Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - III. Állami műpártolás
2. Eötvös József és Trefort Ágoston minisztériumának állami megrendelései A kiegyezés után kialakuló új közjogi struktúrában a művészeti intézmények kiadásai a vallás- és közoktatásügyi miniszter költségvetésében jelentek meg. A Nemzeti Múzeum fenntartási és fejlesztési költségei mellett a minisztérium évente állami megrendelésekre is elkülönített összegeket. Erre azért nyílt lehetősége, mert a miniszter kezelésébe kerültek a világi és egyházi alapok és alapítványok. A vásárlások és megrendelések szakmai véleményezésére Eötvös József 1871-ben életre hívta az Országos Képzőművészeti Tanácsot, amelyben a korszak jelentős műtörténészei, így Pulszky Ferenc és Ipolyi Arnold is szerepet játszottak. A tárca működésének kezdetén Eötvös több megbízást adott a kulturális intézmények fejlesztésére, festészeti és szobrászati programokra. A Nemzeti Múzeum lépcsőházának freskódíszére szánt összeget 1866-ban még a bécsi Reichsrat szavazta meg, a kivitelezés azonban már Eötvös miniszterségének idejére esett. A nemzeti művelődés eszményeit és állomásait összefoglaló lépcsőházi program mellett Eötvös egy ahhoz illeszkedő szoborportré-galériát is megrendelt. Ez a galéria a magyar történetírás, jogtudomány és a nemzeti költészet jeleseinek márvány büsztjeiből állt. Az állami történeti képpályázatok és megrendelések hátterében jól kitapintható az eötvösi elképzelés a Nemzeti Múzeum feladatáról: olyan nemzeti képestár eszménye lebegett szeme előtt, amely átfogó oktatási programjához illeszkedik. A nevezetes tudósok portré-galériája mellett Eötvös megbízást adott a külföldi művészeti képtárak magyar szempontból is fontos alkotásainak másolására, továbbá programot készíttetett iskolai szemléltető képek kiadására is. A szemléltető képeket hazai jeles művészek rajzolták meg. A vallásalap terhére vált lehetségessé a templomok restaurálása, s az ehhez szükséges intézetek, mint például az üvegfestészeti intézet felállítása is. Trefort Ágoston folytatta az állami megbízások és vásárlások 1876 után kialakult gyakorlatát. A másolatok készítése sem szakadt meg, így például lemásoltatta Raffaello Attila Róma előtt című vatikáni freskóját Haan Antallal. A hetvenes évek végén egyházművészeti pályázatokat írtak ki a szükségessé vált oltárképek megfestésére, a vallásalap terhére. E pályázatok és megbízások elbírálására létrehozták a „magyar egyházi festészet emelése tárgyában kialakított bizottság"-ot. Trefort az állami müpártolás legfontosabb területének a középületek díszítését tartotta. Ipolyinak szóló 1881. április 26-án kelt nyilvános levelében is hangsúlyozza: „A művészetet be kell vezetni a középületekbe, a templomokba, az iskolákba, a nyilvános terekre és a séta helyekre... Az állam nyisson tért a képzőművészeteknek a középületekben, az egyház a templomokban... az egyetemi intézményekben... a legkitűnőbb tanárok és szaktudósok arcképei vagy mellszobrai felállítása által". S. K. a. Iskolai szemléltető képek 1872-ből Eötvös József 1868-as közoktatási reformjának alapja az általánosan kötelező alsófokú képzés törvénybe iktatása és megszervezése volt. A népiskolai képzés megindítását nehezítette a különböző taneszközök hiánya. Ezt enyhítette a tankönyvek, tanító vezérkönyvek, térképek, földgömbök és szemléltető eszközök minisztériumi keretből történő beszerzése, kiadásuk elindítása. E munka irányítója Gönczy Pál, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium osztálytanácsosa volt. Ennek keretében 1872-ben Pauler Tivadar kultuszminiszter megbízást adott Újházy Ferenc festőnek, a budai Főreáltanoda rajztanárának, hogy művésztársaival együtt készítsék el a népiskolai beszéd- és értelemgyakorlatokhoz szükséges szemléltető képeket. A Gönczy Pál által összeállított tematika 40 kép leírását tartalmazza a mindennapi élet, a különböző foglalkozások és munkák, valamint a természetrajz köréből. A kor pedagógiai követelményeinek megfelelően a szemléltető képek a gyermekek munkára való nevelésének eszközei voltak. A tematika pontosan mutatja, hogy a közoktatás modernizációja egyben az egységes nemzeti kultúra megteremtését is célozta. A megadott tematikának megfelelően a művészeknek előbb tollrajzban kellett a képeket elkészíteniük, majd azok litografált, színezett változata alapján az államnyomdában történt a sokszorosítás. A munkában résztvevő művészek - Greguss János, Irinyi Sándor, Jakobey Károly, Kacziány Ödön, Keleti Gusztáv, Orlai Petrics Soma, Sárdi István, Szemlér Mihály, Székely Bertalan, Telepy Károly, Than Mór és Újházy Ferenc - az életképfestészet kompozíciós sémáit használták fel. Az első tíz mintalapot az 1873-as bécsi világkiállítás tanügyi kiállításán mutatta be a Kultuszminisztérium. A 40 tábla 10-10 darabból álló sorozatokban 1877 végéig megjelent. Az eddig publikálatlan litografált műlap-sorozat a képzőművészek számára biztosított, nem reprezentatív célú állami megrendelések kezdetét jelenti, egyúttal az első teljesen hazai előállítású iskolai segédeszköznek tekinthető. Sz. L.
