Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - I. Művészkultusz a 19. században

földműves szikár alakja jelképez. Rajtuk kívül egy olasz festő és építész, valamint a Szent László lovasszobrának modelljét bemutató szobrász is a királyi támogatottak közé tartoznak. A másik oldali hármaskép centrumában Mátyás király ül kárpitjával díszített reneszánsz stílusú trónusán. Körülötte hiteles arcképek felhasználásával udvarának humanistái és művészei állnak; idegen származásúak, mint Bonfini, Galeotto (Galeotti) Marzio és Ranzano (Petrus Ransanus) és magyarok is, mint Vitéz János, Janus Pannonius és Bakócz Tamás. A trónus mellett álló Filippo Lippi, aki egy Madonnaképet tart a kezében, a festőművészetet jelképezi. A baloldali íves záródású mező főalakja Pázmány Péter, kezében az egyetem alapító okiratával, körülötte kora katolikus és protestáns történetíróinak és bibliafordítóinak disputáló, vitatkozó alakjai állnak. A háttéri loggiából a korszak két kiemelkedő mecénása: Bethlen Gábor és Lorántffy Zsuzsanna tekint alá. A jobboldali árkádív alatt a barokk költők és írók csoportosulnak, köztük a főalak Zrínyi Miklós a költő. (Jól felismerhető Balassi Bálint, Tinódi Lantos Sebestyén, llosvai Selymes Péter, Gyöngyössi István, II. Rákóczi Ferenc és Mikes Kelemen alakja.) A freskók tere mindkét hármaskép esetében illuzionisztikus, a fény-árnyékok mintha a terem valóságos, egy oldalról beeső megvilágításától erednének. Lötz akadémiai freskói nemcsak formai tekintetben feleltek meg az akadémiai festészet eszméinek, hanem tartalmi vonatkozásban is. A képek tartalma, témája, kettős értelemben is megfelelt az akadémizmus elvárásainak. Egyrészt megragadható itt a történetírásnak, illetve magának a történelemnek művészi értelmű felfogása. A hetvenes-nyolcvanas években a történetíró és a történeti tárgyat feldolgozó művész között sok rokon vonást és párhuzamosságot vélt például fölfedezni Horváth Mihály is a Kisfaludy Társaságban tartott felolvasásában. Szerinte: „a költészet nemei közül az eposz, a regény és a dráma áll az előadás modorára nézve, legnagyobb rokonságban a történelemmel". A történetírót művészként ünnepelték, s a történeti festő is a történetíró mezébe öltözhetett. Másrészt akadémiai szemléletű a nagyterem képciklusa a képek eszmei mondanivalóját tekintve is, hiszen a ciklus voltaképpeni tárgya a támogatott művészet apotheózisa. Az akadémiák a 16. századtól kezdve szerte Európában mindenütt királyi vagy császári intézményként működtek. Lötz falképeinek sorozatán a támogatott művészet ideálja háromszor szerepel. A nemzeti királyok korszakát összefoglaló „háromegy" képen, Szent István, Könyves Kálmán és Nagy Lajos jelenítik meg a művészetek támogatóját. A másik hármaskép centrumában csak egyetlen uralkodó, Mátyás testesíti meg a királyi protektort, a két szélső jelenet egyenrangú művészek csoportképe; a királyi pártfogó szerepe betöltetlen marad. Az akadémiai nagyterem freskósorozata a kiegyezés után megszülető önálló magyar kultúrpolitika, benne a „támogatott művészet" históriai mezbe öltöztetett ideálképe. Irodalom Politikai Hetilap 1865. dec. 11.; A történetíró és a históriafestő viszonyáról Horváth Mihály: Miért meddő korunkban a művészet, s a történetírás miért termékenyebb remekművekben. Székfoglaló a Kisfaludy Társaságban 1868. ápr. 29én. In: Kisfaludy Társaság Évlapjai 1867-1869 (IV.). Pest 1870, 475; A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője 1873. (VII. 1. sz.) 38, az 1873. jan. 12-i ülés jegyzőkönyve; Olasz művészekről Mátyás környezetében: Prém József: Olasz művészek Mátyás király udvarában. In: Figyelő 1874, (14. sz.) 159-161; uo. 1881 (XV.) 243, az 1881. dec. 16-i ülés jegyzőkönyve; uo. 1886 (XX.) 237, az 1886. XII. 19-i ülés jegyzőkönyve; uo. 1891 (XXV.) 32, 184, 663-886, az 1891. évben tartott ülések jegyzőkönyvei; Keleti Gusztáv: Az Akadémia nagytermének művészi díszítéséről. In: V. U. 1888. (XXXV. 19. sz.) 314; Keleti Gusztáv: Az Akadémia nagytermének falképeiről. In: MTA Évkönyvei, XVII. köt. Budapest 1891, 372-402; Kőszegi 1933, 169; Ybl 1938, 245-265, 484-489; Széphelyi F. György 1983, 56-62; Szvoboda 1986, 150-151. MNG ltsz. 3481; 3480 S. K.