Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - III. Állami műpártolás

V. László neveltetése Czillei Ulrik által - e címmel nyújtotta be Székely az 1870-es állami történeti képpályázatra művét éspedig két példányban: vázlatban és kivitelezett formában is. A Vasárnapi Újság névtelen kritikusa még a zsűri hivatalos döntése előtt lelkes sorokat tett közzé a műről, s - akárcsak a többi lap - már előre neki ítélte a pálmát. Az egykorú leírás a következő: „a kép a királyi palotában Czilley által rendezett éji tivornyát ábrázol, a bor gőze és a kéjhölgyek táncától felizgatott, s erkölcsileg letudhatatlan állapotba merült ifjú király Czilley kívánságára egy fontos államokmányt ír alá". Azért idézzük ezt a leírást, mert a későbbi elemzésekben rendre elsikkadt Székely e képével kapcsolatban a színvilág szimbolikus értelme: a festmény mély vörös tónusai és a fénylő mohazöldek csillanása éji, borgőzös atmoszférát jelenít meg. Székely azonban az egyes képelemek szimbolikus értelmezése mellett igen pontosan követi a történeti forrásokat is, jelen esetben Aeneas Sylvius leírását V. László neveltetéséről, melyet Szalay László Magyarország története című művében hosszan idéz: „Reggel, mihelyest az ágyból felkel fűszeres diókat 's malvasiai bort adnak neki; aztán misére megyén, s jövet menet az emberek közé vegyül, hogy Fridrik módjára magába vonulónak ne látassék. Mise után sült madarakat raknak elébe, s belföldi borokat, de ezeket ő illetetlenöl hagyja, hogy részeg fővel ne érkezzék a tanácsba. Fényes ebéd, erős austriai borokkal, az asztal körül bohócok, hárfás leányok, énekesnék; a' kik kegyét keresik, gyalázzák Fridriket, dicsérik a királyt, magasztalják Czilley Ulrik nagy tetteit. Tánczok és daliczák után egy kis délutáni álom; az ébredezőnek italt nyújtanak, hogy fáradt idegei felfrissüljenek, hozzá gyümölcsöt vagy cukrossüteményt. Aztán vagy a tanácsba viszik, vagy a városba lovagolnak vele, szép szüzek és nők látogatására. Hazajövet dús estebéd, melly eltart éjfélig; bort és gyümölcsöt még az alvóba is visznek utána". Székely képének kritikusai közül nem mindenki értette meg a kép szimbolikus elemeit, így az előtérben hangsúlyosan ábrázolt bolond szerepeltetését. Maszák Hugó ellenben ráérzett arra, hogy a bohóc alakjában Székely saját véleményének képviselőjét festette a képre, mint írja: „Elől mintegy éles irónia, gondokba merülve fontolgatja a psychologia rugóit a bohócz". A romlott királyi udvar dorbézolását kritikusan figyelő, száját bölcsen eltakaró - befogó - udvari bolond motívumát Jan Matejko képe hozta divatba a hatvanas években. Matejko 1862-ben festett Sztancsik című képén a vörösruhás, vörösharisnyás, csörgősipkás udvari bolond magába roskadtan ül a háttérben zajló tivornyától megcsömörlötten. Matejko Sztancsik\a a lengyel nemzettudatban mindmáig a kritikus közvéleményt - magát a hatalomból kizárt lengyel nemzetet - jelenti. Székely képének aktuálpolitikai felhangja, királyellenessége, a nyilvános diskurzusokban nem bukkant elő, ám nem fogadták el művét a pályázaton, minthogy nem felelt meg a tematikus és formai feltételeknek. A kép nagy sikerére való tekintettel azonban a kormányzat megvásárolta a Nemzeti Múzeum magyar képcsarnoka számára. A Képzőművészeti Társulat 1891-ben tagjainak ajándékul e kép heliogravure példányát adta. Irodalom Szalay 1865, III. köt. 131, 78. /.; Maszák, 1870, 1; V. U. 1870, 329, 593; Ecset: Történe/mi festmények pályázata. In: Ellenőr 1870. nov. 8.; Áldor 1870, 249; Lyka 1982

2 (1947), 55; Bakó 1982, 35-36; Bodnár 1987, 22; Bellák 1986, 76-78; Matejko Sztancsikjához: Wokól Matejki. Matrialye z konferencji Matejko a malarstwo s'odkowoeuropejskie zorganizowanej w stulecie s'mierci artysty. (Miedzynarodowe Centrum Kultury.) Red. Piotr Krakowski, Jacek Purchla. Krakow 1994. MNG ltsz.: 2796 S. K. III. 1. 3. SZÉKELY BERTALAN (1838-1910) V. László neveltetése Czillei Ulrik által (V. László és Czillei) Vázlat, 1870 Die Erziehung des jungen Königs Ladislaus V. durch seinen Oheim Ulrich Czillei Skizze, 1870 XX. sz. színes kép olaj, vászon; 41 x 73 cm j. n. Az V. László és Czillei egykorú kritikusai főképpen a kivitelezett nagy képről mondták el véleményüket, csupán Maszák Hugó utalt a kép vázlatára is, mondván, hogy „Székely, mint Kinizsi a Kenyérmezőn, két karddal dolgozik", nemcsak vázlattal hanem kész képpel is pályázott. Maszák megítélése szerint a kép vázlata jobb, mint a kivitelezett nagy mű. A kiállításon szereplő vázlat azonban nem került a díjnyertes képekhez hasonlóan azonnal a Nemzeti Múzeumba, hanem Székely hagyatékából vásárolták meg 1917-ben a Fővárosi Képtár számára. E most bemutatott vázlat méretében is eltér a pályázati feltételekben megadott egy méteres kiviteltől, minden bizonnyal Székely úgy nyújtotta be képeit, hogy eredetileg nem a pályázás szándékával festette meg azokat. Irodalom Maszák 1870, 1; Művészet Magyarországon 1981, II. kat. sz.: 154. MNG ltsz.: 5107 S. K. III. 1. 4. SZÉKELY BERTALAN (1838-1910) Thököly Árvavárban fiát menekülésre ösztönzi (Thököly Imre elválása atyjától; Thököly búcsúja) Vázlat, 1870 Der alte Thököly ermutigt seinen Sohn Emerich zur Flucht aus der Burg Árva (Emmerich Thökölys Abschied von seinem Vater) Skizze, 1870 XVIII. sz. színes kép olaj, vászon; 53 x 66 cm j. n. Az 1870-ben tartott állami történeti képpályázatra Székely hosszú magyarázó címmel ellátva nyújtotta be képvázlatát: „A halálos beteg Thököly István a Heister által ostromolt Árvavárból megmenti 13 éves fiát, Imrét, Vay és Bercsényi