Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - III. Állami műpártolás
képét. A kortárs kritikák elsősorban a különböző karakterek érzékeltetése iránti fogékonyságát emelték ki: az Anya gyermekeive/ budapesti bemutatásakor is annak „nagy jellemző erejét" méltatták (Vasárnapi Újság 1905. április 16.). A kép a Műcsarnok 1905-ös kiállítását megelőzően - ahonnan azt az állam megvásárolta - a párizsi Salonban került bemutatásra 1903-ban. Valójában családi portrét látunk a művész feleségével és gyermekeivel. Irodalom Csánky 1939, 83; Tokyo 1994, kat. sz. 33. SZM ltsz.: 62. B T. F. III. 5. 7. AKSELI GALLÉN-KALLELA (1865-1931) Fiatal faun 1904 Junger Faun 1904 XXIX. sz. színes kép olaj, vászon; 67 x 65,5 cm j. I. j.: GALLÉN 1904 Korai képeinek a skandináv naturalizmust követő stílusát feladva, Gallén-Kallela az 1 890-es években a szimbolizmus felé fordult. A század utolsó éveitől erősen stilizált, dekoratív technikával dolgozta fel a finn nemzeti eposz, a Kalevala legendáit. A századfordulón Európa kiállítótermeiben nagy visszhangra találó skandináv festészeti hullám talán legnagyobb elismerést kiváltó egyénisége volt. Többször megfordult Magyarországon is. Szívélyes barátság fűzte Edvi Illés Aladárhoz és Körösfői- Kriesch Aladárhoz, aki hosszabb értékelő tanulmányt is írt róla a Művészetben (1908. [VII. évf.] 190.) „Gallén-Kallela művészetéről-vagy: a nagy passzióról és az ősi szimbólumok jelentőségéről" címmel. 1906-ban állami nagy aranyérmet kapott a Sampo hősei című képe, a kormány azonban - talán szerencsésen - a kevésbé patetikus, ám sokkal artisztikusabb Fiatal faunt vásárolta meg a kiállításon szereplő tizenhét olajfestménye közül. Alexander Bernát a jelentős feltűnést keltő skandináv kiállítók közül részletesen méltatta a finn művészt: „Legtöbb képet küldött Gallén-Kallela Akseli, ki igen sokoldalú és kinek minden oldala jó. ... Nagyon érdekes az életfölfogása, nemzeti érzése, technikája, mindene. Megfesti a Kalevala mondáit, tud misztikus lenni, naiv, elmélkedő és stilista. ... Ez a Gálién a legnagyobb tehetség valamennyi közt" (Vasárnapi Újság 1906. november 25.). Irodalom Csánky 1939, 42; Akseli Gallén-Kallela. Magyar Nemzeti Galéria. Budapest 1982, kat. sz. 121. SZM ltsz.: 196. B T. F. III. 5. 8. GUDMUND STENERSEN (1863-1934) Szent János éjszakája Norvégiában 1906 Johannisnacht in Norwegen 1906 olaj, vászon; 108,5 x 145 cm j. I. b.: Stenersen 1906 A századvégi skandináv művészet misztikus melankóliával telt naturalizmusa lelkes fogadtatásra talált Európa nagyvárosainak unikumra váró kiállítás-látogatói körében. Stenersen sejtelmes hangulatú zsánerképei is ezt a sajátos filozofikus lelkűletet közvetítették, és ennek köszönhették közkedveltségüket. A Vasárnapi Újság (1906. november 18.) az azévi őszi tárlat általános színvonal miatti fanyalgó kritikájában is megkülönböztetett figyelmet szentelt a művésznek a Műcsarnokban kiállított művére, amelyet a kormány a tárlatról megvásárolt: „Stenersen Gudmund norvég festő Szent János éjjelét festette terjedelmesebb vásznon sok igazsággal, érdekes folthatásban: szinei azonban kissé nehezek, előadása kevésbé folyékony". Szent János éjszakája vagyis a Szentivánéj, a nyári napforduló megünneplése vidám mulatozással, tüzek gyújtásával a század végén még elevenen élő szokás volt Norvégiában. Ezt a régi pogány hagyományt eleveníti meg Stenersen életképe. Irodalom Csánky 1939, 84; Tokyo 1994, kat. sz.17. SZM Itsz.: 199.B T. F. III. 5. 9. ALFRED STEVENS (1823-1906) La répétition (A hárfás nö; Hárfásnö zöld ruhában) 1900 körül La répétition (Harfenspielerin; Harfenspielerin in Grün) um 1900 XXX. sz. színes kép olaj, vászon; 78 x 57 cm j. I. b.: A. Stevens
