Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - III. Állami műpártolás

hette el. Abban az évben, mikor magyar művészt e díjjal nem jutalmaztak, helyette két, 200-200 korona belértékű kis aranyérmet osztottak ki (a nagy aranyérem belértéke 500 korona volt). Bár anyagi érték tekintetében nem a nagy aranyérem volt a legjelentősebb kitüntetés, hiszen a Társulati nagydíj (200 darab 4 forintos arany = 1600 korona) jóval többet ért, erkölcsi értelemben ez, a kormány által adományozott, a művész nevével díszített szép aranyveret jelentette a legmagasabb elismerést, ami művésznek adható volt. 1902-től megnő a díjazott művészek száma, ugyanis Wlassics Gyula miniszter még egy hasonló értékű nagy, és még három kis aranyérmet alapít. A nagy aranyérmek száma Berzeviczy Albert 1904-es alapítása után pedig háromra emelkedik. Irodalom Domanig 1895, 33-34, Taf. VII/29; Szmrecsányi 1911, 124-125. MNM Éremtár ltsz.: É.N. 72.A/1901 B. G. III. 3b. 8. ANTON SCHARFF (1845-1903) A magyar Állami Nagy Aranyérem 1888 Die Große Staatliche Goldmedaille von Ungarn 1888 arany; 60 mm; 181,30 g Az érem leírása megegyezik az 1886-os alaptípuséval. A hátlap kis táblájában MUNKÁCSY MIHÁLYNAK / 1888 felirat olvasható. A díjat Munkácsy a Pillanatnyi felhevülés című festményéért kapta. Irodalom Domanig 1895, 33-34, Taf VII/29; Szmrecsányi 1911, 124-125. MNM Éremtár ltsz.: 65/941-4 B. G.