Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)
KATALÓGUS / KATALOG - II. Egyesületi műpártolás
II. 1. 5. BARABÁS MIKLÓS (1810-1898) Vásárra menni szándékozó erdélyi bérci oláhok (Vándorló oláh család; Vásárra induló román család) 1843-44 Rumänische Familie unterwegs auf den Markt („Siebenbürger Gebirgs-Walachen im Begriffe auf den Markt zu gehen") 1843-44 olaj, vászon; 1 38 x 109 cm j. I. j.: Barabás Miklós 1843/4 Pesten Barabás két képét - Utazó cigánycsalád Erdélyben (1843) és a Vásárra induló román család (1844) - már a kortárs kritikusok is az első hazai népéletképekként tartották számon. Noha életképeket már korábban is festettek, s a népéletkép műfaja is kialakult már a 18. században, az effajta témákra főképpen az illusztrációk vagy kisebb kabinetképek között bukkanhatunk. Barabás népéletképei a barokk kori előzményektől nemcsak méretükben különböznek, hanem abban is, hogy voltaképpeni tárgyuk nem egy történet, hanem maga a népkarakter, azaz a románság illetve cigányság jellegének szemléletes bemutatása. Barabás e képeinek alig van elmesélhető cselekményük, s azt is háttérbe szorítják az egyes alakok nemzeti karakterisztikumának szembetűnő hangsúlyai. Jól megérezte ezt D. J. Siegl költő, aki verset írt Heckenast Gusztáv kiadó megrendelésére Barabás e képéről az Iris 1848-ban megjelent számában. Barabás alakjain Siegl a román nemzet típusait és sajátosságait fedezte fel. A románok vonásain keveredik - írja a költő - „a rómaiak komoly büszkesége és a szlávok simulékonysága". A Der Spiegel kritikusa is azért dicséri a mestert, mert „alakjait nem öltöztette tarka bojár ruhába", hanem hűen visszaadta a hegyi románok színszegény, fehéres öltözetét. Barabás a bérci oláhokat - akárcsak az egy évvel korábbi vándorcigányokat - ábrázoló képén a népkarakterológia ekkoriban formálódó toposzaihoz, a népcsoportokról ekkortájt kialakuló közvélekedéshez igazodott. Ezért 1843-44-ben festett népéletképei nemcsak a magyar festészet műfaji fejlődésének fontos állomásai, hanem a népkarakterológia történetének is. A Bérci oláhok című képével Barabás egy nemzetiség ideálképét teremtette meg és állította a pesti középrétegek, a közvélemény formálói elé. Theodor Glatz (Glatz Tivadar) nagyszebeni rajztanár erre utalva hangoztatta a Pester Zeitungban közzétett cikkében, hogy „e remekműnek a Bruckenthal Múzeum szent termeit kellene díszítenie". A Pesti Műegylet kiállításain a negyvenes évek elején feltűnő népéletképek között szép számban szerepeltek a nem magyar ajkú nemzetiségek életét ábrázoló jelenetek: a magyar paraszti világ ekkor még láthatólag nem keltett kizárólagos érdeklődést. (Josef Hasslwander: Vásárról hazatérő tót család 1841; Libay Károly Lajos: Tót paraszt gyermek 1843; Schäffer Béla: Albániai haramia 1845 stb.). Nem számítva illusztrációinak sorát, Barabás A meny megérkezése című kompozícióján (1856) vette először nagyobb léptékben ecsetjére a magyar falu életét. Az ötvenes évekre a „népiesség", a magyar parasztság világa, a „nemzet családéletének" alapjává vált. Mindez részben magyarázatot ad Barabás népéletképeinek tematikus változásaira is. A Pesti Műegylet Marastoni Jakab Görög nőjét vásárolta meg 1845-ben a múzeum számára s nem Barabás e képét. Ez hírlapi megjegyzésekre is okot adott, melyekből a Pesten működő festők bizonyos rivalizálására is következtethetünk. A kép mégis hamarosan a Nemzeti Múzeumba került. Az 1844-ben újjászervezett Pesti Polgári Gyalog-őrhad 500 pengő forinton megvette a Vásárra induló román család című képet, s azt a Magyar Nemzeti Múzeum József nádor Nemzeti Képcsarnoknak - ahogy 1845-ben hívták a Nemzeti Képtárat - ajándékozták. Mint az Életképek (1846, 99) beszámol róla, Mitterdorfer százados vezetésével az őrhad küldöttsége adta át a képet Kubinyi Ágostonnak, a múzeum igazgatójának. A Pesti Polgári Gyalog-őrhad - a pesti Bürgermilicia - 18. századi kezdemények után 1808-ban alakult először újjá. A negyvenes években Rottenbiller Lipót alpolgármester javaslatára új szervezetet öltött, autonóm, polgári egyesületté vált 183 taggal. A polgári őrhad kötelékébe túlnyomórészt nemességgel nem rendelkező pesti polgárok, iparosok és kereskedők léptek. Gyűjtést is indítottak saját zászló és öltözet kialakítására. Tóth Gáspár polgári szabómester tervei szerint zöld atilla, fehér csákó és vörös nadrág volt a viseletük. (Ez később változott.) Zászlójuk rajzát is közli Weil Fülöp leírása. Egyik oldalán a magyar királyi címer és felirat áll: Szabad Királyi Pest város Magyar Polgári Gyalog-őrhad 1844, a másik oldal képe a Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának jelenetet ábrázolta, amelyet Barabás festett meg. A gyalog-őrhad megújulásának ünnepélyén az egykori leírás szerint 40-45 ezer ember vett részt a Rákosmezőn.
