lásd: Várkonyi 1973. II. 48; Schlett 1987, 29. 173 Plagemann 1967; Böttger 1972; Schwahn 1983. Különösen Kari Rahl Arsenal-programjával egybevetve tűnik fel, hogy a Nemzeti Múzeum freskóinak mondandója nem a vallásos, hanem történetfilozófiai egyetemességre épül, hiszen Than és Lötz növendékei voltak Kari Rahlnak. 174 Keleti Gusztáv így fogalmazott a múzeumprogramról szólva: „ez a program oly gazdag, sőt többet kell mondanom, oly egyetemes, hogy sehol párját sem tudom". Vö. Keleti 1910, 336-343; továbbá: Sinkó 1986, 108-109. 175 Farkas 1971, 297-298. A levéltári ügyiratok fascikulusait Kapossy János kutatta fel, ezek fennmaradtak a MTA Művészettörténeti Intézet Adattárában. A Nemzeti Múzeum díszlépcsőházára vonatkozó adatok egy részét közölte: Sprenger 1958, 206-210. Eszerint a kifestést egy bizottság javasolta 1866-ban a Bécsben működő államminiszternek, a kisebb tervek ekkor készültek. A birodalmi tanács mellett működő bizottság tagja lehetett Rudolf Eitelberger von Edelberg, akinek támogatását megemlítik a kutatók, vö. Cennerné 1982, 22-25. A kivitelezést már a magyar vallás és közoktatásügyi miniszter utalványozta. A minisztérium felállításával egyidőben létrehozták az 53 tagú Közintézeti Bizottságot. Művészeti ügyekben az 1871-től működő Képzőművészeti Tanács tett a miniszternek javaslatokat. A miniszter kezelte a vallásalapot is, ebből finanszírozták többek között a templomok restaurálását. Eötvös első dolga volt az alapok helyzetét áttekinteni és azok működését racionalizálni. A múzeum-alapról lásd: A vallás és közoktatási magyar kir. ministernek legalázatosabb előterjesztése a felügyelete alatt lévő magyarországi közalapítványi alapok és jószágok 1867. évi pénztári és gazdászati állapotáról és a vallás-, tanulmányi-, s egyetemi lapok költségvetési előirányzatairól. Budán 1868, 20-21. 176 Berényi László a német „történeti művészeteket gyámolító egylet" tevékenységét ismertető cikkében már 1863-ban kifejti, hogy nagyszabású művek csak az állam pártolása révén jöhetnek létre. Vö. Berényi 1863, 353-354. 177 Greguss Ágoston a Kisfaludy Társaság titkára, majd másod-elnöke, akadémiai tag. 1867 után Eötvös József kinevezte a pesti egyetem esztétika-professzorának. A művészettörténeti irodalomban is gyakran idézett műve: Az állam kötelessége a művészet iránt, eredetileg az akadémiai szakosztály ülése számára készülő felolvasás volt, melyet a Képzőművészeti Társulat, talán mert programadó személyiségei az állami pártfogás megszerzését kezdettől kívánatosnak tartották, közölte azt saját évkönyvében. Greguss megismételte az akadémizmus utilitarista közhelyeit a művészet és ipar kapcsolatáról: az állam az ipart úgy támogatja leghatásosabban, ha a művészetet ápolja. Az állami szerepvállalás iránti reményekről tágabb értelemben szól: Németh G. 1976, 460-461. 178 Greguss 1867, 69-70. A történelmi korok szerint tagolt képsorozatok felállítására történtek javaslatok, így például az Árpádok-teremre, melybe beilleszthetők lettek volna a már elkészült történeti képek. Lásd: Figyelő 1873. (17.sz.) 193-194. 179 Keleti 1870. 14-16; Keleti Gusztáv Eötvöshöz fűződő kapcsolatáról lásd: Berzeviczy 1907, 16-19. 180 Keleti Károly 1870. 181 Eötvös művészetpolitikájáról önállóan elsőként talán Lázár Béla értekezett. Vö. Lázár 1914, 12-27; Felkai 1979. 182 Eötvös 1976, 204-205. 183 Egyenlőre még adós a kutatás e testületek személyi összetételének, működésének feltárásával, a megrendelések koncepciójának, azok kialakulásának magyarázatával. Az eddigi adatokból kitűnik, hogy a minisztériumi osztályvezetők , mint például Hegedűs Lajos Kandid mellett fontos szerepet játszott Pulszky Ferenc, a testület alelnöke. Pulszky 1869-től kezdve volt igazgatója a Nemzeti Múzeumnak, a szemléletétől sem idegen a díszlépcsőház freskóinak programja, mely azonban már kinevezése előtt kialakult. A freskó készítése során többnyire Pulszky tolmácsolta az átvevő bizottság véleményét. Az 1873-ban elbírált állami történeti képpályázat zsűrijében Pulszkyn kívül Barabás Miklós, Engel József, Greguss Ágoston, Havas Sándor, Henszlmann Imre, Ipolyi Arnold, Keleti Gusztáv, Ligeti Antal, Ráth György és Steindl Imre vettek részt. Az is előfordult, hogy Eötvös egykori intencióira hivatkozva létesítettek megbízást, mint például Than Mór pályadíjas Bethlen Gábor tudósai között című képe esetében. 184 Az 1873. III. 31. ülés jegyzőkönyve:MTA Művészettörténeti Intézet Adattár. VKM iratok regesztái MDK-A-l-4. OL VKM 1873 -V-2-106-10127; 1873. III. 31. ülés jegyzőkönyve. A Tudományos Akadémia dísztermének kialakításánál is hivatkoznak Eötvösre, ő határozta meg annak általános eszméjét, miszerint a magyar művelődés, s ezen belül az irodalom fejlődését kell szemléltetni. Lásd: Országos Magyar Képzőművészeti Társulata Közleményei 1885. évre 27. A végleges programírás Horváth Mihályra, Toldy Ferencre s végül Ipolyira hárult. Vö. Kemény 1992, 123-124; Kerny 1994, 120-121. 185 Sprenger 1 958, 210. Sprenger utal a mellszobrok megrendelésével kapcsolatos iratokra, azonban úgy tűnik, csak azok késői ügydarabjaira bukkant. A MTA Művészettörténeti Intézet Adattárában levő VKM iratok között 1869-től van nyoma a mellszobrokra vonatkozó megrendelésnek. OL VKM művészeti ügyosztály iratai A-l-4- 1869, III. 24-2208; 1870-111. 23-1339-10756; III. 24-3584 -5576. ias py r | <er( Eötvös és Petőfi szobra is elkészült. Feltehető, hogy a lépcsőházba szánt 12 szobron kívül a múzeum más termeibe és csarnokaiba is tervezték ilyen büsztök felállítását. 187 Gohr 1975, 48-51.
