Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - I. Művészkultusz a 19. században

Munkácsy rendkívüli pompával megrendezett temetéséről külön tanulmányban írtunk. Irodalom Műcsarnok 1900. május 13., 235-236. MNG Adattár ltsz.: 7783/1955 B. J. I. 3a. 26. BALLÓ EDE (1859-1936) Lötz Károly arcképe 1898 Bildnis des Malers Károly Lötz 1898 III. sz. színes kép olaj, vászon; 101 x 75 cm j. I. j.: Lötz mesternek tisztelete jeléül Balló Ede Balló Ede 1894-től kezdve tanártársa volt a szintén akadémiai tanár Lötz Károlynak. Szívélyes kapcsolatukat jelzi, hogy Lötz 1898-ban tartott ünneplése alkalmából Balló megfestette pályatársának képmását, tiszteletteljes ajánlást is írva képe alá. Lotzhoz fűződő barátsága közismert volt, így vált egyik rendezőjévé 1905-ben Lötz emlékkiállításának is. Balló egyike volt a korszak elismert portréfestőinek: 1896ban millenniumi érmet kapott Tisza Kálmánt és Apponyi Albertet ábrázoló képére, 1897-ben pedig egy képmásával elnyerte a kis állami aranyérmet is. 1898-ban, feltehetőleg az éppen zajló Lotz-ünnepségek hatása alatt, az állam megvásárolta az ünnepeltnek ezt a Balló által festett szép portréját. Irodalom Szmrecsányi 1911, 138; Ferenczy József : In memóriám Balló Ede. Az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskola Évkönyve 1936-1937, 14, 16. MNG ltsz.: 1618 S. K. I. 3a. 27. A művészek mulatnak. 1881. febr. 26. Táncrend Tanzkarte für den Künstlerball am 26. Februar 1881 kisnyomtatvány, papír; 1 5 folio, 1 53 x 95 mm A szalaggal összefűzött, különböző táncokat ábrázoló rajzok sokszorosított változatát tartalmazó lapok Lötz Károly hagyatékából kerültek elő. Publikálatlan MNG Adattár ltsz.: 14223/1961 I. 3a. 28. Lötz Károly ezüst babérkoszorúja 1898 Silberner Lorbeerkranz für Károly Lötz, von Nationalsalon 1898 ezüst, selyemszalaggal; 27 cm felirat a csomóra vésve: A Nemzeti Szalon Lötz Károlynak 1898. febr. 27. Lötz Károlyt 1898. február 27-én ünnepelte a magyar művésztársadalom az Iparművészeti Múzeum csarnokában, melyet-miként a korabeli beszámolókból kiderül - „huszonhatezer gyertyalángnak megfelelő villámfény világított be". Az ünnepség rendező-bizottságának elnöke, Feszty Árpád megnyitó beszédében elmondta, hogy a legértékesebb az a koszorú, melyet a művésztársak egyeteme nyújt át a mesternek. Az ünnep, amelyen Wlassics közoktatásügyi miniszter is jelen volt, este 9 órakor kezdődött. Feszty Árpád megnyitóbeszéde után Keleti Gusztáv tartott előadást Lötz Károly pályájáról és művészetéről. Keleti utolsó szavainál a felhangzó Rákóczi-induló adta tudtul, hogy az ünnepelt megérkezett. A főhelyre lépő mestert az egész közönség meghajlással üdvözölte, majd a küldöttségek hódolata következett. Egyenként járultak Lötz Károly elé a művészet és a társadalom köréből alakult küldöttségek, számszerint 14 és vezetőiknek rövid beszéde kíséretében átadták koszorúikat és emléktárgyaikat. A magyar művészeket Feszty Árpád vezette, a