Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - II. Egyesületi műpártolás

1891 Csók István: Az árvák (olajfestmény) 1892 Fadrusz János: Krisztus a keresztfán (gipsz-szobor) 1893 Pap Henrik: 1878-ból (olajfestmény) 4000 koronás társulati díj: 1894 Margitay Tihamér: Utolsó szerelem (olajfestmény) 1 895 Fényes Adolf: Pletyka (olajfestmény) 1896 Knopp Imre: Szent Cecília (olajfestmény) 1897 Pállik Géza: Kosok az akolban (olajfestmény) 1898 Vaszary János: Aranykor (olajfestmény) 1899 Tölgyessy Artúr: Aranysugarak (olajfestmény) 1900 Karlovszky Bertalan: Pipázó katona (olajfestmény) 1901 Magyar Mannheimer Gusztáv: Esti hangulat (olajfestmény) 1902 Márk Lajos: Női arckép (olajfestmény) 1903 Poll Hugó: Hazatérő búcsúsok (pasztell) 1904 Ligeti Miklós: Arckép (bronzszobor) 1905 Borúth Andor: Jézus születése (olajfestmény) 1906 Rippl-Rónai József: Amikor az ember a visszaemlékezéseiből él (olajfestmény) c. Preis der Gesellschaft für Bildende Kunst Die Ungarische Landesgesellschaft für Bildende Kunst konnte erst nach einer Tätigkeit von zwanzig Jahren erreichen, daß die finanziellen Bedingungen für die Prämierung der Werke, die in ihren Ausstellungen gezeigt wurden, gesichert waren. Arnold Ipolyi stiftete sofort nach seiner Wahl zum Vorsitzenden der Gesellschaft einen Preis für Skizzen zu Historienbildern (Ipolyi-Preis), György Ráth rief seine Stiftung zur Förderung der Landschafts- und der Genremalerei im Frühjahr 1880 ins Leben. Die Gesellschaft selbst konnte erst 1881 ihren eigenen Preis ausschreiben, dessen Wert bei 800 Gulden lag. Eingereicht werden konnten Werke, die zuvor in den Ausstellungen der Gesellschaft noch nicht gezeigt wurden und in den letzten drei Jahren entstanden waren. Am Preisausschreiben konnten sich nur ungarische Künstler beteiligen. Der Preis wurde während des Herbstsalons 1 881 zum erstenmal vergeben, das preisgekrönte Werk war das Bahrgericht von Jenő Gyárfás. Die Preise wurden von der ständigen Jury nach geheimer Abstimmung vergeben, hinsichtlich der Gattungen gab es keine Einschränkungen. Mit der Zeit wurden aber die Voraussetzungen der Vergabe des Preises auch in der Zusammensetzung der Jury abgeändert. Die Künstler konnten zum Beispiel die Juroren nur unter den Mitgliedern des Vorstandes auswählen. Derartige Modifizierungen zielten darauf ab, der Meinung der älteren, einflußreicheren akademischen Meister besser zur Geltung zu verhelfen. Dieser Konservativismus in der Organisation führte jedoch zu Spannungen zwischen den Künstlern und schließlich zur Erschütterung der Legitimation der Ausschüsse. K. S. II. 4c. 1. GYÁRFÁS JENÖ (1857-1925) Tetemrehívás 1881 Das Bahrgericht 1881 olaj, vászon; 1 90 x 283 cm j. I. j.: Gyárfás Jenő Sepsi-Szentgyörgy 1881 Lakos Alfrédhoz írt levelének bizonysága szerint Gyárfás 1879-től már Münchenben foglalkozott a Tetemrehívás témájával. A képet 1 881 nyarán Sepsiszentgyörgyre hazautazva fejezte be, s azonnal beküldte a Képzőművészeti Társulat őszi kiállítására. Képének a katalógus számára megadott címében is tanúságot tesz arról, hogy műve Arany János balladájára épül. Megkísérelte egyetlen jelenetbe belesűríteni a ballada eseményeit: Bárczy Benő teteme mellől egykori kedvese, Kund Abigél tébolyult riadtsággal fut kifelé a teremből. A történet alapja egy, az istenítéletek hagyományát őrző hiedelem, amely szerint a halott sebei vérezni kezdenek a gyilkos jelenlétében. „A sebből pirosan buzog a vér", amikor Kund Abigél megjelenik a holttest mellett, s a lány a véres tőrt elhajítva menekül a borzalom elől. Gyárfás nemcsak a versben leírtak képi megjelenítésére törekedett, hanem többféle módon jelezte, hogy műve Arany balladájának parafrázisa: a kép különösen érdekes, tagolt keretére arany betűkkel van felírva a vers, s magán a képen is ott látjuk a balladát előadó kobzost, aki megénekli a történteket. A Társulati díj kiadását, amire 1881 -ben első ízben került sor, rendkívüli érdeklődés kísérte. A pályabíróság tagjai Ipolyi Arnold elnöklete mellett Barabás Miklós, Hauszmann Alajos, Keleti Gusztáv, Madarász Viktor és Perlaky Kálmán voltak. A díj odaítélését Ipolyi a társulati közgyűlés számára is fontosnak találta megindokolni: „Első nagy jutalmunk méltó műnek, sokat és nagyot ígérő tehetségnek jutott, ha tudjuk, hogy a festmény Erdélynek egyik félreeső városában, távol a művészet remekeitől, az ottani székely népségből vett alak-