Nagy Ildikó szerk.: ARANYÉRMEK, EZÜSTKOSZORÚK, Művészkultusz és műpártolás magyarországon a 19. században (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1995/1)

KATALÓGUS / KATALOG - A magyar művészeti intézmények megteremtői: pártfogók, mecénások, tisztviselők

A MAGYAR MŰVÉSZETI INTÉZMÉNYEK MEGTEREMTŐI: PÁRTFOGÚK, MECÉNÁSOK, TISZTVISELŐK A művészek és műpártolók egyaránt vallották a múlt században, hogy speciális magyar képzőművészet még nincs, de megteremthető, annak megalkotásán és terjesztésén fáradozni a művészeknek és a közönségnek egyaránt kötelessége. A művészeti értékeket ugyanis nemcsak a képvásznon, márványban vagy bronzban kellett megalkotni, hanem azokat értékként, speciális magyar művészetként, társadalmi méretekben el is kellett fogadtatni. A magyar művészet alkotásait mindenki számára hozzáférhetővé kellett tenni: e célból alakult meg a József nádor Nemzeti Képcsarnok 1847-ben. A Nemzeti Képcsarnok felállításán, programjának időről időre történő megújításán számos generáció munkálkodott. Kiállításunk elején a nemzeti művelődés szorgos munkásai közül azoknak a képmását gyűjtöttük itt egybe, akiknek tevékenysége a nemzeti képtár-gondolat egyes korszakaival köztudottan egybeforrt. Az ő működésüknek köszönhetjük nemcsak a nemzeti képtár szervezeti kereteinek kialakítását, hanem a magyar művészet speciális értékeinek támogatását és terjesztését is. A Nemzeti Képcsarnok előzményének a Nemzeti Múzeum keretei között tervbe vett „nemzeti Pantheum" tekinthető. József nádor megbízásából készítette el Miller Jakab Ferdinánd a Nemzeti Múzeum, s benne a „Pantheum" tervezetét, melyet 1807-ben terjesztettek az országgyűlés elé. A Széchényi Ferenc által 1802-ben a nemzetnek ajándékozott bibliothéka - a Széchényi Országos Könyvtár - az 1 808. VII. tc. szerint a Nemzeti Múzeum könyvtárává alakult át. A Nemzeti Múzeum egyik osztálya a képtár, melynek feladatait időről időre minden generáció a maga eszményeinek megfelelően újra fogalmazta. A Képcsarnok a történeti érdekességű ábrázolások mellett csakhamar művészi értékű régi olasz és németalföldi festményekből álló galériával gyarapodott, mikor Pyrker János László 1836-ban a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta képtárát. Az egyetemes művészeti értékeket tartalmazó képtár mellett csakhamar igény mutatkozott a nemzeti művészet alkotásainak külön gyűjteményben való egyesítésére is. Egy eljövendő Nemzeti Képcsarnok terveit Kubinyi Ágoston igazgató felszólítására a Múzeum őre, Mátrai Gábor dolgozta ki. A József nádor Nemzeti Képcsarnok 1851. szeptember 8-án nyitotta meg első kiállítását. Kubinyi Ágoston iniciatívája nyomán a Nemzeti Képcsarnok gyarapítására egyesület is alakult. Az ötvenes-hatvanas években a képtár főképpen egyesek ajándékaiból és egyesületek támogatásaiból gyarapodott. Kubinyinak gondja volt nemcsak a magyar művészet alkotásainak megszerzésére, hanem a művészeti adatok, relikviák, emlékek összegyűjtésére is, sőt megalapította a művészek képmás-gyűjteményét is. A Képcsarnok fejlesztésének egyik lehetősége volt a művész-társadalommal való szorosabb kapcsolatok kiépítése. A Műegylet és a Képzőművészeti Társulat is évente gyarapította a múzeumot. A Képzőművészeti Társulat 1861 -ben művész-egyesületként jött létre. Befolyásos elnökségi tagjainak, így Andrássy Gyulának, Ipolyi Arnoldnak, Ráth Györgynek s később Andrássy Tivadarnak is köszönhetően társadalmi súlya csakhamar megnövekedett. A Nemzeti Képcsarnok fejlesztéséért Kubinyi utóda, Pulszky Ferenc is igen sokat tett, nemcsak mint a múzeum igazgatója, hanem mint a Képzőművészeti Társulat elnöke. 1867 után az új miniszteriális rendszerben kialakultak az állami müpártolás csatornái, s Eötvös József miniszterségétől kezdődően a művészet támogatásának tételei megjelentek az állami budget-ben is. Az állami müpártolás intézményesülése utóda, Trefort Ágoston idejében teljesedett ki, aki állami aranyérmeket alapított a kiemelkedő művészi teljesítmények elismerésére. Trefort ajánlása nyomán a művészek kitüntetések elnyerésére számíthattak az uralkodótól is. S. K. DIE SCHÖPFER DER KÜNSTLERISCHEN INSTITUTIONEN UNGARNS: FÖRDERER, MÄZENE, BEAMTE Künstler und Mäzene waren sich im vorigen Jahrhundert einig in der Meinung, in Ungarn gebe es noch keine landesspezifische bildende Kunst, aber sie lasse sich ins Leben rufen. Dies zu verwirklichen und zu verbreiten sei gleicherweise die Pflicht der Künstler und des Publikums, Es genüge nämlich nicht, künstlerische Werte auf Leinwand, in Marmor oder Bronze zu schaffen, man müsse diesen als Werten, als spezifischer ungarischer Kunst, in gesellschaftlichen Ausmaßen zur Anerkennung verhelfen. Die Schöpfungen der ungarischen Kunst müßten für jedermann zugänglich werden: zu diesem Zweck wurde 1 847 die Nationale Bildergalerie Palatin Joseph gegründet. Es bedurfte aber noch der Bemühungen mehrerer Generationen, bis die Nationale Bildergalerie errichtet, ihr Programm bestimmt und von Zeit zu Zeit auch erneuert wurde. Als Einführung in unsere Ausstellung haben wir Bildnisse von eifrigen Förderern der nationalen Bildung zusammengetragen, deren Tätigkeit bekanntermaßen mit einzelnen Epochen der Idee der Nationalen Bildergalerie verbunden war. Ihrem Wirken ist nicht nur die Schaffung des organisatorischen Rahmens der nationalen Bildergalerie, sondern auch die Förderung und Verbreitung der eigenständigen Werte der ungarischen Kunst zu verdanken.