Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - I. Művészkultusz a 19. században

Raffaello, Leonardo, Tiziano és Michelangelo tevékenykednek. A kupolából alászáll Fama (hírnév) és Gloria (dicsőség) szárnyas géniusza. A reneszánsz művészek ábrázolása miatt a képet Munkácsy első monográfusa \sA reneszánsz apotheózisa címen emlegette. Az ideál-atelier és a zseniális művészek ábrázolása a 19. században a művészeti múzeumok szokásos dísze volt. A múzeumépületek díszéül szolgáló és a művész elődök dicsőítését ábrázoló képsorozatok ikonográfiáját Peter Cornelius alkalmazta először az Alte Pinakothek freskódíszítésén. A régi festők életének ábrázolása a táblakép-festőknek is kedvelt témájuk volt, így pl. együtt láthatjuk a négy festő-héroszt a Vatikán pompás árkádjai alatt Horace Vemet művén is (Raffaello a Vatikánban 1833). Munkácsy képének előzményeit tartalmi szempontból az akadémia-allegóriák és a művész-héroszok említett ábrázolásai között találhatjuk meg. Munkácsy apotheózis-képe tisztelgés az általa is vallott akadémiai eszmények, az akadémiai hagyományok előtt. Ezt a művet, amely egészen kiérlelt, kisméretű változata a ma a bécsi Kunsthistorisches Museumban látható végleges kompozíciónak, Munkácsy „kartonnak" nevezve nyújtotta be a múzeum építésvezetőségének. A Hofbaukomitee ennek alapján döntött annak végleges kivitelezéséről. Munkácsy a végleges képen az itt látható „kartonhoz" képest a térkivágatot tovább bővítette, s a kép színvilágát is több helyen megváltoztatta. Ezt a „kartont" Munkácsy még a végleges változat elkészítése előtt bemutatta a párizsi világkiállításon a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota című műveivel együtt (1889. július) és elnyerte vele a világkiállítás nagydíját,