Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)
BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - ACZÉL Eszter Krisztina: Anya- és gyermekábrázolás Borsos József képein
47. TIKOS ALBERT: Gyermekét tápláló anya, 1842. MNG A szoptatás témája nagy jelentőséggel bírt a korszakban. Jean-Baptiste Greuze már 1759-ben állított ki a párizsi Salonban ilyen témájú művet Csend (Silence) címmel, amelyen az anya csendre inti idősebb gyermekét, miközben ölében tartja az éppen megszoptatott kisebbiket. 21 Az 1780-as évekre pedig igen megnőtt a családi zsánerképek, valamint a szoptató anyákat ábrázoló művek száma a Salon kiállításain. 1783-ra datálják az első olyan portrét, amely szoptatás közben örökíti meg a modellt. 22 Emögött a nők szerepe iránti érdeklődés és a gyermekhalandóság csökkentésére irányuló kezdeményezések húzódtak. A 18. századra ugyanis általánossá vált a francia családokban, hogy a gyermekeket közvetlenül születésük után szoptatós dajkákra bízták, egészen 2-3 éves korukig. 23 Az arisztokrácia köreiben egyfajta státuszszimbólumot jelentett a dajka, és a szoptatós dajkákat nagyra becsülték. 24 Ennek számos oka volt. A 18. század első feléig tartották magukat azok az orvostudományi tévedések, miszerint a szoptatás káros az anyára, elveszi az életerejét, a házasélet megmérgezi, tönkreteszi az anyatejet, valamint az előtej veszélyezteti a csecsemő egészségét. A 18. század közepéig, amíg az orvostudomány meg nem döntötte ezeket a tévhiteket, a szoptatós dajkára már rögtön a szülés után szükség volt, még akkor is, ha az anya úgy tervezte, hogy maga fogja szoptatni gyermekét. 25 A dajkaságba adás azonban veszélyeztette a gyermekek életét. Szinte a születés után azonnal átadták őket a dajkának, aki többnyire vidékre szállította őket. Az idegen környezet, az idegen anyatej nem tett jót a csecsemő egészségének, sok gyermek már az utazást sem élte túl. 26 A gyermekhalandóság csökkentése érdekében kezdték a felvilágosodás filozófusai kritizálni a szoptatós dajkaság alkalmazását, és biztatni az anyákat, hogy saját maguk etessék gyermekeiket. Rousseau írása, az Émile volt talán a legnépszerűbb, amely a családi értékekről és a felnövekvő generációkról a felvilágosodás eszméi szerint szólt. A szerző már a könyv legelején az anyai szoptatás mellett érvelt: „A nevelés első szakasza a legfontosabb, és ez az első szakasz tagadhatatlanul a nők feladata. Ha a természet alkotója úgy akarta volna, hogy a férfiakra tartozzék, tejjel látta volna el őket a gyermekek táplálására." 27 Az idealizált szoptató nőalak a 18. század második felében nemcsak festményeken, hanem a kor divatját bemutató művekben és még porcelánkészleten is megjelent. 28 A lehető legtöbb eszközzel próbálták a szoptatást propagálni a gyakorlatban működő szokásokkal szemben. 29 Az 1780-as évek végén a magyar nyelvterületen is jelentek meg olyan írások, melyek az anyai szoptatást 30 és a bábák oktatását hangsúlyozták a kisgyermekek minél helyesebb, gondosabb nevelése érdekében. 31 1830-ban is lehetett a sajtóban olvasni A szoptató dajkák ellen szóló írást. 32 Ezek szerint, a francia állapotokhoz hasonlóan, a 19. század közepén még hazánkban is fennállt a szoptatós dajkaság intézménye, és nem volt egyértelmű, egységes álláspont az anyák között a szoptatás, gyermeknevelés terén. A bécsi akadémiai festők közül id. Johann Baptist Lampi már a francia divattal egy időben, 1783-ban, még akadémiai tagsága előtt festett szoptató anyát gyermekével. Felesége, Anna Maria Lampi képmását alkotta meg, aki félig fedetlen kebellel épp gyermeküket, Franz Xavért szoptatja (Tiroler Landesmuseum Ferdinandeum, Innsbruck). A kép érdekessége, hogy az anya a nézőre tekint, bevonja az intim jelenetbe. A kép korabeli bécsi kiállításáról azonban nem tudunk. 33 A szoptató anyák ábrázolása a párizsi szalonokban is megritkult az 1810-es évek végére, és a bécsi biedermeier festészetben kevesebb példája ismert, mint a franciában. Ugyanakkor Josef Danhauser Anyai szeretet című 1839-es alkotása volt a korszak egyik legnépszerűbb festménye (ÖGB). 34 A képen a festő felesége szoptatja első gyermeküket. A finom megfogalmazású kompozíción az anya alakja a kép középtengelyében szemben ül velünk, de itt, Borsos korábban említett képével ellentétben, az anya testéből szinte semmit nem látunk, vállát is kendővel fedte el, mellét pedig a gyermek feje takarja. Az alkotás népszerűségét mutatja, hogy a Pesti Műegylet első, 1840-es kiállításán is szerepelt, és az egylet a róla készült műlapot adta ajándékba részvényeseinek. 35 Sőt: 1861-ben is szerepelt egy róla készült litográfia a kiállításon. 36
