Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - III. Állami műpártolás
és 1908 között kilenc mű - megalapozták a Szépművészeti Múzeum ezen figyelemre méltó műtárgycsoportját. Rombaux háromalakos hatalmas gipsz kompozícióját az 1 908-9-es téli tárlaton aranyéremmel tüntették ki és kőbefaragott példányát megvásárolták. A Sátán leányai -a női nem ártó hatalmának jelképe. Megfogalmazása elképzelhetetlen lenne Rodin előtt. Őt idézi a mód, ahogy a robusztus testek nincsenek teljesen kibontva a kőtömbből, amint bonyolultan összefonódnak. A kompozíció ritmusa ugyancsak Rodintől ered. Az asszonyok szégyenlősen elrejtik arcukat, akaratukon kívüli megkísértők. Rombaux gipsz-szobra előbb Münchenben, Berlinben és Barcelonában került közönség elé, példázva, hogy Budapest miként illeszkedett a nemzetközi kiállítások láncolatába. Egy-egy művész jólsikerült alkotása sokszor éveken át jelen volt a különböző rendezvényeken. Irodalom Jacques Van Lennep: Catalogue de la sculpture, artistes née entre 1750 et 1882. Musées Royaux des Beaux-Arts de Belgique. Bruxelles 1992, 320. SZM Itsz.: 3910.U C. B. III. 5.15. SZINYEI MERSE PÁL (1845-1920) Majális (Majales) 1873 Maifest (Frühstück im Freien) 1873 olaj, vászon; 127 x 54 cm j. I. j.: Szinyei Merse P. 1873 A 19. századi művészet legendás hírű alkotása Szinyei Merse Pál Majálisa. A kép kezdeti sikertelensége, majd feltűnése a millenniumi kiállításon, az Európa által meg nem értett magyar művészet és a magyar művészek „oblomovizmusának" egyaránt szimbólumává vált. A kép pontos történetét Szinyei Merse Anna tárta fel. E szerint Szinyeit az 1873-as bécsi világkiállítás festészeti bizottsága 1872-ben felkérte, hogy állítson ki. Szinyei a már elkezdett Majálist szánta a világkiállításra. Képével 1873 márciusában készült el, s áprilisban előbb bemutatta a müncheni Kunstvereinben. Művészkörökben nagy feltűnést keltett vele. Májusban már Bécsben volt a kép, ahol előbb a magyar osztályon mutatták be jó körülmények között. A müncheni kormányzat azonban úgy rendelkezett, hogy a Bajorországban festett képeket csak a világkiállítás bajor osztályában lehet kiállítani, így, mivel Szinyei képe Münchenből érkezett, áttették oda. A Majálist lehetetlenül akasztották ki, ami megakadályozta volna a kép sikerét, így a festő még a kiállításról visszavonta azt és hazautazott. 1883 januárjában ismét megpróbálkozott a művész a Majális bécsi bemutatásával, ám többnyire rossz kritikákat kapott. Főleg zöld színeit rosszallták, mire - képe „realizmusát" demonstrálandó - valódi gyepet rakatott egy polcra képe alá, eltakarva így a keret alsó részét. 1 883-ban a budapesti Képzőművészeti Társulatban is kiállította a Majálist, ám a kritikusok leszólták művét. Különösen Keleti Gusztáv véleménye miatt neheztelt meg {delirium colorans). Ekkor még néhány képet festett, majd hosszú időre felhagyott a művészettel. 1 894-ben megpróbálkozott ismét a pesti tárlaton, ahol sikere volt: az Oculit megvásárolta a király. A millenniumi kiállításra is bekérték műveit, ahol nyolc képét mutatta be egyszerre. Ekkor, főleg a fiatalok, a nagybányai festők tetszésnyilvánítása miatt a Majálist megvásárolta az állam, s el is nyerte vele a kiállítás nagy érmét. 1 903. január 7-én kelt önéletrajzában Szinyei úgy fogalmazott, hogy legnagyobb sikerét 1901-ben érte el, mikor a Majálissa\ elnyerte a müncheni nemzetközi kiállítás I. osztályú aranyérmét. Önéletírását így fejezi be: „Constatálnom kell, hogy én 1873-ban Bécsben bronz medáliát, 1900-ban Párizsban ezüst medáliát, s Münchenben 1 901 -ben I. arany medáliát kaptam, de Budapesten semmit. - Én nem restellem, restelljék mások!" Szinyei e sorok írásakor megfeledkezett a millenniumi kiállításon kapott nagy éremről, mivel ennek „rangja" a közönség körében valószínűleg nem érte el a nemzetközi kiállításokon elnyerhető érmek társadalmi becsét. Irodalom Ezredéves Országos Kiállítás 1896, kat. sz 946; Keleti 1898, 38-39; Lázár 1913b, 51-54; Szinyei 1989, 197, 216, 224, 226, 227, 231, 232, 234, 235,253, 262, 268. számú levelek, 269-273; Szinyei 1990, 69-83; Réti 1994 2 , 16, 44-45; ikonográfiájáról újabban: Király 1991. MNG ltsz.: 1547 S. K.
