Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - I. Művészkultusz a 19. században

mantikus elképzelésekhez híven, megjelenése nem „polgári", fején félrecsapott barett, nyakán hanyagul kibomló kendő. Egy, a képhez tartozó, ma lappangó vízfestmény 1847-es dátumot jelez, ez lehet az olajvázlat készülésének időpontja is. Barátját ábrázoló harmadik portréja szintén a Szépművészeti Múzeum tulajdona. Mellkép az 1850-es évekből. Irodalom Molnár Zsuzsa: Borsos József emlékkiállítás katalógusa. Veszprém 1971, kat. sz. 32. SZM Itsz.: 370.B C. B. 1.1. 16. BORSOS JÓZSEF (1821-1883) Percek a művészek életéből (Az elégedetlen festő; Krízis egy művész életében) 1852 Augenblicke im Künstlerleben (Der unzufriedene Maler; Krise im Künstlerleben) 1852 IV. sz. színes kép olaj, fa; 97,5 x 91,8 cm j. I. j.: Borsos 852 A festményt Borsos József Bécsből küldte be a Pesti Műegylet 1853-as kiállítására Percek a művészek életéből címen. A képet az egyesület 400 Forintért megvette, majd 1854. április 12-én sorsolásra került, ahol Güllming Ferenc pesti részvényes birtokába jutott. (Megjegyzendő, hogy Borsos képének árát csak Markóé haladta túl, s a többi műhöz viszonyítva kifejezetten drágának volt mondható: Waldmüller képe 120 forint volt ugyanitt). A Borsos-kép a művész-zsánerek azon sorába tartozik, amelyek az alkotók kétségeit és töprengéseit vagy melankóliáját jelenítették meg. A 19. századi festők szívesen ábrázolták a régebbi festők, így például Michelangelo vagy Raffaello életének jeleneteit. Ezeken a képeken gyakran megörökítették a művész múzsáját vagy kedvesét, másutt pedig a Madonna képét vagy szobrát is. A Madonna személye a művészzsánerképeken az imitationak az akadémiai teóriákban továbbélő platonista hagyományára vezethető vissza. A Madonna az isteni szép evilági megtestesítőjeként jelenik meg például Franz Riepenhausennek a töprengő Raffaellót ábrázoló metszetén (1833) vagy Delacroix-nak a melankolikus Michelangelói ábrázoló képén (1 850). Borsos az imént említett képekkel ellentétben kevesebb szimbolikus elemet használ, inkább zsánerszerű, pszichológiai eseményként ábrázolja a művészek melankóliáját, felhasználva mind a gyöngéd, múzsa-szerű nőalaknak, mind a Madonnának a hagyományos ikonográfiából eredő figuráit. Irodalom Lázár 1913a, 311; Kopp 1931, 45-46; Sinkó 1991, 161-165. MNG ltsz. 3188 S. K.