Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
TANULMÁNYOK / BEITRÄGE - SINKÓ Katalin: A művészi siker anatómiája 1840-1900
JEGYZETEK 1 Művészeti lexikon. (Budapest, 1966). A korábbi lexikonok közül az Éber-félében szerepelnek ugyan efféle adatok, ám igencsak esetlegesen, vö. Művészeti lexikon 1926. Több adatot hoz fel a Pallas Nagylexikon, ám e vonatkozásban nem különösen igényes. Rövidsége ellenére sok ilyen adatot tartalmaz A Nemzeti Szalon Almanachja (Budapest, 1912) mely összesítette a Szalonban kiállító művészek adatait. 2 Érdekes e szempontból az a kérdőív, melyet Szentiványi Gyula, a Szépművészeti Múzeum titkára, lexikonkészítés céljából küldött szét a művészeknek. A kérdőíven szereplő kérdések a lexikonoktól általában elvárható adatokra vonatkoznak: Neve, születési éve, napja, helye? Mikor és hol végezte tanulmányait? Kik voltak tanárai? Részesült-e és minő ösztöndíjakban? Volt-e tanulmányutakon: hol és mikor? Hol, mikor és mit állított ki külföldön tárlatokon? Minő kitüntetésekben és pályadíjakban részesült? Melyek a legjelentékenyebb művei, mikor készültek, s hol, kinek birtokában vannak ezek? Megjelentek-e már életrajzi adatai és műveinek ösmertetései vagy bírálatai? Melyik hírlapban vagy könyvben és mikor? - Kitöltött kérdőívek találhatok a MNG Adattárának anyagában. A teljes Szentiványi Gyula által gyűjtött kéziratanyagot őrzi a MTA Művészettörténeti Intézetének adattára. 3 Szana 1889; Keleti 1898. 4 Hirsch 1914, 242. 5 Warnke 1985. 6 Különösképpen Jacob Burckhardt szuggesztív műve: Die Kultur der Renaissance in Italien (Basel 1860) fejtette ezt ki. Magyar kiadása: A reneszánsz Itáliában. Ford. Elek Artúr. Budapest 1978. 7 Warnke 1985, 14. 8 Warnke 1985, 328. 9 Warnke 1985, 323. 0 A kép programjáról lásd: Oberhammer 1980. 1 Széphelyi 1981, I. 66-73. 2 Az ismeretlen művész tervét, melyet a müncheni grafikai gyűjteményben őriznek, közli Marosi 1976, 31. kép. 3 Zilsel 1926, 44-45. 4 Zilsel 1926, 45. 5 Warnke 1985, 112. 6 Vasari 1978, 425, 434. 7 Vasari 1978, 475. 8 Vasari 1978, 475. 9 Vasari 1978, 504-505. 20 Vasari 1978, 642. 21 Az ábrázolások közül például: II. Gyula pápa leülteti szőlőjében Michelangelói és társalkodik vele, míg a bíborosok mellettük állnak; Francesco de Medici saját székére ülteti őt, s ő állva, tisztelettudóan hallgatja az ősz mestert stb. Vö. Vasari 1978, 655. 22 Pigler 1953-54. 23 Warnke 1 985, 52. 24 Warnke 1 985, 25. 25 Vasari 1978, 399. 26 Pevsner 1940, 98. 27 Raupp 1894, 255-262. 28 Warnke 1985, 123. 29 Kris-Kurz 1934, 70. 30 Pevsner 1940. 31 Dresdner 1915, 150. 32 Itáliában elfogadottabb volt, hogy a festők utcán át árulták műveiket; a 17. században Rómában az ún. „bambocciantik" hozzátartoztak az utcaképhez. A 16. század előtt speciális műkereskedelemről nemigen beszélhettünk, vö. Dresdner 1915 149; Wittkower 1965, 19. 33 Dresdner 1 915, 1 50. 34 Dresdner 1915, 114. 35 Dresdner 1915, 151. 36 Häuser 1982, 570-576. 37 Burke 1991, 461. 38 Antal 1979, 125. 39 Jó példája ennek a múzeumi bírálatokon általánosan használt „kereskedelmi érték" kifejezés, mely épp azt jelenti, hogy a mű teljesen értéktelen. 40 Habermas értelmezése szerint a kiállítási nyilvánosság a polgári nyilvánosság részét alkotja. Mivel a piac szféráját is magánszférának tekinti, a kiállítási nyilvánosságot épp piaci mozzanatai miatt sorolja a polgári nyilvánosság intézményei közé (vö. Habermas 1993, 97-101, 114-115). Habermas antagonizmust tételez fel a „feudális" reprezentatív nyilvánosság és a „polgári" nyilvánosság között. E két szféra merev szembeállítását Habermas kritikusai vitatják. Témánk szempontjából leginkább ellentmond ennek a művészek reprezentációra való törekvése a 1 9. században, melynek számos eleme, amint azt még részletesebben is kifejtjük, a feudális nyilvánosság intézményeiből ered (vö. Warnke 1985, 309). Magam nem lévén szociológus, e dolgozatban a nyilvánosság fogalmat a témával csupán értelemszerűen összefüggő szférákra értem. Nem tagadhatom azonban, hogy a Bourdieu-féle „szimbolikus versengés" kategóriája a nyilvánossággal kapcsolatban számos részletet helyezett számomra is élesebb megvilágításba. (Vö. Wacquant 1990, 51-68). 41 A német nyelvterületen a 18. század hatvanas éveitől kezdve szaporodtak meg a gazdasággal kapcsolatos ismeretterjesztő társulatok: Thüringia 1762, Lipcse 1763, Franken 1765, Alttötting 1765. A szabadkőműves-páholyok közül elsőként a hamburgi szerveződött 1737-ben. 42 Nipperdey 1972, 1-5, 163-165. 43 Nipperdey 1972, 11-13. 44 Nipperdey 1972, 26. 45 Dresdner 1915, 103, 130-141. 46 1787: Gesellschaft der Künstler und Kunstfreunde in Zürich; 1792: Gesellschaft der Nürnberger Künstlergenossenschaft; 1796 Gesellschaft patriotische Kunstfreunde in Prag; 47 Langenstein 1983, 16-31. 48 Állami sorsjátékok az állami bevételek eszközeként már a 18. század végétől szokásba jöttek. Langenstein 1983, 80-81. 49 Langenstein 1983, 90-91; Pieske 1988, 68-72. 50 A Brockhaus Lexikon 1845 meghatározását a műegyletek feladatairól idézi Nipperdey 1972, 26. 51 Néhány szó egy Pesten alakítandó művészeti egyesület ügyében. Társalkodó 1838 december 22; Mann 1982, 13. 52 Az alapítók között van Eckstein Frigyes orvos, Schedius Lajos egyetemi tanár, gr. Serényi László, gr. Dessewffy Aurél, br. Jósika Miklós és Grimm Vince műárus. Első elnöke Trefort Ágoston, titkára Szalay László. A Pesti Műegylet és a centralista kör viszonyáról lásd: Fenyő 1973, 21-85. Az alapításról még: Szvoboda 1980
